Régi-új szabályok a várandós nők munkajogi védelmében

 Az Alkotmánybíróság indokolása szerint a korábbi jogszabályszöveg alaptörvény-ellenesen korlátozza a gyermeket vállaló nők magánélethez és emberi méltósághoz való jogát – írja az RSM DTM blog.

   Tájékoztató jelleggel már kedd óta elérhető az Alkotmánybíróság honlapján az a határozat, amely kimondja, hogy alaptörvény-ellenes, hogy a munkavállalónak a várandósságáról, illetve az emberi reprodukciós eljárás megkezdéséről a munkáltatót a felmondás közlését megelőzően értesítenie kell annak érdekében, hogy rá a felmondási tilalom szabályai vonatkozzanak.
 
   De nézzük is meg pontosan mit is jelent ez a határozat, milyen hatással lesz ez a munkáltatók által gyakorolható felmondási jogra.
 
   Ha sokak számára ismerősnek tűnik az Alkotmánybírság határozatában ismertett felmondási védelem, az nem véletlen. Már az 1992. évi Munka törvénykönyve (Mt.) is arra az álláspontra helyezkedet, hogy a felmondási védelem a bejelentéstől függetlenül megilleti a várandós nőket. A bíróság tehát a régi Mt. nyomán alakította ki azt a szabályrendszert, amelynek lényege, hogy a terhességre tekintettel fennálló felmondási tilalom objektív, majd a Legfelsőbb Bíróság elvi jelleggel is kimondta, hogy a munkáltatói rendes felmondás közlésekor fennálló terhesség a munkavállaló és a munkáltató tudomása nélkül is felmondási tilalmat valósít meg. A felmondási védelem ellenére gyakorolt munkáltatói rendes felmondás pedig jogellenes volt.
 
   Az új Mt., a 2012. évi I. törvény megalkotása során a jogalkotó valószínűleg érzékelte, hogy a szabályozás adott esetben visszás helyzeteket eredményezhet a munkáltató által nem tudott terhesség esetén. Vélhetően ezért módosított az új törvény a korábbi szabályozáson és írta elő, hogy a felmondási védelem csak akkor illeti meg a várandós és emberi reprodukciós eljárás alatt álló nőt, ha erről a körülményről a munkáltatót a felmondás közlése előtt tájékoztatta.
 
   Ezen változtatott most az Alkotmánybíróság, amikor kimondta, hogy alaptörvény-ellenes az a rendelkezés, hogy a munkavállaló „a felmondás közlését megelőzően” köteles lenne tájékoztatni a munkáltatóját a védelem fennállásához. A továbbiakban a törvény vonatkozó szakasza akként marad hatályban, hogy a várandósságra és reprodukciós eljárásra, mint „meghatározott körülményre a munkavállaló csak akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót tájékoztatta”. A taláros testület indokolása szerint a korábbi jogszabályszöveg alaptörvény-ellenesen korlátozza a gyermeket vállaló nők magánélethez és emberi méltósághoz való jogát. A szabály alkalmazásával ugyanis a nők arra kényszerülnek, hogy már a tudomásszerzést követően haladéktalanul tájékoztatást adjanak egy olyan adatról, ami egyébként a magánszférába tartozik és ezzel elvész az önkéntes tájékoztatás lehetősége.
 
   Az alkotmánybírósági határozat azonban kérdéseket is felvet. A felmondási tilalom feltétele ugyanis továbbra is a munkavállalói tájékoztatás megtörténte, de a döntés szerint ez a felmondás közlését követően is megtörténhet. Ez eljárási szempontból okozhat nehézséget, mert a jogszabály alapján a felmondás egyoldalúan gyakorolható és az a címzettel való közléssel hatályossá válik, viszont annak visszavonásához vagy módosításához már a címzett hozzájárulása is szükséges. A munkáltatónak ezért célszerű odafigyelnie, hogy a felmondás közlése előtt minden tőle telhetőt megtegyen, hogy a munkavállaló esetleges terhességről információt kapjon. Ez sem jelent azonban megoldást minden esetben, hiszen a felmondási tilalom objektív jellegű, akkor is fennáll, ha a felmondáskor a munkavállaló sem tud arról. Érdemes lehet ezért jogalkotói szempontból mérlegelni, hogy ezen esetekre sajátos eljárási szabályok kerüljenek bevezetésre, és a felmondás visszavonható és az eredeti állapot helyreállítható legyen, ha a körülmény fennállásáról a közlést követően szerez tudomást a munkáltató.

Forrás: RSM DTM blog