Tíz meghökkentő tény a szegénységről

 Az Occupy Wall Street mozgalom sokat beszélt a társadalom 1 százalékáról, mely több javat birtokol, mint a lakosság alsó 90 százaléka együttvéve. Összeszedtünk néhány adatot a szegénység és a vagyoni különbségek mértékéről, melyek nagy akadályai egy fenntarthatóbb világ létrejöttének – írja a Piac@Profit.

   Az abszolút szegénység szintje az ENSZ definíciója szerint napi 2 dollárnál (445 forint) is kevesebb jövedelem. Ez heti szinten legfeljebb 3115 forintos megélhetést, havonta pedig mintegy 13 350 forint keresményt jelent, vagy ennél kevesebbet.
 
Nincstelenek, banktalanok
 
   A világ szegényeinek 75 százaléka nem rendelkezik bankszámlával, állítja a Világbank jelentése. A százalékértéket 148 országban 150 000 ember megkérdezése alapján kalkulálta ki a szervezet. Ennek fő okai közt szerepel, hogy nincs mit betétbe tenniük (a válaszadók 65 százaléka mondta ezt), sokan túl költségesnek találják a kezelési és tranzakciós költségeket, mások egyszerűen nincsenek bizalommal a pénzintézetek iránt.
 
   Afrikában csak a megkérdezettek 18 százaléka rendelkezik bankszámlával. (A magas jövedelmű polgársággal bíró országokban a lakosság 90 százaléka bankszámla tulajdonos.) A fejlődő országokban a nők 37 százalékának van hozzáférése a bankrendszer szolgáltatásaihoz, míg a férfiaknak 46 százalékának.
 
Sms-pénz
 
   Biztató jel, hogy a mobilbankolás egyre szélesebb körben elérhető Afrikában – habár nem olyan változatban, mint azt mi, nyugati emberek ismerjük. Nálunk e kifejezés azt jelenti, hogy bankszámlánkra online is bejelentkezhetünk az okostelefonunkról. Afrikában viszont azt, hogy a falvakban kis bódékban található egy pénzes ember, akinél be lehet fizetni összegeket és azt a pénzkezelő hálózat másik tagjánál, egy másik ilyen bódéban valahol az ország túlsó végén felveheti a célszemély vagy vállalkozás, akinek/amelynek javára történt az utalás. A befizetésekről sms-t küld az egyik pénzkezelő a másiknak (kvázi olyan ez, mint a Western Union, csak fapados verzióban).
 
   Az afrikai lakosság nem kis része ilyen “utalások” révén tudja fizetni a számláit vagy pénzt küldeni a messze élő rokonainak. Kenyában például a lakosság 70 százaléka használja ezt a rendszert a Safaricomnál, mely sms-es pénzátutalást tesz lehetővé.
 
  A bankszámlátlan polgároknak -kiknek számát 2,5 milliárdra becsüli a Világbank- gyakran uzsorásokhoz kell fordulniuk, ha megszorulnak vagy új vállalkozásba fognának. Az uzsorások pedig köztudottan csak nagy kamatra adnak kölcsön pénzt. Ez ördögi kör – a szegénység még több szegénységet (illetve eladósodottságot) szül.
 
Klímaszegénység
 
   Az aszályok miatt az élelmiszernövények hamarabb “öregednek” és csökken a terméshozamuk, állapította meg a Stanford University kutatócsoportja az USA-ban. A klímaváltozás e tekintetben újabb tényező, mely növeli a szegénységet. A tudósok 9 évig műholdas felvételeken tanulmányozták a búzaföldeket (elsősorban Indiában), s a globális felmelegedés -pontosabban a tartósan 34 Celsius foknál melegebb kánikulai hőmérséklet- szerintük 20 százalékra is feltornázhatja a növényöregedést, vagyis ennyivel csökkenhet a termés. A termésromlás pontos mértéke a betakarítás, aratás idejétől is függ.
 
   A kukorica után a búza a legelterjedtebb, legnagyobb mennyiségben termesztett növény bolygónkon. 2050-re azonban 70 százalékkal kell növelni a termést, hogy az képes legyen kielégíteni az emberiség addigra 9 milliárdra növekvő lélekszámának táplálékigényét, állítja a FAO, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete.
 
Ha én gazdag lennék…
 
  Az elmúlt évtized közepén 1,5 milliárd dollárnyi “új vagyont” termelt az amerikai gazdaság naponta(!). Ha ez egyenlően lenne elosztva, naponta 2088 amerikai polgár válhatna milliomossá. Eközben a létminimum alatt élők száma az országban 2,8 millióra ugrott. Az amerikai gyerekek 20 százaléka nyomorog és gyakran éhezik. 1995 óta a céges csődök és egyéni fizetésképtelenségek száma 70 százalékkal nőtt.
 
