Időzített bomba lehet a nők 40 év jogviszony utáni nyugdíjazása

Lényegesen kevesebb nyugdíjat kapnak a magyarországi nők, mint a férfiak, végül mégis több pénzt kapnak a rendszerből. Az egyenlőtlenség döntően a gyereknevelésre és a háztartási munkára vezethető vissza, meg persze a megélt évek számára. Többfajta kompenzáció létezik már most is a nyugdíjrendszerben, mellyel a nemek közötti különbségeket igyekeznek eltüntetni. Az azonban biztos, hogy a nőknek megteremtett, 40 év jogviszony utáni nyugdíjazás lehetősége időzített bombaként ketyeghet a rendszerben. A hvg.hu nyugdíjakról, nyugdíjasokról szóló cikksorozatának második része.

   Sokan vannak, de kevesebb nyugdíjra számíthatnak, mint a férfiak, ráadásul jobban kitettek az időskori szegénységnek is – a magyar nők nyugdíjhelyzete, úgy fest, egyáltalán nem fényes. A helyzet valójában mégsem ennyire egyszerű. Tényleg ennyire rosszul járnak a nők a nyugdíjjal? Vagy történik kompenzáció? Jó ötlet a nőknek 40 év jogviszony után megadni a nyugdíjat?
 
Sok a nő, kevés nyugdíjjal
 
   Százezer és ötszázharminchárom forint – ennyit kap átlagosan egy magyar nyugdíjas. Amíg azonban a férfi nyugdíjas kis híján 110 ezer forintból gazdálkodhat, addig egy nő nyugdíjasként átlagosan alig több mint 94 ezer forinthoz jut. Még plasztikusabb képet fest a nemek közötti eltérésről, ha az igen magasnak számító, 200 ezer forint feletti kategóriát nézzük. Legalább ekkora összegű nyugdíjat 72 ezer férfi, és mindösszesen 45 ezer nő kap. (A nyugdíjrekorder 870 ezer forintot kap, de az nem derül ki a nyugdíjbiztosító Pénzcentrumnak adott válaszaiból, hogy férfi vagy nő az illető.)
 
   2013 januárjában a KSH kiadványa szerint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) 2 millió 869 ezer embernek folyósított nyugdíjat, ellátást, járadékot és egyéb járandóságot. Az ellátottak a népesség 29 százalékát tették ki, vagyis majdnem minden harmadik magyar nyugdíjas. Számuk 1,7 százalékkal csökkent a megelőző évhez képest. (Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a rokkantsági ellátásokat szigorították, elindultak a felülvizsgálatok, és a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét is korlátozták.)
 
   A nyugdíjasok közül legtöbben az öregségi nyugdíjasok vannak, a csaknem 2,9 millió érintett közel 70 százaléka ilyen ellátást kap. Öt öregségi nyugdíjasból pedig három nő.
 
   Az özvegyi nyugdíjasok körében, akik 108 ezren vannak, még ennél is magasabb, 95 százalékos a nők aránya. Ami nyilván nem meglepő, hiszen a nők várható élettartama nagyobb, mint a férfiaké, egy kapcsolatban pedig általában a nő a fiatalabb. A 65 éves korban várható élettartam alapján, Magyarországon egy férfi ebben az életkorban még átlagosan 14, egy nő 18 életévre számíthat.
 
„Papíron” mégis jobban járnak
 
   A felszínen tehát azt láthatjuk, hogy a nők rosszabbul járnak a jelenlegi nyugdíjrendszerben. Ennek elsősorban munkaerő-piaci okai vannak: a nők a gyereknevelési időszak miatt kevesebbet dolgoznak hivatalosan, alacsonyabb a foglalkoztatási rátájuk, és kevesebbet is keresnek, mint a férfiak.
 
   Gál Róbert Iván, a Népességtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa szerint a nőket ugyanaz teszi a nyugdíjrendszer kárvallottjaivá, ami az elmúlt években a gyereknevelés elismerésével kapcsolatban felmerült: ahogyan a mostani nyugdíjrendszer nem igazán ismeri el a szülők gyereknevelésre fordított erőfeszítését, ugyanúgy nem díjazza azt a jelentős teljesítményt sem, amivel egy háztartáson belül hozzájárulnak a nyugdíjrendszer fenntartásához. (Például elsősorban ők maradnak otthon a gyerekkel, ők végzik a több háztartási munkát, azért vállalnak inkább részmunkaidős állást, vagy mennek bele kevesebb fizetést ígérő munkába, hogy a férjük tudjon magasabb bérezésű állásba elhelyezkedni.) A gyereknevelési erőfeszítéshez hasonlóan újraelosztás van a nemek között is a háztartáson belül, mondja a kutató.
 
