Egyetem vagy munka mellett is lehetsz katona

Katona leszel vagy civil maradsz. És ha kivételesen szeretnél mindkettő lenni? A Magyar Honvédség csupán két éve, 2012-től beindult önkéntes műveleti tartalékos (ÖMT) katonai szolgálata épp az utóbbi lehetőségről szól: már a felsőfokú tanulmányok vagy munka mellett is lehet valaki katona. Hihetetlen? A világ sok országában már jól működik ez a rendszer. Kevesen tudják, de például a híres tévés-kalandor, valamint főcserkész Bear Grylls is tartalékos katona volt.

    A Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájának (AA) a szervezésében július 15-én kezdődött el a 25 napos alapkiképzése azoknak a nagyrészt civil egyetemista, főiskolás fiataloknak, akik műveleti tartalékos szolgálatra jelentkeztek. Kiképzésük alapvetően Szentendrén az AA-n belül, és a város mellett lévő csobánkai kiképzőbázison folyt, de van, akit a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandárhoz hívtak be. A kiképzés augusztus 8-án fejeződött be, és ünnepélyes eskütétellel zárult.


ÉN IS JELENTKEZHETEK?

    A honvédség önkéntes műveleti tartalékos állományába való bekerüléshez a fő kritérium a betöltött 18 éves életkor, és hogy a jelentkező akarjon tenni a honvédelem ügyéért, katonai szolgálatot is vállalva a civil élete mellett. Ha egyetemre vagy főiskolára jársz, az előnyt jelent, de nem alapfeltétel. Az is jó pontnak számít, ha profi paintballos vagy airsoftos vagy, esetleg jól lősz. Akkor is jelentkezhetsz, ha már dolgozol – természetesen a munkahelyed megtartása mellett.

    Ha a honvédség erre szakosodott oldalán keresztül érdeklődsz, az még csak az első lépés, ugyanis meg is kell felelned a jelentkezőkkel szemben támasztott fizikai, erőnléti, pszichológiai és orvosi feltételeknek is, ha a szerencsés kiválasztottak közé akarsz kerülni. A fizikai felmérés teljesítése érdekében nem árt, ha rendszeresen sportolsz, jól megy a felülés, a fekvőtámasz és a futás, de mindezek mellett reakcióidő-, memória- és IQ-teszt, illetve egy alapos katonaorvosi kivizsgálás is vár még rád.

A LÉNYEG: TANULÁS VAGY MUNKA MELLETT IS

    Ha valaki egyetemre vagy főiskolára jár, és a jelenlegi tanulmányai mellett szeretne katona lenni, annak jó hír, hogy ma már nem csupán szerződéses és hivatásos állományból áll a Magyar Honvédség állománya, hanem ún. „önkéntes tartalékosokból” is. Utóbbi lehetőség miatt már sem a civil, sem a katonai pályáról nem kell lemondanod – párhuzamosan élheted meg mindkettőt. Jól hangzik? Az önkéntes tartalékos rendszer (ÖTR) egyébként csak hazánkban új találmány, Nyugat-Európában és az USA-ban ez már egy régi és jól bejáratott rendszer – az Egyesült Államokban „Army Reserve” néven működik.

    Jelentkezés előtt mindenképpen fontold meg, mennyire gondolod komolyan, mert ha a katonaságból eddig csupán annyit érzékeltél, hogy játszottál már katonai játékokkal, akkor az még kevés lesz ahhoz, hogy valós képed legyen a katonai életről. Mert felcuccolva, egy menetgyakorlaton bakancsban küzdeni a sárban valószínűleg jóval megerőltetőbb, mint egy játékban gombokat nyomogatni. Főleg, hogy közben még az altiszt parancsaira is koncentrálnod kell. A Honvédség ugyanis nem meglepő módon egy hierarchikus katonai szervezet, ahol – a civil világhoz képest – jóval nagyobb a fegyelem, és amelynek minden egyes tagja egyben valakinek a beosztottja is. Az ideális jelölt a Honvédség szerint az, aki nemcsak fizikailag van jó formában, de fejben is ott van, terhelhető, megbízható, kommunikatív, és felelősséget is tud vállalni.

A GYAKORLÓTÉREN

    A Szentendre melletti csobánkai katonai gyakorlótérre látogattunk ki harcászati foglalkozásra – ekkor a jelentkezők a kiképzésük első két hetén már túl is voltak.

