Sokszor egy egész falu lakossága munka nélkül tengődik
A kampányig volt fontos a közmunka
Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2014. máj. 26. hétfő, 09:40
Közzétéve: 2014. máj. 26. hétfő, 09:40
Balog Zoltán szerint a közfoglalkoztatás nem cél, Lázár János minden állástalant közmunkára küldene, Orbán Viktor pedig azt mondta, a növekvő számú közmunkásoknak fizetést kell adni, amiben „bele fogunk rokkanni”. Míg a kormány tagjainak láthatóan fogalmuk sincs arról, mihez kezdjenek azzal a ténnyel, hogy sokszor egy egész falu lakossága munka nélkül tengődik, addig a képzésre kötelezett, és korábban normális munkában reménykedő munkanélküliek nélkülöznek - még a gyógyszereiket sem tudják megvenni. A parlamenti választási kampány lezárulta után az 51 ezer forintos közmunkás keresetet felváltotta a 22 ezer 800 forintos segély. Sok helyen - adminisztrációs munkák miatt - ezt sem kapják az emberek – írja a Népszava.
Közmunka jelenleg nincs, a nyílt munkaerőpiacon pedig egyetlen képzésen részt vett közmunkás sem tudott elhelyezkedni - legalábbis nem tud ilyen emberről Komjáthi Imre. A Közmunkás Szakszervezet társelnöke úgy fogalmazott. az emberek nagyon bíztak a Fideszben, azt hitték, ha elvégzik a kötelezően előírt tanfolyamot, végre lesz rendes munkájuk.
Nem így lett; a képzés végeztével már újra a kukákat húzogatták, ma pedig segélyen tengődnek. Mert jelen pillanatban közmunka sincs, a parlamenti választások után jött a központi utasítás: mivel csökken a közmunkások foglalkoztatására fordítható keret, csökkentenie kell a közmunkások számát is.
A képzésen részt vettek magáncégeknél sem tudnak elhelyezkedni, Komjáthi Imre szerint „tömegével” képeztek például motoros kasza-kezelőket, de a legtöbb elszegényedett falvakban egyetlen darab ilyen eszköz sincs. A nagyobb városok kertészeteiben, a városgazdálkodásokban használják ugyan ezt a szerszámot, de általában megvan, hogy ki dolgozik vele, új munkaerőre pedig nincs szükség.
Komjáthi Imre azt követően beszélt minderről lapunknak, hogy Balog Zoltán egy a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztathatóságáról szóló konferencián egyebek mellett kifejtette, Magyarország célja a munkaalapú társadalom megteremtése, és ehhez szükséges azoknak a felzárkóztatása, bevonása, akik kiszorultak a munka világából. Az emberi erőforrások minisztere hozzátette, a közfoglalkoztatás nem cél, azt szeretnék, ha az így foglalkoztattak jelentős része eljutna addig, hogy a versenyszférában is érvényesül.
Ám ennek a célnak az eléréséhez még egyetlen lépést sem tett a kormány. Nincs adat arról, hányan tértek vissza a munka világába, szakemberek találgatása szerint néhány százalékukról lehet szó. Nem segített a probléma megoldásában a téli közmunkaprogram sem.
Ennek keretében 100 ezer embernek kellett különböző képzéseken részt venni. Volt, akinek a kompetenciáját fejlesztették, mások tanulhattak. Előbbiek megismerkedhettek például a köszönés helyes formáival, és megtudták, hogy vita akkor alakul ki, ha két vagy több ember nem ért egyet. Leírták a számokat egytől ötig, és talán már az „a” hangot is helyesen tudják artikulálni. Tény: valóban van, akinek szüksége van arra, hogy megtanítsák írni, olvasni. De sokan közülük korábban dolgoztak, szakmával rendelkeznek, csak éppen a hazai foglalkoztatáspolitikai helyzet és a befektetők kivonulása miatt elveszítették az állásukat. Nekik semmi szükségük nem volt arra, hogy efféléket tanuljanak, vagy hogy felzárkóztassák őket.
Akik szakmát tanultak, ma már háztáji állattartó és növénytermesztő, illetve betanított parkgondozó, tisztítás-technológiai szakmunkás - vagyis takarító -, segéd gát- és csatornaőr papírral a kezükben reménykednek abban, hogy lesz állásuk. Csakhogy ilyen munkaerőre az álláspiacon nincs szükség. A diplomás állástalanokat is közmunkába terelte a kormány, volt, aki két egyetemi diplomával archívumok digitalizálásával foglalkozott egy állami kulturális intézménynél. Miközben sokan örülnének a parlamentben, ha legalább egy diplomájuk lenne.
Balog Zoltán - talán nem tudatosan - de éppen erről a fejetlenségről beszélt. Kifejtette ugyanis, hogy nagyon fontos, az érdemi felzárkóztatáshoz, oktatáshoz szükséges adatok hiányoznak. Úgy fogalmazott: az analfabetizmust nem mérték fel Magyarországon, nincsenek pontos adatok a jelenségről, holott vélhetően az emberek 25 százaléka funkcionális analfabéta. Azt tehát nem tudni, hogy ezt a felvetését mire alapozta, de az biztos, hogy a kormányt senki és semmi nem akadályozta meg a felmérés elkészítésében, vagy abban, hogy szakemberekkel konzultáljon, és ne csak minősítsen.
A képzések megkezdése előtt sem volt előzetes szűrés, anélkül készült a közmunkásoknak szóló, kompetenciafejlesztő tananyag. „Nem tudtuk, hogy milyen szintű az emberek képzetlensége” - fogalmaztak a szervezéssel megbízott Türr István Képző és Kutató Intézetnél. A négy hónapos tanfolyamok anyagát a valós igény ismerete nélkül dolgozták ki, „lehet, hogy írni nem tudnak, lehet, hogy olvasni, lehet, hogy a szöveget nem értik”. Mindehhez hozzátették, „mindig elfelejtjük, hogy ez a program azoknak szól, akik ott vannak a másik oldalon”.
Míg Balog Zoltán szerint a közfoglalkoztatás nem cél, a kormány egy másik erős embere, Lázár János éppen ennek ellenkezőjéről beszélt. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár ugyanis azt mondta, a kormány célja, hogy 2015 januárjától minden munkaképes korú, egészséges embernek legalább közmunkát biztosítson. Vélhetően Lázár sem a számok barátja, mert ha az lenne, tudná, hogy annak amit mond, nem sok realitása van.
A Központi Statisztikai Hivatal legutolsó jelentése szerint 4 millió 78 ezren dolgoznak Magyarországon. Közülük - pontosan számot nem tudni - körülbelül 130 ezren közmunkások. Tavaly összesen 300 ezren dolgoztak közmunkában. A többiek, mintegy 2,7 millió ember munkaképes korú, de nem foglalkoztatott és nem is munkanélküli. Tehát ennyi felnőttnek kellene közmunkát biztosítani Lázár szerint. Ennyi embernek kellene 51 ezer forintból megélni egy hónapban. Azt is fontos megjegyezni, hogy azok, akik eddig közmunkások voltak, jellemzően 3 hónapot dolgoztak, és nem nyolc, hanem csak négy vagy hat órában.
Forrás: Népszava