Nyomor-világtérkép
 
   A Szahara alatti régióban él a világ szegényeinek 70 százaléka, kiknek napi keresete nem éri el a napi 2 dollárt. Dél-Kelet Ázsiában a lakosság 60 százaléka él a létminimum alatt, a Közel-Keleten 50 százalék.
 
Amerikai (rém)álom: a Park Avenue-tól a gettóig
 
   A szegények létszáma 2000 és 2010 között 53 százalékkal nőtt az USA kertvárosi/elővárosi lakónegyedeiben, melyek egykor a középosztály prosperitásának és az Amerikai Álomnak a szimbólumai voltak. (Az 53 százalék kétharmada a 2007/2008-as válságnak köszönhető. A ’90-es években a szegénység e fajta térnyerése csak 14 százalék volt.) A nagyvárosokban a szegények aránya ehhez képest “csak” 26 százalékkal nőtt. A legnagyobb növekedést Colorado Springs-ben, az észak-karolinai Greensboro-ban, a kaliforniai Riverside-ban és a floridai Cape Coralban tapasztalták.
 
   Egy négytagú háztartás létminimummal egyenlő évi keresménye 22 314 dollár (4,96 millió forint).
 
  1980-ban az amerikai társadalom leggazdagabb 1 százaléka kereste meg az adózás előtti jövedelmek 9,1 százalékát, 2006-ra ennek aránya 18,8 százalékra ugrott. Adózás utáni jövedelemként a top 1 százalék részesedése a lakosság egészének jövedelméből 7,7 százalékról 16,3 százalékra nőtt. 1980-ban a leggazdagabb 1 százalék 12,5-szer többet keresett, mint ami az amerikai háztartásokra jutó átlagkereset volt, 2006-ban viszont már 36-szor többet.
 
A nyomor megbetegít

   A szegénység, illetve a jövedelmi egyenlőtlenség tönkreteszi a lelket és a testet. Szorongást okoz, bizalmatlanságot kelt az emberben mások iránt és számos mentális betegség forrása lehet, állítja két brit népegészségügyi szakértő, Richard Wilkinson és Kate Pickett, akik könyvben foglalták össze megfigyeléseiket. Társadalmi szinten mindez a bűnözési ráta növekedésében vetül ki, nő a drogfogyasztás aránya a lakosság körében, több a tinédzserkori terhesség, s a szívbetegség is. Utóbbi -akárcsak az öngyilkosságba menekülés és a rákbetegség bizonyos formái- például azoknál gyakori, akik alacsony megbecsültségnek örvendő, sőt lenézett szakmákban tevékenykednek, ilyenek például ajtónállók, kézbesítők, derült ki brit egészségügyi statisztikákból.
 
Elhízás a nyomortól
 
  Nemcsak az köztudott, hogy a szegényebb társadalmi rétegekbe tartozók nem engedhetik meg maguknak, hogy otthon főzzenek és ehhez megvegyék a hozzávalókat, gyümölcsöt, zöldséget, stb, hanem és “olcsó kalóriát” kénytelenek vásárolni (egészségtelen gyors éttermi ételeket és chipseket). Most már azt is tudjuk, hogy a pénzügyi nehézségekkel küszködő és/vagy állásukat elvesztő egyének hajlamosak gyorsan meghízni, mutatta ki egy 12 éven át folytatott amerikai felmérés. Átlagosan 2,5-3 kilót híztak meg az anyagi válságba került emberek. Miért? Mert a stressz következtében felszabadul a kortizol hormon és az alhas tájékán lerakódik a zsír.
 
Egyenlőtlenség-adó
 
  Két jogászprofesszor, Ian Ayres -a Yale munkatársa- és Aaaron S. Edlin -a University of California tanára- egy új adónem ötletét vetette fel Amerikában. E koncepció értelmében a szupergazdagok úgy növelhetnék a jövedelmüket, ahogy csak akarják, anélkül, hogy az adó érvénybe lépne – ha a keveset keresők bére is arányosan nő. Ha viszont a -fentebb említett- 36-szoros rés tágul (vagyis a lakosság legjobban kereső 1 százaléka immár átlagosan 37-szer többet keresett, mint ami az amerikai háztartásokra jutó átlagkeresmény), akkor a gazdagok bérére kirónák az adót. Vagyis a -híres amerikai jogász után elnevezett- Brandeis adó az egyenlőtlenséget, a jövedelmi szakadékot adóztatná, nem a magas jövedelem tényét. Az adó mértéke is változna: mindig annyit húzna le a gazdagok éves keresményéből, amely eltörölné a 36-szorosnál nagyobb jövedelemkülönbséget. Hogy milyen nagyságú keresményekre rónák ki az adót? 2011-ben a top 1 százalékba tartozók legszegényebbikjének éves keresete 330 000 dollár volt. Az e fölötti éves jövedelmet sarcolná meg az új adónem.
 
Forrás: Piac@Profit