Boros Péterné: A keresetek reálértéke egyharmadával csökkent

 Július elsején, a közszolgálati tisztviselők napján az ATV Reggeli start című reggeli információs műsorának vendége Boros Péterné, a Köztisztviselők és Közszolgáltatói Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára volt. A főtitkár a minisztériumok költözéséről és a keresetek reálértékének évek óta tartó csökkenéséről is beszélt.

- Ma munkaszüneti nap van egyrészt az egészségügyben, másrészt a hivatalokban. Aki ma akar valamit intézni, az ma nem tud intézni semmit, mert önök ünneplik a köztisztviselők napját. Ez önöknek valóban egy ünnep?

- Ünnep. Tisztelettel köszöntöm a kormánytisztviselőket, köztisztviselőket és természetesen a Semmelweis nap alkalmából az egészségügyi dolgozókat. Ezt a köszöntést egy idézettel folytatnám. A tegnap olvastam, hogy egy kormányzati ember azt mondta, „hogy az államigazgatásnak nincs mit szégyellnie, tiszteletet érdemelnek azok, akik ilyen rövid idő alatt ilyen példás átalakítást hajtottak végre. A közigazgatás ügyintézése sok esetben sokkal jobb, mint a multinacionális vállalatoké.” Azt gondolom, hogy ezt a dicséretet továbbítanom kellett mindenkinek, akit illet.

- Csak ezzel a dicsérettel nem jár semmilyen borítékban lévő papírka.

- Azon dolgozunk, hogy járjon. Az erkölcsi elismerés is nagyon-nagyon fontos, ezután kell, hogy következzen az anyagi elismerés, mert abban van hiátus, hiszen hat éve nem változtak a keresetek, ezek reálértéke pedig egyharmadával csökkent ezalatt az idő alatt. Úgy gondolom, hogy ezen a munkáltatói szerepben a kormányzatnak szükséges változtatnia.

- Önnek mi a véleménye arról, hogy a kormány a saját embereit, miért nem fizeti meg jobban? Ez számomra teljesen érthetetlen, hogy hat éve nem változott a kereset a közszférában.

- Én nem tudok a kormány fejével dolgozni vagy gondolkozni, én a saját magaméval tudok. A mi szakszervezetünk az egyike azoknak, akik az európai szakszervezeti szövetség kezdeményezését megtették. A CESI azt gondolja, hogy szükséges Európában közelíteni a kereseteket és ez a gondolat szerintem nagyon fontos az európai társadalmakban. Legyen prioritás az, hogy a kereseteket a minimálbér szintjén elkezdik egymáshoz közelíteni, mert véleményük szerint mindenkinek a saját hazájában kellene elsősorban boldogulnia.

- Na, de hát az ön is tudja, hogy ez egy illúzió, hogy nálunk ugyanolyan legyen a minimálbér, mint mondjuk Hollandiában.

- Azt gondolom, hogy elsősorban a bérfelzárkóztatásnak a módszertanát kell egységesíteni, meghatározni azt, hogy hová kell közelíteni ezeket a kereseteket. Szerintem ezek nagyon fontos szempontok. Mi úgy gondoljuk, hogy ebbe az irányba kellene elindulnia az Európai Bizottság nyolcadik jogalkotói periódusában.

- Magyarországon Önökkel mikor tárgyalt komoly kormányzati szerv utoljára?

- Január 30-án voltunk Lázár Jánosnál. Fél év alatt megfogalmaztuk az elképzeléseinket, kialakítottuk a koncepciónkat azzal kapcsolatban, hogyan gondoljuk a közszolgálatban a keresetek növekedését. Ennek alappillére például a minimálbér história, amiről az imént szóltam. Azért is gondolkodunk ebben, mert 180 ezer főnek a 650 ezer főből ez jut, minimálbért kereshet. Szeretnénk ezen is változtatni. A következő rész egy bérfelzárkóztatási elképzelés, az utolsó periódusa pedig egy életpálya-törvény a kialakítása.
 
- Mit mondott januárban Lázár János, hogy mikor térnek erre vissza?
- Az új kormány beiktatása után folyamatosan fogunk erről egyeztetni.

