A pótszabadságok és a családjog

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szabadságra (alapszabadságra és pótszabadságra) vonatkozó rendelkezései 2013. január 1. napján léptek hatályba – írja a munkajog.hu.
 
A gyermek nevelésével kapcsolatos pótszabadság
 
   A pótszabadságra vonatkozó rendelkezések szerint a munkavállalót a tizenhat évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után pedig összesen hét munkanap pótszabadság illeti. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) 132. § (2) bekez­désének szabályozása szerint ez a pótszabadság a szülők döntése alapján a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót (aki jellemzően az édesanya volt) vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt illette meg.
 
  Az új szabályozás értelmében a gyermek nevelése érdekében biztosított pótszabadság főszabályként egyidejűleg mindkét szülőt megilleti. Az Mt. 118. § (1) bekezdése értelmében ugyanis ez a pótszabadság a munkavállaló részére jár, tehát a jogalkotó már nem teszi azt vizsgálat tárgyává, hogy a gyermek nevelésében melyik szülő vállal nagyobb szerepet.
 
   Megítélésem szerint helyes volt ebből a nézőpontból kiindulni, hiszen ennek alapja az, hogy a gyermeket az együtt élő szülők közösen nevelik és egy adott életszakasz vagy élethelyzet alapján változhat az (például a szülők munkahelyi leterheltsége, valamelyik szülő esetleges megbetegedése stb.), hogy egyes időszakokban melyikük vállal nagyobb szerepet gyermeke nevelésében.
 
  Felmerül azonban a kérdés, hogy mi lesz a helyzet abban az esetben, ha a szülők elválnak, ilyenkor is fennmarad-e mindkét szülő pótszabadságra való jogosultsága.
 
   A törvényi szabályozás erre egyértelmű választ ad, amikor meghatározza, hogy ezen pótszabadság szempontjából kit kell gyermeknek tekinteni. Definiálja ugyanis, hogy gyermeknek a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermeket kell tekinteni [Mt. 294. § (1) bekezdés c) pont]. Házasság felbontása esetén tehát ez a pótszabadság azt a szülőt illeti meg, akinél a gyermek a szülők megállapodása vagy a bíróság ítéleti rendelkezése folytán elhelyezésre kerül.
 
  A gyermeket ugyanis az a szülő neveli saját háztartásában, akinél elhelyezték, a különélő szülő pedig tartásdíj fizetése útján járul hozzá a gyermeke tartásához. A gyermektartásdíj célja pontosan az, hogy az a szülő, aki a gyermekről nem háztartásában, vagyis nem természetben gondoskodik, pénzbeni szolgáltatásként biztosítsa azokat az anyagi feltételeket, amelyek a kiskorú gyermeke megfelelő megélhetéséhez szükségesek.
 
  A családjogi helyzet megváltozásáról tudnak a szülők, tehát az édesanya és az édesapa, azonban kérdés, hogy a munkáltató milyen módon szerez erről tudomást. A munkáltatót véleményem szerint megilleti a vizsgálódás joga, a munkavállalójától írásbeli nyilatkozatot kérhet arról, hogy saját háztartásában neveli-e a gyermeket, figyelemmel arra, hogy amennyiben a munkavállaló úgy veszi igénybe ezt a pótszabadságot, hogy az neki nem jár, az arra a napra kifizetett munkabért a munkáltató visszakövetelheti [például az Mt. 285. § (2) bekezdése alapján kiadott fizetési felszólítással].
 
   A munkavállalót is terheli az Mt. 6. § (2) bekezdése alapján a munkáltatóval való együttműködési kötelezettség, ugyanezen szakasz (4) bekezdése pedig előírja, hogy a munkajogviszony alanyai kötelesek egymást tájékoz­tatni minden olyan adatról, tényről, körülményről, vagy ezek változásáról, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.
 
 A törvény által meghatározott általános magatartási követelmények alapján egyértelmű, hogy a munkavállaló egyébként köteles arról tájékoztatni a munkáltatóját, ha a gyermeket már nem a saját háztartásában neveli.

Forrás: Munkajog.hu