Az utóbbi években több százezren hagyhatták el az országot

Hatalmas óriásplakáttal hirdeti magát egy külföldi munkákat közvetítő magyar vállalkozás Budapesten. A többszörös bér ígérete minden bizonnyal jó hívószó egy magyarnak: az utóbbi években különböző kutatások alapján is több százezren hagyhatták el az országot. Jellemzően az EU nyugati fele a cél. A külföldi munkavállalással kacérkodó magyarokra sok vállalkozás települ rá, ám ez korántsem olyan hatalmas biznisz, mint amennyire elsőnek látszik: ők már nem érzékelik a tömegeket, a kivándorlás az elmúlt pár évben óriási ütemű volt, mostanra azonban lassulni látszik – írja a HVG.

   „Miért nem csinálom ugyanezt 4x ennyiért KÜLFÖLDÖN?” – ez a szöveg szerepel egy pincérlányt ábrázoló plakáton a budapesti Mexikói útnál. A provokatív, ám a legtöbb magyar számára egyértelmű plakát egy külföldi munkaközvetítéssel foglalkozó cég szolgáltatásait hirdeti. Az nem újdonság, hogy külföldi munkára szerveznek magyar munkavállalókat egyes vállalkozások, ám az talán meglepő lehet, hogy már óriásplakátokon hirdetik szolgáltatásaikat.
 
200 ezer forinttal már útnak lehet indulni
 
   „Eddig inkább passzívan reklámoztunk, például azt igyekeztük elérni, hogy az internetes keresésnél a külföldi munka szóra mi kerüljünk előre. Ám az utóbbi időben azt tapasztaltuk, csökken a jelentkezők száma, ezért is döntöttünk a plakát mellett, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet” – ad választ a hvg.hu-nak Tanay Marcell, az EUWork külföldi állásközvetítéssel foglalkozó vállalkozás ügyvezetője a citylight plakáttal kapcsolatos kérdésre. Az előző évhez képest ugyanis inkább csökkenés figyelhető meg a hozzájuk forduló emberek számát tekintve: míg az utóbbi 3 évben átlagban havonta 100 embert helyeztek ki, addig ez a szám mára kissé megcsappant. Ennek Tanay szerint az lehet az egyik fő oka, hogy azok, akik ki akartak menni, rendelkeztek nyelvtudással, és szakképzettek is, már távoztak Magyarországról. Azok többsége, akik jelenleg nálunk érdeklődnek, már nyelviskolában javítja a nyelvtudását, hiszek nem rendelkezik eleve megfelelő tudással – magyarázza az ügyvezető.
 
   Arra a kérdésre, hogy mely szakmák a keresettek, Tanay elmondta, hogy a vendéglátóipar, egészségügy a két fő húzóágazat. Azok a szektorok tehát, ahol itthon igencsak nyomottak a bérek. Az egészségügyben a plakátra kihelyezett négyszeres szorzó helyett akár 6-7-szerest is írhattunk volna – tette hozzá az ügyvezető.
 
   Ezeken a területen több tízezrével vannak betöltetlen álláshelyek az EU-ban. Emellett keresettek még a szakképzett fizikai munkások is, de mindenhol fontos a nyelvtudás, enélkül már szinte nem is lehet megmozdulni.
 
   A szolgáltatási díjról Tanay elmondta, hogy azt általában teljes egészében a munkaadó fizeti. Ugyanakkor vannak olyan díjak, melyeket az esetek jelentős részében nem állnak a cégek, ilyen például a szállásközvetítési díj. Az ügyvezető tapasztalata szerint legtöbbször 200-250 ezer forint szükséges ahhoz, hogy az első fizetésig kibírják az emberek. Ennyi pénz a legtöbb nyugat-európai országban szükséges ahhoz, hogy az induló megélhetési költségeket lehessen fedezni. Természetesen, ha valakinek nincs ennyi pénze, akkor lehet olyan munkákat keresni, amelyeknél például a munkavállalók szállásköltségét is állja a cég – tette hozzá.
 
Már nem csak a szakmunkások jelentkeznek
 
  2012-től kezdve érezhető igazán az érdeklődés növekedése – fejtette ki Kiss Gabriella, egy másik, a külföldi munkavállalásban bízókkal foglalkozó cég, a KG International ügyvezetője. Elmondása szerint előtte leginkább csak szakmunkások fordultak meg náluk, de 2012 után igazából már iskolai végzettségtől és kortól függetlenül jöttek a jelentkezők. Naponta százas nagyságrendben érdeklődnek, ám mindössze 20 százalékuk tekinthető potenciális munkavállalónak. A többségnél ugyanis közbeszól a nyelvtudás hiánya. Éves szinten viszont még így is ezres nagyságrendben közvetítenek ki külföldre munkavállalókat, döntően az Egyesült Királyságba, Ausztriába, Németországba, de a skandináv államok is népszerűek.
 
   A munkaközvetítés során ők is komplex szolgáltatást nyújtanak, az interjúra felkészítéstől a kiutazás megszervezéséig, valamint a külföldi munkahelyen bemutatásig biztosítják a szolgáltatásukat. A munkaközvetítői díjat a leendő munkaadó állja, ám az egyéb, esetleg még kapcsolódó költségeket a munkavállalónak kell fizetnie (ha szüksége van rá). A magyarokat – a KG Internationalnél döntően alacsonyabb pozíciókba hirdetnek állásokat 4-5 iparágba, például vendéglátásba – Kiss szerint keresik külföldön, mivel jó munkavállalóknak számítanak. Felkínált állásból tehát nincs hiány.
 
