Lajtai György: Ahol európai színvonalú a munka, ott legyen az a bér is!

Oblath Gábor 2014 július 22-én az Index.hu-n megjelent írása  a magyar átlagbérek és a termelékenység viszonyát elemzi európai összevetésben. A szerző  végkövetkeztetése, hogy az árszintkülönbség kiszűrésével számított átlagos magyar órabérköltség nagyjából megfelel a termelékenységünknek.

   A cikkhez írt hozzászólás  az átlagértékek mögött meghúzódó eltérések jelentőségére mutat rá. Az  átlagos bérköltség és az átlagos termelékenység összhangjából  még nem következik,  hogy a  bérarányokkal minden rendben van. Az átlagos magyar termelékenység ugyanis nemzetközi összevetésben  kiemelkedően nagy ágazati   bértermelékenységi különbségeket takar.Vannak olyan munkahelyek, sőt egész ágazatok Magyarországon, ilyen például a feldolgozó ipar,  ahol  –   a bérre vetített termelékenység európai mércével is kiemelkedő -  és ebben az is szerepet játszik, hogy  a bérek jelentősen elmaradnak a termelékenység alapján elvárható szinttől.   A fenti munkahelyeken, ágazatokban   jogos az igény arra, hogy „európai munkáért európaibb béreket” fizessenek, mert a forrás meg van hozzá, csak nagyobb részt kellene átengedni az előállított hozzáadott értékből, főleg annak növekményéből,  a munkavállalóknak.
 
   A második észrevétel arra vonatkozik, hogy a termelékenység és a bérek   vizsgálatánál az átlag mellett az átlag mögötti béreloszlást is figyelni kell. Erre azért van szükség, mert  az átlag alatti bérek között  nagy arányban fordulnak elő olyanok, amelyek nettó összege a létminimum alatt, vagy annak közelében található. A hazai béreknek amellett, hogy  lépést tartanak a termelékenység szintjével,  a megélhetési költségek minimumával  is lépést kell tartaniuk. A két kritérium nem is választható el egymástól, hiszen a munkaképességét  a béréből fenntartani, fejleszteni nem képes dolgozó nagy valószínűséggel nem lesz kellően termelékeny sem.