   A társadalombiztosítási rendszer viszont csak azt az egyéni hozzájárulást veszi figyelembe, ami az aktív korosztálytól az idősek felé megy: aki dolgozik, nyugdíjjárulékot fizet, amit az állam továbbad az időseknek nyugdíjjáradékként. A tb-rendszer azt a hivatalos transzfert is figyelembe veszi, ami egy dolgozó befizetett nyugdíjjárulékaként keresztülmegy az államon. Azt a jövedelemelosztást azonban, ami az aktívaktól, vagyis a szülőktől a gyerekek felé megy, nem figyeli. Pedig a szülők a jövedelmük nagy részét a gyerekekre költik el, ebből pedig a társadalomnak, illetve a nyugdíjrendszernek is haszna van, hiszen ők lesznek a jövő járulékfizetői.
 
   Ugyanígy nem kezeli a nyugdíjrendszer a férfiak és nők közötti munkamegosztást egy háztartáson belül. Pedig rejtett módon a nők ezzel is nagymértékben hozzájárulnak a járulékfizetés és így a nyugdíjrendszer fenntartásához, ugyanis sok munkát elvégeznek a férfiak helyett, akik viszont nagyobb értékű hivatalos teljesítményt tudnak felmutatni (magasabb a bérük, többet dolgoznak a munkaerőpiacon), így több lesz a nyugdíjuk is.
 
   Emiatt minden nyugdíjrendszer sokféle kerülőutas kedvezménnyel próbálja előnyben részesíteni a nőket. Ez Gál Róbert Iván szerint azt mutatja: a nyugdíjrendszer, illetve a jogalkotók tisztában vannak azzal, hogy a rendszer jelentős mértékben nem ismeri el a nők teljesítményének azt a részét, amellyel hozzájárulnak a – szaknyelven – járulékfizetői kapacitás előállításához, legyen szó a gyermekükről vagy a férjükről, élettársukról.A kompenzáció miatt a nők „papíron” haszonélvezőivé válnak a nyugdíjrendszernek: rövidebb ideig és összességében kevesebb járulékot fizetnek, de tovább vannak nyugdíjban, mint a férfiak, így összességében végül is több nyugdíjat kapnak. Ilyen kompenzáció például az, hogy a gyerekvállalással és a gyerekneveléssel töltött időszakban a nők ugyanúgy nyugdíjjogosultságot szereznek, mint amikor munkát vállalnak. (Ilyen jogosultságszerző időszak az, amikor valaki terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, vagy gyermeknevelési támogatásban részesül, vagy ápolási díjat kap a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyereke után, ezen a jogcímen legfeljebb 10 év számítható be).
 
  Hasonló kompenzációnak tekinthető az özvegyi nyugdíj is, de az is egy kedvezmény, hogy a nők nyugdíjba vonulhatnak akkor is, ha nem érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt, de már megvan 40 szolgálati évük.
 
   Gál Róbert Iván szerint ezek a kompenzációk csak torzítják a rendszert, és helyettük a nyugdíjrendszernek pontosan figyelembe kellene vennie a gyereknevelésre fordított erőfeszítéseket, illetve a háztartáson belül, a nemek közötti újraelosztást a nem fizetett háztartási munkában.
 
Nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba? Nonszensz
 
   A nők jellemzően alacsonyabb pozíciókat töltenek be, kevesebb felelősséggel járó munkakörökben dolgoznak, döntően a gyerekek miatt – mondta a hvg.hu-nak Simonovits András nyugdíjszakértő, aki ezzel arra igyekezett rávilágítani, miért is keresnek kevesebbet, és kapnak alacsonyabb nyugdíjat a nők, mint a férfiak. Ha munkában kell maradni, akkor ott döntően a férfiakra számíthatnak a munkaadók, akik így több pénzt visznek haza, így a nyugdíjuk is magasabb lesz. A nyugdíjszakértő szerint ugyanakkor az Egyesült Államokban például egy olyan trend is megfigyelhető, hogy az egyedülálló, gyermektelen nők többet keresnek, mint a gyerekes, családos férfiak. Vagyis a gyerek egyértelműen olyan tényező, mely a keresetekre, így a nyugdíjakra is hatással van, és mivel hazánkban a gyerekekkel kapcsolatos terhek jelentős részét a nők viselik, így náluk is csapódik le a kisebb bér, illetve alacsonyabb nyugdíj.
 