   Az ügyvezető ugyanakkor megjegyezte: az utóbbi fél évben azt látják – hasonlóan az EUWorkhöz –, hogy megtorpant az érdeklődés növekedése, már nincs olyan roham, mint 2014 előtt. Úgy számolnak, hogy a következő években is mérsékeltebb emelkedés maradhat meg.
 
Nem a szakmában helyezkednek el
 
   Az EUWork ügyvezetője szerint a hozzájuk forduló emberekre jellemző, hogy a legtöbb nem a saját szakmájában helyezkedik el külföldön (ezt egy friss MTA kutatás is alátámasztani látszik). Ennek pedig Tanay elmondása szerint az az egyik oka, hogy Magyarországon nyelveket leginkább a felsőfokú végzettségűek beszélnek, ilyen munkát azonban külföldön nem találnak, vagy csak nagyon ritkán. Ez a csoport jellemzően ugródeszkának használja az első állást, pár hónap után dobbantanak egy magasabb pozícióba, ha tudnak. Ugyanakkor ha valaki például ápolói képesítéssel rendelkezik, akkor őt a szakmájában tudják elhelyezni.
 
   Arra a kérdésre, hogy eddig összesen hány embernek nyújtottak szolgáltatást, Tanay azt mondja: úgy nyolcezernek. Ez a szám azt is mutatja, nem „őrült sokan” mennek ki külföldre Magyarországról, a trend inkább az, hogy aki kimegy, az nem jön vissza – tette hozzá az ügyvezető. Elmondása szerint az a tapasztalatuk, bár nem évekig követik a kiküldött munkavállalókat, hogy a magyarok jól be tudnak illeszkedni külföldön, ha pedig ez sikerül, akkor nem jönnek haza (ellentétben például a lengyelekkel).
 
Mennyi embert érinthet?
 
   Arról már csak a migráció természetéből fakadólag sem lehet pontos képet kapni, hogy pontosan hány magyar él, tanul, dolgozik az EU-, illetve a világ más országaiban. A jegybank elnöke, Matolcsy György – akkor még nemzetgazdasági miniszterként – 2013 elején félmillió körüli számról beszélt (a nagykövetségek becslésére hivatkozott), ám szakértők már akkor kétségbe vonták ezt. Többen is inkább 200 ezer fő körüli számokat említettek, ám megjegyezték, hogy ha marad az akkor tapasztalt dinamika – márpedig úgy fest, ez a trend megmaradt, hiszen Németországba tavaly is több mint 50 ezren költöztek ki –, akkor 2015-re nem elképzelhetetlen a 400 ezer külföldön élő magyar.
 
   A jegybank szakértői ugyanakkor épp a napokban publikáltak egy tanulmányt, melyben 100 ezer főről írnak, ám ők csak az ingázók, vagyis azok, akik külföldi telephelyen dolgoznak, és még rendelkeznek hazai lakóhellyel, tehát belföldi háztartás tagjainak számítanak. A ténylegesen külföldön munkát vállalók száma ennek minden bizonnyal többszöröse.
 
   Az elemzők a kivándorlásnak a munkapiacra gyakorolt pozitív és negatív hatásairól is írtak, ám amikor a makrogazdasági hatásokról esett szó, itt már szinte csak hátrányokat soroltak. Különösen a szociális ellátórendszereknél fog hiányozni a sok magyar adó- és járulékfizető. Márpedig az MTA szintén friss kutatása szerint a kiköltözők egyáltalán nem gondolkodnak úgy rövid távon, hogy hazajönnének, elsöprő többségük pedig elégedett a helyzetével.
 
Távolabb már nehéz és drága munkát vállalni
 
  Mindenkinek, aki Ausztráliába szeretne menni, minden esetben valamilyen vízumra van szüksége, attól függően, hogy ott milyen tevékenységet szeretne folytatni (látogatás, tanulás, vagy szakmai alapú bevándorlás). A vízumigénylésből adódóan pedig nem lehet olyan könnyen kijutni és munkát vállalni, mint az Európai Unióban. Életvitelszerűen Ausztráliában élni leginkább szakmai bevándorlással vagy tanulóvízummal lehet. A CSE Australia ausztrál bevándorlással, oktatással és teljes körű vízumügyintézéssel foglalkozó cég szerint szolgáltatásaik iránt folyamatosan növekszik az érdeklődés, ám ez éves szinten jelenleg 600-700 embert érint családtagokkal együtt. Ausztráliában akkreditált bevándorlási jogásszal és ausztrál közjegyzővel, valamint oktatási szakértővel is rendelkeznek, így tudnak teljes körű bevándorlási szolgáltatást nyújtani.
 
   Sydney-ben is van irodájuk Budapest mellett (emellett egy másik ausztrál városban, Gold Coaston épp most nyitnak egy újabbat). Az ausztráliai kiköltözés ugyanakkor nem olcsó mulatság, az ország ugyanis szigorú feltételeket támaszt a bevándorláshoz, az állam által elfogadott nyelvtudás megszerzése, az itthon megszerzett szakma akkreditációja, a különböző dokumentumok lefordíttatása sok pénzbe kerülhet. A teljes szakmai alapú bevándorlási ügyintézés egy fő esetén nagyjából 2 millió forint, ez két főnél 2,5 millió forintra emelkedhet. A cég ugyanakkor folyamatosan az ügyfelei mellett áll, „fogják kezét” az Ausztráliába érkezés után is, akinek van rá igénye, sokukkal ráadásul évekig megmarad a kapcsolat. Ügyfeleik között pedig nem feltétlenül a tehetősebbek és felsőfokú végzettséggel rendelkezők találhatóak meg: vannak olyan fiatalok például, akik lehúztak egy évet egy óceánjárón és az így megspórolt pénzből vágnak neki a kiköltözési folyamatnak.

Forrás: HVG