    9 órára értünk ki, a század már javában benne volt az aznapi munkában: a csapat egyik része éppen robbantott, a második és harmadik szakasz pedig – az egymás elleni – védelmi, illetve támadó harccselekmények végrehajtására készült fel.

    Megérkezésünk után nem sokkal a katonák egy része az alapmozgásmódokat kezdte el begyakorolni a terepen, úgymint a harc közbeni hajlított járás, a terület átfésülése, a figyelés, kúszás, a fedezett tűz és a fedezett tűz közben történő előrenyomulás – amelyek a harc gyakorlása során szükségesek lesznek. Az ehhez kapcsolódó alapokat – elméleti szinten – már a kiképzés első felében átvették, igaz, akkor még csak tantermi körülmények között. A század fegyelmezetten hajtotta végre a foglalkozást, ugyanakkor tagjain már érezhető volt, hogy az előző napokon akár éjjel fél 11-ig kint voltak a terepen, ráadásul nem mindig a legjobb időt fogták ki.

    A fokozott nyomás ellenére a kiképző által kiadott parancsszavakat, pl. „Tartsd a vonalat!”, teljesíteni tudta a csapat, és akkor is pillanatok alatt hasra tudták vágni magukat az újoncok, amikor meghallották a „Harchoz!” vagy „Fedezett tűz!” parancsot.

„VAN, AKI MEG VAN ÉRTE ŐRÜLVE”

    Vajon mennyire lehet felkészíteni egy civilből jött csapatot huszonöt nap alatt?

    Kolosai Krisztina tartalékos őrmester szerint, aki a felkészítésben segédkezett: „Olyan mélységekbe nem tudunk sajnos belemenni, mint amennyire egy hivatásosnak bele kellene mennie. De az alapokat meg tudják kapni – van tantermi és terepen zajló oktatási rész is. Jelenleg a harcászat folyik, mind a támadáshoz, mind a védekezéshez szükséges gyakorlatokat végrehajtanak.” Krisztináról érdemes tudni, hogy nem hivatásos katona, hanem a két évvel ezelőtti, 25 napos tartalékos kiképzésen végzett. Miután kiválasztották erre a feladatra, a nyári időszakban a kiképzőket segíti a munkájukban.

    Hogy mennyire bírják vagy akarják a jelentkezők a kiképzést, az nagyon változó.

    „Van, aki úgy jött ide, hogy teljesen meg van érte őrülve, és imádja. Viszont van olyan is, aki nem is gondolta volna, hogy milyen konkrét dolgokkal fogunk itt foglalkozni, és meglepődik. Parancs alapján hajtjuk végre a feladatokat, nem úgy, mint egy táborban. Van, aki nagyon fogékony arra, amit oktatunk, van, aki kevésbé. Olyan is van, aki egyáltalán nem, ők általában le is szerelnek még a kiképzés alatt.”

    Ha valaki a kiképzés során jön rá, hogy nem ezt várta, vagy nem bírja, arra is van megoldás: „Ha úgy dönt a bevonult ÖMT-s, hogy nem szeretne további foglalkozásokon részt venni, akkor bármikor leszerelhet.”

NŐK IS JELENTKEZTEK

    Két támadás között Balog Kitti tartalékost is megkérdeztük, milyen programok voltak az eddig lezajlott két hétben: „Az első részben leginkább alaki foglalkozások (jobbra át, balra át stb.) De voltak elméleti részek, harcászat és lövészet is. A gyakorlatra is úgy jöhettünk ki, ha előtte már elméleti szinten elsajátítottuk a feladatokat.” És hogy milyen egy átlagos napjuk a kiképzésen? „Általában 5 óra 30-kor van ébresztő, utána körletszemle, majd reggeli. Elmondják az aznapi programot, hogy mi várható: pl. a mai nap éppen robbantani fogunk, majd egy órakor ebéd. Délután katasztrófavédelmi (elméleti) oktatás lesz, majd este 6 körül vacsora.” A legfontosabb dolog pedig, amit itt tanult meg: „hogy kitartóan kell küzdeni mindenért, és nem szabad feladni.”