 
   Simonovits arra világít rá, hogy nem feltétlenül jó megoldás az, ha olyan kompenzáció kerülne bele a rendszerbe, hogy a házimunkát fizessék meg jobban (ez szorosan kapcsolódik a gyerekneveléshez is). „Ha én elviszem a fiamat, és megtanítom síelni, illetve edzeni, az számítódjon bele ebbe a rendszerbe, akkor ezt fizessék meg? Van egy foka a gyereknevelésnek, ami nem tartozik a társadalomra” – hangsúlyozta a nyugdíjszakértő, aki szerint nem lehet minden háztartási munkát piacosítani, elfogadott módon forintban kifejezni. Így ugyanis például a gazdagabbak házimunkáját a szegényebbek is megfizetnék. Az ugyanakkor jó, hogy az idősek otthoni, családon belüli ellátása benne van ebben a körben, azt beleszámítják a jogviszonyba – Magyarországon ezt az ellátást döntően nők végzik –, ezzel ugyanis megtakarítást lehet elérni, pénzt spórol meg az állam és a család is. Ez a megoldás támogatandó – tette hozzá Simonovits.
 
  A nyugdíjszakértő szerint ugyanakkor legalább ennyire fontos kérdés az, hogy a nők 40 évnyi jogviszony alapján járó nyugdíja – ez a lehetőség 2011 márciusától él – rendkívüli mértékű feszültségeket generál a rendszerben. Idén áprilisban például már 115 ezer nő kapott így ellátást. Az egyre népszerűbb megoldással azonban nyílik az olló e csoport, illetve a rendes körülmények között, a normál, öregségi nyugdíjkorhatárban – 2022-től – 65 éves korukban nyugdíjba vonulni tudó nők között.
 
   Ez egy beépített bomba – derül ki szavaiból. A megoldással ugyanis sok nő esik ki a munkapiacról, ráadásul azoknak, akik még viszonylag fiatalok, így egészségesebbek lehetnek. Simonovits szerint ellenkezőleg, éppen a gyengébb egészségűeken kellene segíteni. Ez a lehetőség ráadásul a nyugdíjkassza kiadási oldalára is komoly terhet helyez (ennek már tavaly is voltak látható jelei). Minden szakmai ellenérvet félretéve ugyanakkor ehhez a kormány úgy ragaszkodik, mint a szocialisták a 13. havi nyugdíjhoz – hangsúlyozta a nyugdíjszakértő.
 
A nőket jobban izgatja az öngondoskodás?
 
   Az látszik, hogy az állami nyugdíj nem lesz elég az idős évekre, ugyanis az emberek zöme úgy kalkulál, hogy 120-240 ezer forintra lenne szüksége ahhoz, hogy a korábban megszokott életszínvonalat tartani tudják. Ilyen összegű nyugdíjat az állam aligha tud adni a jövőben, és itt a jövő pár évtizedes időtávot takar.
 
   A nők egy része a várható hátrányosabb helyzetükre már elkezdett reagálni. Nyugdíjbiztosítást már több nő köt, mint férfi, ráadásul hamarabb is eszmélnek: 42 százalékuk 40 és 50 év közötti, az ugyanilyen korú férfiak viszont az összes férfi szerződőnek csak 35 százalékát teszik ki. A férfiak 47 százaléka 50 és 60 éves kora között szerződik, a nőknek pedig 43 százaléka köt ebben az életkorban nyugdíjbiztosítást, vagyis korábban kezdenek félretenni a nyugdíjas éveikre gondolva.
 
Hol jó női nyugdíjasnak lenni?
 
   Megkérdeztük a KSH-t, hogy az ország különböző térségeiben milyen összegre is számíthatnak azok a nők, akik nyugdíjban, ellátásban, járandóságban és egyéb ellátásban (főellátás+kiegészítő ellátás) részesülnek, illetve mennyit kapnak havonta azok, akik 40 év jogosultsági idő alapján részesülnek nyugdíjban. A legnagyobb összegre, 119 ezer forintra Budapesten számíthattak a nők átlagban tavaly januárban, a legalacsonyabbra pedig Szabolcs-Szatmárban (77 ezer forint). Az ország középső, illetve északnyugati térségeiben 90 ezer forint feletti összegekkel találkozhatunk, a keleti, déli megyékben inkább 80-90 ezer körüli havi ellátások szerepelnek.
 
   A 40 év jogosultsági idő után nyugdíjba vonult nőknél nincsen olyan megye, ahol 100 ezer forint alatt lenne a havi ellátás átlagos összege, Budapest viszont itt is kiemelkedik: a fővárosban 139 ezer az átlag.
 
   A nyugdíjak végpontjai: a szabolcsi nők, illetve a legtöbb ellátásban részesülő budapesti férfiak (havi 134 ezer forint) között jelentős a különbség: az utóbbi csoportba tartozók majdnem a dupláját kapják, mint az észak-magyarország megyében élő nők.

Forrás: HVG