Munkaviszonyt megelőző tanulmányi szerződés?

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény ("új Mt.") 2012. július 1-i hatálybalépésekor számos ponton átalakította a tanulmányi szerződések szabályozását. Ezek közül talán az a legfontosabb módosítás, hogy ma már e szerződés alanyai sem feltétlenül ugyanazok, mint akik a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény ("régi Mt.") alapján voltak.

    A munkáltatónak megszűnt az a régi Mt. szerinti lehetősége, hogy olyanokkal kössön tanulmányi szerződést, akik még nem a munkavállalói. A régi Mt. megfogalmazása alapján a munkáltató „szakemberszükségletének biztosítása érdekében” bárkivel köthetett tanulmányi szerződést. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a munkáltató nemcsak az alkalmazottainak, de a leendő munkavállalóinak a tanulmányait is támogathatta.

    Ezzel szemben az új Mt. a tanulmányi szerződés alanyaként a munkáltató mellett már kizárólag a munkavállalót nevezi meg. A jogalkotó kivonta tehát a munkajog szabályozási köréből a munkavállalónak (még) nem minősülő személy és a leendő munkáltató közötti, tanulmányok folytatására, azok támogatására és munkaviszony későbbi létesítésére vonatkozó szerződést.

    De akkor mit tehet a leendő munkavállaló és az őt a későbbiekben alkalmazni kívánó vállalkozás most?

    Mivel az új Mt. szabályai szerint ilyen szerződést nem köthetnek a felek, más megoldást kell keresni. Úgy tűnik, hogy nincs jogi akadálya annak, hogy a vállalkozás nem munkáltatói minőségben, hanem a polgári jog szabályai szerint szerződjön egy magánszeméllyel, és e szerződésben kössék ki a tanulmányok folytatásának és a munkaviszony létesítésének (és meghatározott ideig való fenntartásának) kötelezettségét az egyik oldalon, míg a támogatás nyújtását a másikon. A támogatás nyújtásának módját (pl.: ösztöndíj, lakhatási támogatás, eseti juttatások) és mértékét a felek megegyezése alakíthatja ki.

    Mivel sem a korábbi polgári törvénykönyv, sem pedig a jelenleg hatályos 2013. évi V. törvény ("Ptk.") nevesített szerződéstípusai között a tanulmányi szerződés nem szerepel, az ilyen megállapodás ún. atipikus szerződés keretében jöhetne létre. Az atipikus szerződések a szerződések jogának lényeges részét képezik a nevesített szerződések mellett, hiszen a való életben előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyek szabályozására egyetlen nevesített szerződéstípus sem alkalmas. A szerződéses szabadság elvéből következően a felek köthetnek tartalmában a tanulmányi szerződésre hasonlító szerződést.

    A lehetőség tehát nem szűnt meg. A polgári jog hatálya alá tartozó szerződésben azonban természetszerűleg a munkajogi kógens szabályok sem érvényesülhetnek. Ez egyfelől rugalmasságot biztosít a szerződést kötő felek számára, másfelől azonban a visszaéléseknek is nagyobb teret enged. Mind a leendő munkavállalónak, mind pedig a munkáltatónak célszerű ezért körültekintően eljárnia a szerződéskötés során.

    A jogalkotó megoldása többféleképp értékelhető. Egyrészt az új Mt. közelebb hozta a munkajogi szabályozást a polgári joghoz (egyes kérdésekben a Ptk-t háttérjogszabályként is kifejezetten megjelöli). Ennek a közelítésnek üdvözölhető formája lehet a (még) nem munkavállaló és a leendő munkáltató közötti tanulmányi szerződés integrálása a polgári jogba, ami nagyobb szabadságot nyújt a felek számára, és a munkajog szigorának alkalmazását nem kényszeríti rá olyan felekre, akik – egyelőre – nem állnak munkaviszonyban.

    Másrészt viszont ez a megoldás sajátos kettősséget is teremt, hiszen a klasszikus, munkáltató-munkavállaló közötti szerződés megmaradt a munkajog területén. Elméletileg létrejöhet két érdemben azonos tartalmú szerződés (azzal a különbséggel, hogy az egyikben a szerződő felek már munkaviszonyban állnak, a másikban pedig még nem), amiket aztán mégis eltérő jogszabályok (az új Mt., illetve a Ptk.) rendelkezései alapján kellene megítélni. Jogvita esetén pedig eltérő bíróságok járnának el különböző eljárási szabályok szerint. Hiszen a munkáltató és a munkavállaló új Mt. szerinti tanulmányi szerződésére a munkaügyi bíróságok rendelkeznek hatáskörrel, és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény ("Pp.") munkaviszonyból és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perekre vonatkozó, különleges eljárási szabályait kell alkalmazni. Ezzel szemben a munkáltató és a leendő munkavállaló között a Ptk. szerint létrejött atipikus szerződések esetén a polgári bíróságok járnak el, méghozzá a Pp. általános szabályai szerint.

    Hogy a tanulmányi szerződések alanyainak az új Mt. általi korlátozása milyen kihatással lesz a munkaszerződést megelőző, tanulmányi jellegű jogviszonyokra, azt még korai lenne megmondani: az új Mt. és az új Ptk. joggyakorlata egyelőre kialakulóban van.

Forrás: Jogi Fórum / Póczek Aliz és dr. Tivadar Krisztián