Felmondás: tíz előírás munkaadóknak

A munkáltató köteles mind rendes, mind rendkívüli felmondását indokolni. A munkáltatói felmondás indokolására csak olyan tények alkalmasak, amelyek a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggnek. Abban az esetben, perre kerül a sor, akkor a munkáltató rendes felmondásában megjelölt okot nem bővítheti, és nem vonhatja vissza egyoldalúan. Milyen szabályokat kell még figyelembe venniük a munkáltatóknak? A Piac@Profit összefoglalta.
 
1. A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással a rá vonatkozó nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg.
 
2. Amennyiben a munkáltató rendes felmondását a működésével összefüggő okra alapozza, úgy a munkáltatónak kell bebizonyítani, hogy a munkavállaló által végzett tevékenység miért vált szükségtelenné.
 
3. Ha viszonylag hosszabb ideig nem találnak olyan adatokat ami azt bizonyítaná, hogy a munkavállaló nem megfelelően végezte a munkáját, az elvárt eredmény hiányára alapított rendes felmondás nem jogszerű.
 
4. Ha a munkáltató felmondásában a munkavállaló fegyelmezetlenségére, a munkatársakkal való együttműködés hiányára, nem megfelelő munkateljesítményére, illetve arra hivatkozik, hogy a munkája nem felel meg az elvárásoknak, és ezek igazolást nyertek, ebben az esetben jogszerű a munkáltató rendes felmondása.
 
5. Ha a munkáltató az érintett munkavállalók munkakörében a rendes felmondással egyidejűleg alkalmazott új munkavállalót huzamos ideig foglalkoztat a létszámcsökkentéssel indokolt rendes felmondás a végrehajtott létszámcsökkentés ellenére jogellenes.
 
6. Fontos szabály, hogy a munkáltatói felmondásnál elsőként az vizsgálandó az érvényességével kapcsolatban, hogy az arra jogosulttól származik-e a felmondás.
 
7. Alapesetben a munkáltatói felmondáshoz szükséges, hogy a munkáltató a felmondást indokolja, amiben a konkrét tényeket, körülményeket, okokat kell megjelölni, amelyre a munkáltató a felmondást alapozta. Nem szükséges azonban a felmondási okokat részleteznie, hanem a körülményekhez képest elegendő lehet az ok összefoglaló megjelölése is. Ilyen lehet például, hogy az adott egység, ahol a munkavállaló dolgozott, felszámolásra kerül.
 
8. A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek a felmentési időnek a mértéke a felmondási idő fele. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni.
 
9. A munkavégzés alól a munkavállalót a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni legalább a felmentési idő felének megfelelő időtartamban.
 
10. A munkavállalót átlagkeresete illeti meg a felmentés időtartamára. Az átlagkereset nem illeti meg a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
 
 
Forrás: Piac@Profit