A KIKÉPZÉS PÖRGŐS

    A kiképzés felelőse, Nagy Attila alezredes, a szentendrei Altiszti Akadémia Mecséri János Kiképző Osztályának vezetője szerint elég vegyes képet mutat a jelentkezők kora, a kiképzés ütemezése pedig meglehetősen pörgős. „Van hatvanas születésű, de persze egészen fiatalok is vannak, ’94–96-osok is. A fiatalok között van olyan, aki már most főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik, van olyan, aki a tanulmányait folytatja, és van, aki csak valamelyik nap tudta meg, hogy felvették.” Arra a kérdésre, hogy végül is mire lesznek hivatottak a tartalékos katonák, így válaszolt: „Van béke- és háborús állománytábla. Ők a háborús állománytábla feltöltésére hivatottak, illetve a Honvédelmi Dandár beosztásait látják el, és katasztrófavédelmi helyzetben is bevethetők. Amit itt most megkapnak, ez a 25 nap az általános katonai felkészítésük. Őket utána a saját alakulatuk – amelyhez mozgósításkor vagy katasztrófahelyzetben mennek – egy későbbi időpontban be kell hogy hívja egy tíznapos felkészítésre. Ott már a szakmára és az adott beosztásra specifikusan is felkészítik őket.” Az alezredes megkért egy őrmestert is, hogy egészítse ki az elhangzottakat. Az altiszt tömören így foglalta össze az eddig eltelt két hetet: „A kiképzés első része intenzív tantermi foglalkozásokkal van tele. Átvettük azt, hogy a katonák a harctéren vagy a lövészeten mit fognak végrehajtani. Fegyveralkatrészekről is tanulnak és megismerik, hogy az alaplőgyakorlaton mivel és mire fognak tüzelni. Megtanulják az alapfogalmakat: mi az, hogy Honvédség, milyen a felépítése, mi a rendeltetése. Erők nagyságrendi tagozódása, mozgásmódok terepen, fegyverhasználat. Minden alapdolgot megtanulnak, és ezt alkalmazzuk is kint. A harcászat foglalkozás 2 órában történik, ebből 2x2 foglalkozás volt eddig. Éjszakai is kint voltunk, mivel hétfőn érkeztünk ide a gyakorlótérre. Az egész a bázis, a barakkok elfoglalásával kezdődött, majd a fegyelmi rend ismertetése következett, és ilyenkor hétfőtől csütörtökig kint alszanak a katonák. Természetesen őrséget is kell adniuk, és van „túlélés” foglalkozás is. Azon belül megtanulják, hogyan kell tüzet gyújtani, és fel kell készítenünk őket arra, hogy mi van akkor, ha nem egy megépített szálláshelyen alszanak, hanem kint kell tölteniük az éjjelt az erdőben. Megmutatjuk, hogyan kell élelmet szerezni, hogyan kell vizet tisztítani, hogyan kell menedéket építeniük. Utóbbinál tűzpáronként két sátorlapot fűznek össze a katonák. Tehát fel vannak készítve arra is, hogy ha nehéz helyzetben vannak, mit kell tenniük. Készen kell állniuk bármikor arra, hogy ha azt mondják, hogy jönniük kell, akkor meg kell jelenniük az adott beosztásban, az adott helyszínen. A szerződéses katonák számára tartott tizennégy hetes kiképzéshez képest nyilván ez egy tömörebb kiképzés, mert amit ott pl. négy órában kell oktatni, azt itt két órában. Ez nem egy „Rambó-képző”, nem harcosok lesznek. Arra lesznek kiképezve, hogy tudják kezelni a fegyvert, és harci helyzetben tudják, mit kell tenniük. Sokan, ugye, azt látják a médiában, hogy az önkéntesek zsákokat pakolnak, ahogy az a legutóbbi árvizeknél is történt. Természetesen nemcsak erre vannak kiképezve, hanem hogy háborús helyzetben tudják, mi az a fegyver, és tudják is használni.”

„VAN MÉG HOVÁ FEJLŐDNI”

    A harcászat alatt láttunk a terepen gépkarabéllyal felfegyverzett katonákat – önmagukban. Nyilván nem vadászgépeket, tankokat vagy helikoptereket vártunk egy ilyen kiképzésen, de azért megfontolandó lett volna, ha az élethűség kedvéért egy-két ember kap támogató géppuskát is vaktölténnyel, mások egy-két távcsöves puskát, esetleg még egy-két aknavetőt is – ha már a hagyományos tüzérséget a minimális szintűre redukálták a különböző „haderőreformok”. Azért is érdemes lett volna megerősíteni a foglalkozást ezekkel az eszközökkel, mert akkor gyorsan kiderült volna, hogy a mini „arcvonal” két oldalára berakott egy-egy géppuskás az egész dombra tartó, megtervezett rohamot percek alatt le tudta volna kaszálni, magyarul a támadást is érdemes lett volna áttervezni. Ugyanakkor, ha nem hangutasításokkal jelezték volna a katonák egymásnak a szimulált támadásokat („Tüzérségi tűz!” stb.) a lövészárkok között, mint az első világháborúban, hanem esetleg digitális katonai rádión, az is tudta volna növelni a realitását egy ilyen harcászatnak.

