Andor: csak akarat kérdése, lesz-e közös európai munkanélküli-ellátás

Közös, részlegesen összevont munkanélküli-biztosítási rendszer bevezetését javasolják többen is az eurózóna országaiban. Andor László uniós biztos szerint ez minden résztvevő számára előnnyel járna, ám vannak, akik szerint egy ilyen rendszer ismét csak a válságban lévő államoknak kedvezne – írja a Világgazdaság.

   Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy az euróövezeti országok adóbevételük egy részét helyezzék el egy közös alapban, és ebből fedezzék a munkanélküliek ellátásának egy részét egységes szabályok alapján – írta a Die Welt nyomán az MTI. Andor László , a bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa a Világgazdaságnak ugyanakkor azt mondta: nincs még ilyen javaslat, a politikai vita épp hogy csak elkezdődött a kérdésről.
 
   Elképzelések mindenesetre léteznek. Ezek szerint az érintett tagországok GDP-jük 0,2–2 százalékát fizetnék be a közös alapba. Összességében az eurózóna GDP-jének körülbelül egy százalékát kitevő összegre lenne szükség. Ebből fedeznék azt a mindenütt azonos alapszintű munkanélküli segélyt, amely korábbi bérük 40 százalékának megfelelő juttatást biztosítana a munkanélkülieknek hat hónapig. Ezt az összeget a tagállamok kiegészíthetnék, fél év elteltével pedig teljes egészében átvennék a munkanélküliek ellátását.
 
  A biztos azt mondta: bár a lényeg ezzel a rendszerrel a monetáris unió megerősítése, az eurózónán kívüli országok is csatlakozhatnának hozzá. Mivel azonban egy minimális mértékű harmonizáció egy ilyen modellel együtt jár, Magyarország esetében felmerülne a munkanélküli segélyezés túl rövid időtartama. A biztos szerint az új, közös biztosítási rendszer bevezetése kizárólag politikai akarat kérdése. „A véleményem az, hogy ha a következő öt évben az EU nem tud valamilyen jelentős lépést tenni az egységes valuta megerősítésére, akkor újabb súlyos válságba kerülhet” – fogalmazott a biztos.
 
   Andor László a témában lapunknak írt cikkében úgy érvelt: ez a részlegesen összevont biztosítási rendszer erősítené a gazdasági stabilitást, dekonjunktúra idején csökkentené a visszaesés hatásait. Szerinte nem felel meg a valóságnak, hogy az euróövezet valamennyi tagállamát összefogó munkanélküliség-biztosítás ismét csak a gazdaságilag, pénzügyileg stabil országokat terhelné, miközben a válságállamoknak kedvez. „A konjunktúra és a munkanélküliség alakulásától függően az egyes országok hol nettó befizetői, hol nettó kedvezményezettjei lennének a rendszernek” – hangsúlyozta. Jelenleg az amúgy is komoly gazdasági gondokkal küzdő Görögországban (27,2 százalék), Spanyolországban (24,5 százalék) a legnagyobb arányú a munkanélküliség, vagyis ha most vezetnék be a közös munkanélküli segélyt, akkor ismét csak ezek az országok profitálnának belőle.
 
   A biztos szerint az új rendszernek ennél távolabbra mutató hatásai lennének. A lényeg az – fejtette ki lapunknak –, hogy a valutaunióban, a közös fiskális szabályok és az egységes monetáris politika érvényesülése mellett a rövid távú munkanélküliség alakulása szoros kapcsolatban áll a makrogazdasági paraméterekkel, amelyek fölött a tagországok önállóan már nem rendelkeznek. A hosszú távú munkanélküliség viszont továbbra is sok olyan tényezőtől függ (képzési rendszer, foglalkoztatási szolgálatok kapacitása, vállalkozásösztönzés, nyelvtudás stb.), amelyek strukturálisak. Ezeknek a fejlesztésére a tagországot ösztönözni kell.
 
Eltérő gyakorlat
 
   Az Európai Unióban a foglalkoztatási politika és a szociálpolitika is nemzeti hatáskörbe tartozik – közösen csak a munkavédelemre foglalkozó részterületeket, például a munkaidőre vonatkozó szabályozás létezik. A munkanélküli támogatás kiszámítására sincs egységes rendszer, ugyanakkor a jövedelmi különbségek miatt a támogatások összege is komoly eltérést mutat. Amíg például Belgiumban azok, akik előzetesen dolgoztak, korlátlan ideig részesülhetnek a munkanélküli segélyben, Magyarországon ez mindössze három hónapig jár. A segély összegét a legtöbb tagországban a fizetés bizonyos aránya (40–80 százaléka), de több helyen – így nálunk is – ennek a legfelső szintjét is meghatározzák.
 
Forrás: Világgazdaság