- Ön miben reménykedik, hogy mikor jutnak el újra, most már immár miniszterhez? Most jön a nyár, nyári szünet lesz, őszig nem fognak eljutni hozzá, aztán szerintem neki a napirendjében nem áll az első háromba az, hogy a köztisztviselői és közszolgáltatói dolgozok szakszervezetével tárgyaljon.

- Én nem próbálom ezt megsaccolni, én teszem a dolgomat és próbáljuk olyan hangsúlyokkal képviselni ezt a témát, hogy napirendre kerüljön. Szerintem fogunk erről tárgyalni.

- Itt van még, ami a legégetőbb  és a közvélemény számára leginkább megfogható, hogy költöznek a minisztériumok, legalábbis néhány minisztérium, néhány minisztérium államtitkársága. Azokkal a közszférában dolgozó emberekkel, akik ezekben a minisztériumokban vannak, mi lesz?

- Nem tudom, ezt is a kormánytól kell nyilvánvalóan megkérdezni. Aki ezt kitalálta, annak kell, hogy koncepciója legyen arra vonatkozóan, hogy a munkavállalókkal mi fog történni, hogyan fogja a saját egzisztenciáját a jövőben biztosítani. Nyilvánvalóan kell gondoskodni arról, hiszen nem lehet embereket az utcáról fölvenni. Ha pedig költöznie kell, akkor annak lakhatását kell megoldani, a családokat nem lehet egymástól szétválasztani. Szerintem nekik kell, hogy ilyen elképzelésük legyen, mármint a kormányzatnak.

- Ön szerint van nekik ilyen elképzelésük?

- Én azt olvastam, hogy az az elképzelés, amivel elindították ezt a dolgot, az megbízta a minisztert, hogy találja ki, tehát hatástanulmányokat végezzen és alakítsa ki az elképzelést. Én nem tudom, hogy ebbe mi fér bele.

- Azt olvastam valahol, hogy ennek vannak bizonyos törvényi akadálya is. Tehát, hogyha valaki nem akar elköltözni valahova, akkor azt nem lehet kényszeríteni arra, hogy költözzön együtt a minisztériumával.

- Persze, szerintem sem lehet senkit sem kényszeríteni, ezt nyilvánvalóan a szakma szeretetéből, a munkához való viszonyból mindenki megfontolja, meg az anyagi lehetőségeiből, az egzisztenciából. Mit tud abból, amit eddig kialakított feladni, átalakítani. Tehát szerintem egyéni ügy, de senkit nem lehet kényszeríteni.

- Ebben az országban nincs olyan mobilitás, mint Amerikában, ahol teljesen mindegy, hogy valaki Bostonban vagy Sietleben vagy San Diegoban dolgozik. Azért itt nem mindegy, hogy valaki Budapestről arra kényszerül, hogy lemenjen Kecskemétre, vagy Debrecenbe költözzön.

- Természetesen nem ugyanazok a  feltételek, valószínűleg a kormányzatnak erről komolyan kell gondoskodnia és gondolkodnia, hogy mit tud felajánlani ezeknek az embereknek, mert meg kell oldani a  folyamatos működését az államigazgatás központi szintjének és hát ehhez hozzátartozik az emberi erőforrás is. Egyértelműen azok a feltételek, amiről az imént ön beszélt.

- Utoljára visszakanyarodnék a munkaszüneti naphoz, amely a köztisztviselői naphoz kapcsolódik, vagy akár a Semmelweis naphoz. Nem kellett volna ezt egy kicsit jobban propagálni, hogy emberek, ma ne menjetek se hivatalokba, se patikába, se orvosi rendelőbe?Én tegnap olvastam erről először.

- Hát akinek ez a dolga, annak valószínűleg kellett volna. Mi tudtuk ezt, hogy ma ez munkaszüneti nap és szerintem nagyon fontos munkaszüneti nap. Mind az egészségügyben, mind pedig a közhivatalokban. A munkáltatói szerepből fakad az, hogy vannak bizonyos információs, kommunikációs kötelezettségek a társadalom felé.