A munkavállaló számára egészségi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlani
A munkaszerződés módosítása várandósság idején
Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2014. augusztus 28. csütörtök, 11:42
Közzétéve: 2014. augusztus 28. csütörtök, 11:42
A munkavállaló számára egészségi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlani, ha várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig a munkakörében nem foglalkoztatható. Járjuk körül, mivel is jár ilyenkor a munkakör módosítása! – írja a munkajog.hu oldalán dr. Kártyás Gábor munkajogász.
A terhesség megállapításától a szülésig eltelő 7-8 hónap túlnyomó részét a nők általában munkában töltik. Ezért kulcsfontosságú ez a szabály, miszerint a terhes munkavállaló számára egészségi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlani, ha várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig az eredeti munkakörében nem foglalkoztatható.
A munkaköri alkalmasság orvosi szakkérdés. Például, az orvos megállapíthatja, hogy a nő szabadban fizikai munkát nem végezhet. Nincs szükség a munkakör módosítására, ha a munkakörülményeket az eredeti munkakörben is lehet úgy módosítani, hogy az ne jelentsen egészségi kockázatot (pl. a munkaidő-beosztás megfelelő módosításával). A törvény tehát biztosítja, hogy a nő a várandóság hónapjait is munkában töltse, de ez csak a magzat veszélyeztetése nélkül történhet.
Ha tehát a nő munkaköre nem felel meg egészségi állapotának, a munkáltató az orvosi szakvélemény alapján köteles számára megfelelő munkakört felajánlani. Ha van ilyen munkakör, és az abban való további foglalkoztatást a nő elfogadja, úgy a munkaszerződést kötelező eszerint módosítani. A munkavállaló az új munkakörnek megfelelő alapbérre jogosult, amely azonban a munkaszerződés szerinti alapbérénél kevesebb nem lehet. A korábbi szabályozás az átlagkeresetnél kevesebb díjazást tiltotta.
Ehhez képest ma már a munkakör módosítása járhat bérkieséssel, hiszen a törvény csak az alapbér csökkenését tiltja. Például, előfordulhat, hogy az éjszakai munkát végző nőt az orvos véleménye alapján más munkakörbe kell helyezni, amely viszont nem jár éjszakai pótlékkal. Véleményem szerint nem szerencsés, hogy ezáltal az egészségi állapotnak megfelelő munkakör kérelmezését (vagy elfogadását) esetleg anyagi megfontolásból mellőzheti a munkavállaló. Más kérdés, hogy az egészségére veszélyes feladatok végrehajtására szóló utasítást a munkavállaló a munkakör módosítása nélkül is bármikor megtagadhatja.
A védett időszak lejártával (ha a gyermek betölti az egyéves életkort) a nőt eredeti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni. A munkaszerződés módosítása ilyenkor tehát csak meghatározott időszakra szól. Az egészségi állapotnak megfelelő munkakörbe helyezés kötelezettsége a szülést követő első évben is fennáll, ám ennek kisebb a gyakorlati jelentősége, hiszen ezt az időszakot a nők tipikusan fizetés nélküli szabadságon (szülési, illetve gyermekgondozási szabadságon) töltik.
Ha a terhes munkavállaló egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges (azaz nincs neki megfelelő üres munkakör), úgy a munkavégzés alól fel kell menteni. Ide tartozik az az eset is, ha van ugyan ilyen munkakör, de azt a munkavállaló alapos okkal nem fogadja el (pl. mert bár egészségi szempontból megfelelő, de nincs meg hozzá a szükséges végzettsége). Ilyen esetekben a munkavállalót a felmentés idejére alapbére illeti meg, kivéve, ha a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.
A munkakör elutasítása alaptalan például pusztán azért, mert az csekély mértékben alacsonyabb bérrel jár, vagy visszalépést jelent a céges karriertervben. Az is elképzelhető, hogy már a felmentés ideje alatt nyílik meg egy a munkavállalónak felajánlható munkakör. Ilyenkor is a fenti eljárást kell követni, és a felmentett munkavállaló munkaszerződését közös megegyezéssel e megfelelő munkakörre módosítani.
Az egészségi állapotnak megfelelő munkakörbe helyezést előíró szabálynak tehát elsősorban a várandóság első, még munkában töltött időszakában van jelentősége. A törvény látszólag komoly terhet ró a munkáltatóra, hiszen megfelelő munkakörülmények hiányában a munkavállalót fel kell menteni, azaz akár húsz hónapig munkavégzés nélkül kell számára díjazást fizetni. Ezt az időtartamot azonban csökkenti a szülési szabadság és a gyermek gondozása céljából adott szabadság is, amelyek időtartamára a munkavállaló az államtól kap(hat) ellátást.
Forrás: munkajog.hu