A MOTIVÁCIÓ MEGVAN

    Nagy Ádám, a század egyik kiképző altisztje szerint elég jól bírták a strapát: „A bevonuló létszám 148 fő volt, és a kiképzés utolsó hetében, most 128-an vagyunk, a lemorzsolódás 13%. Akik kiestek, azoknak főleg egészségügyi jellegű problémáik voltak, pl. a kezük vagy a lábuk megsérült, esetleg olyan betegségük volt, ami miatt „kipontozódtak” a képzésből, mivel ha az aktuális óraszám minimumkeretét nem tudják elérni, akkor nem folytathatják a programot. Szerencsére az ilyen esetek aránya nem olyan magas, a többség be tudja befejezni a kiképzést.” Az őrmester szerint voltak, akiket váratlanul ért a katonaság: „Sokan vannak, akik kicsit meglepődnek azon, hová kerültek. Vannak, akik csak bejönnek – mert filmekben látják, esetleg a játékokban –, hogy »hú, de jó lesz!«, ha majd egy fegyvert fogok a kezembe. Aztán, amikor először hangosan hozzászólnak – nem igazságtalanul, csak hangosan –, akár egy vezényszóról, akár egy sorakozóról legyen is szó, akkor meglepődnek. Volt olyan, aki az első vagy második napon jelezte, hogy ő nem erre számított. Megkérdeztük tőle, hogy mégis mire. Természetesen az ilyet nem tarthatjuk vissza, tehát önakaratából elment. Szerencsére azért kevés hasonló volt. Természetesen az a legjobb motiváció, ha azt mondja a tartalékos, hogy a hazáért csinálja, és nem a pénzért. Én úgy vagyok vele, hogy amíg valaki a pénz miatt csinálja, de ugyanazt a munkát elvégzi, és végrehajtja, amit megkövetelnek tőle, mint aki a hazáért vállalja, addig nincs probléma. Van köztük nem egy-két ember, aki az ötszörösét is megkeresi egy katona illetményének, pl. itt van egy lány, aki bankárként dolgozik, de többen is vannak így. Nincs is szükségük erre a pénzre, és tényleg azért jönnek be, mert ezt szeretnék csinálni – ez egy becsülendő dolog, úgy gondolom. A legtöbben – mivel önként vállalták – valóban katonák akarnak lenni, arra a kis időre is, amire behívják őket. Úgy látom, tényleg megvan bennük a motiváció!” A harcászati foglalkozást követő szünetben Benkő Tibor vezérezredes, honvéd vezérkari főnök is tiszteletét tette a századnál, és megjegyezte: jól megy a toborzás az egyetemisták és főiskolások között, mivel idén már több mint ötször annyian jelentkeztek tartalékos katonának, mint amikor elindult a rendszer. Ez annak is köszönhető, hogy az előző években kiképzett tartalékosok is elkezdtek toborozni.

KINEK FONTOS?

    Kíváncsiak voltunk, hogy vajon kik azok ma, akiknek annyira fontos a „haza védelme”, hogy még a szabadidejükben is önkéntes katonáskodásba fognak, a tanulás vagy a munka mellett. Például egy matematikatanár is van közöttük, Sári László (28), aki alapvetően azért jött ide, mert „a diákjaim sokszor érdeklődnek a Honvédség felől, és úgy döntöttem, eljövök, és megcsinálom, hogy tudjak nekik választ adni a kérdéseikre.” Véleménye szerint érdemes lenne változtatni az arányokon: „kevesebb elmélet és több gyakorlat”. Szülei féltették a kiképzéstől: „aggódtak egy kicsit, de az eskü után már ők is büszkék voltak”. Úgy foglalta össze a bent töltött időt, hogy „jó társaság alakult ki a szakaszban, és új tudással, ismeretekkel lettem gazdagabb”.  Véleménye szerint fontos lenne még az „elhelyezési feltételek korszerűsítése”. Fábi Dávid (19) azért jelentkezett, mert „tapasztalatot szerettem volna szerezni a honvédségről”. Családja úgy állt a kiképzéséhez, hogy „támogattak, és kíváncsian várták, hogy túlélem-e ezt az egészet”. És azt gondolja, a huszonöt nap „lehetett volna keményebb is”. Huszár József Benjámin (18) a „több harcászat, több lőszer” elvét vallja, és nem tud olyan dolgot felidézni, ami nem tetszett neki a kiképzésen. Idővel hivatásos katona is szeretne lenni, és fontosnak tartotta, hogy a társaság jó volt, és új barátságokat kötött. A családja támogatta és örült a döntésének. Horváth Márk (21) nyári fesztiválozóból lett tartalékos: „2013 nyarán az EFOTT Fesztiválon találkoztam a Magyar Honvédség sátrával. Itt hallottam az ÖMT-kiképzésről, és ezt követően nem sokkal már jelentkeztem is a budapesti toborzóirodában.” Márk egyértelműen nem családi támogatással érkezett, és már otthon is harcolnia kellett, mivel „a családomat nagyon meglepte a bejelentésem, és igyekeztek eltántorítani ettől a hirtelen jött ötlettől. A szerződés aláírását követő fél évben próbáltak »elijeszteni« a sorkatonaság idejéből való történetekkel, és próbáltak »megvesztegetni« a kiképzés alatt kereshető összeget felajánlva egyéb munkáért cserébe, de kitartottam az elhatározásom mellett.” A baráti köre viszont támogatta: „többen el is gondolkodtak azon, hogy maguk is kipróbálják”. Márk viszont nem bánna éppen kesztyűs kézzel a kortársaival: „Több ismerősöm szerint a fiataloknak (különösen a fiúknak) kötelező jelleggel részt kellene venni katonai kiképzésen, ami formálja, megneveli őket.” Ugyanakkor a részletekre is figyel: „Az étkeztetés rendjét érdemes lenne újragondolni, és létre lehetne hozni úgynevezett tárolókat’” – kritizálta a közös hűtőszekrény hiányát. Czaga Zsolt (35) a csapaton belül már egyértelműen az idősebb korosztályba tartozik, és noha szolgálatvezető egy vagyonőr cégnél, azt mondja: „az újdonságok így is felvillanyoztak”.  A baráti körével kapcsolatban pedig nem felejtette el megemlíteni, hogy „alig várják a sztorizásokat”, illetve „többen kedvet is kaptak hozzá”. Legjobb élménye pedig, hogy „sok ember sokfelől, különböző társadalmi, képzettségi szintekről érkezett, és ez ott nem érdekelt senkit. Mindenki »A SZÁZAD« része volt. Együtt, egymást segítve, támogatva, egymásért, mindenki a maximális teljesítésre törekedett, amit pillanatnyi lelki, fizikai állapota megengedett.” Zsolt komolyan gondolja a szolgálatot: „Az elmúlt évek eseményei azt mutatják, hogy szükségben a kis segítség is segítség. Ami tőlem telik, és amit a körülmények megengednek, abban szeretnék segíteni!”

STATISZTIKA

    Idén összesen 240 önkéntes műveleti tartalékos tett esküt a huszonöt napos kiképzés végén Szentendrén. Csaknem a felük Tatán kapott kiképzést, mi azonban a szentendrei Altiszti Akadémiára behívott 127 tartalékos kihívásaiba nyerhettünk bepillantást. A többségük közkatona (a 127 főből 118), de akad olyan is a tartalékosok között, aki – pl. speciális végzettsége és/vagy akár katonai területen is felhasználható tapasztalatai miatt – ettől eltérő rendfokozatot kapott. Így a továbbiak: 1 fő őrvezető, 2 fő szakaszvezető, 1 főtörzsőrmester, 4 hadnagy, de még egy százados is akadt közöttük. Reméljük, soha nem lesz szükség arra, hogy háborús helyzetben is be kelljen vonulniuk, de az biztos, hogy ők már tettek valami kézzelfogható dolgot a tartalékos rendszer folyamatos fiatalításáért. A huszonöt nap végén minden katonát megkérdeztek, hogy mi az, amin szerintük változtatni kellene, és ezeket a javaslatokat a honvédségi szakemberek beépítik majd a következő évi kiképzések során a felkészítésbe.

Forrás: VS.hu