Melyek a Nemzeti Pedagógus Kar és az Etikai Kódex céljai?

„A fórumokon elsősorban azt szeretném képviselni, hogy a pedagógusok lelkiismeretesen és sokat dolgoznak. Minden erőmmel azon leszek, hogy ne kelljen állandóan védekező pozícióba állnunk, és megmagyaráznunk azt, hogy a mi munkánk nem csak a megtartott órákból áll” - fogalmazta meg  az edupress.hu oldalán Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) elnöke, aki a pedagógusok leterheltségéről, az NPK és az Etikai Kódex céljairól beszélt.

-A Szakmai Tanévnyitó Konferencián finomhangolásnak nevezte a Kar munkáját. Mit jelent ez a gyakorlatban?
- Az utóbbi években a közoktatásban is nagy rendszerátalakítások voltak, melyek eleve kódolják a problémás pontok felmerülését. Azaz nem biztos, hogy az átalakítás zökkenőmentes és minden apró részletében előre tudható, problémamentes változás lesz. Maga a rendszer létrehozója, megalkotója, működtetője sem tudhatja pontosan, hol vannak a kérdéses pontok, ezért óhatatlan, hogy kommunikálni kell azokkal, akik a rendszert használják, és tartalommal töltik meg, azaz a rendszerben dolgozó óvodapedagógusokkal, tanárokkal, az iskolák vezetőivel. A szétaprózott szakmai szervezetek nem biztos, hogy egységesen tudnák közvetíteni az összpedagógusi véleményeket, ráadásul az a támadás is érhetné az oktatásvezetést, hogy miért pont azzal a tízzel tárgyal, miért nem az összessel vagy másik tízzel. Így a kar kettős célt szolgál: segíti a rendszer átalakítását követő tapasztalatok megszerzésében az oktatás irányítását, mindezt úgy, hogy a sokféle szervezet helyett eggyel tudjon a minisztérium egyeztetni. A feladatunk, hogy elmondjuk, hogy a gyakorlatban hogyan tudnak érvényesülni az átalakítás során elképzelt elemek. Arra fog törekedni a Kar, hogy jelezze, mi az, ami jól működik, és mi az, ami igazításra szorul – ezt nevezném finomhangolásnak.

- „A Nemzeti Pedagógus Kar lehetőséget biztosít mindenki számára, hogy elmondhassa a véleményét” – mondta a konferencián. Hogyan jut el minden iskolába, minden pedagógushoz az a lehetőség, hogy véleményt nyilváníthasson?
- Két fő szála lesz az információáramlásnak. Az egyik területi elven működik: minden megyében megválasztásra kerül egy kerületi küldöttség, akik direktbe fordulnak majd az iskolákhoz: érdeklődve, mi az, ami problémát jelent. A másik fórum a szakmai tagozatok létrejötte lesz, ahol nem földrajzi területekhez, hanem iskolatípusokhoz, oktatási típusokhoz, és egyes műveltségi területekhez kapcsolódó információk fognak áramlani. Azaz míg a működtetési problémák inkább a területi szerveken keresztül csatornázódnak be a rendszerbe, addig például a tankönyvek, a nemzeti alaptantervvel kapcsolatos vélemények inkább a tagozatokon keresztül kaphatnak teret. Ez a két csatorna fogja közvetíteni az információkat a Kar tagsága és a Kar elnöksége között.

- Hogyan fognak megalakulni és felépülni a tagozatok?
- Maga a törvény és az alapszabály tizenhat tagozat megalakításának kötelezettségét mondja ki. Ezek között van például óvodai, szakképzési, intézményvezetői, másrészt tantárgyakhoz kapcsolódva, műveltségi területenként: például magyar, történelem, idegen nyelv, matematika. A tizenhat felett azonban még létrejöhetnek újabb tagozatok is, például a könyvtárosok már jelezték, hogy ők is szeretnének tagozatot alapítani. Egy tagozat megalakításához legalább tíz ember kell majd, lehetőleg legalább hét megyéből. Ehhez aztán már bárhonnan, bárki csatlakozhat, akinek megvan a megfelelő végzettsége. Szerintünk a tagozatok nagy létszámúak lesznek, szerte az országból sok-sok pedagógussal. Ha veszünk egy példát: a matematika tagozatokba minden matematikatanári végzettséggel rendelkező, állami iskolában dolgozó tanár csatlakozhat. Természetesen nem lesz kizárva annak a lehetősége sem, hogy az egyes tagozatokon belül létrejöjjenek kisebb tömörülések, például megyék, települések szintjén, vagy akár matematikán belül általános iskolai, középiskolás csoportosulások – hiszen tagozaton belül sem feltétlenül egyformák a problémák és a kérdések. A tagozatoknak a tagok javaslata és az Országos Küldöttgyűlés jóváhagyása alapján lesz majd egy vezetősége és egy elnöke is, akik összegyűjtik azokat az információkat, amelyekre kíváncsiak vagyunk, illetve felléphetnek különböző kezdeményezésekkel. Többek között a kísérleti tankönyvekkel kapcsolatban a szakmai tagozatok lehetnek olyan fórumok, ahol megbeszélhetik a változtatásra szoruló problémákat, ezeket összegzik, és tesznek egy javaslatot. Mi ezt fogjuk a minisztérium felé továbbítani. 

- Miként tudnak majd csatlakozni a pedagógusok a tagozatokhoz?
- Ha meglesz a tíz ember, és megalakul a tagozat, abban a pillanatban felkerül a honlapra, ahol elektronikus módon lehet majd jelentkezni. Szeretnénk, ha egy dinamikus felülete lenne a tagozatoknak, ahol reméljük, hogy intenzív eszmecsere fog kialakulni. A tagozatok ez által szakmai szervezetekként is működhetnek, hiszen az is egy nagy probléma jelenleg, hogy nincsenek szakmai fórumok, például egy kisiskola tanárai gyakran magukra vannak hagyva, nincsenek visszajelzéseik. Itt a fórumon felvet valaki egy problémát, és lehet, hogy az ország másik részéből kap egy jó választ. Viszont felmerülhet olyan probléma, ami másoknak is gondot jelent – ezeket kell továbbvinni a Kar vezetősége felé.

- Sokszor nagyon leterheltek a pedagógusok, és kevés segítséget kapnak a feltöltődéshez. A Nemzeti Pedagógus Kar hozhat ebben változást?
- Maga a törvény is azt mondja ki, hogy az egyik feladata a karnak a pedagógusok szakmai érdekvédelme, illetve a pedagóguspálya elismertségének és a pedagógusok presztízsének növelése. Azt gondolom, ha azt szeretnénk, hogy a gyermekeinket megfelelő végzettségű, jó képességű pedagógusok tanítsák, az azon múlik, hogy kik fognak tanári pályát választani. Ha a fiatalok látják, hogy egyrészt anyagi, másrészt erkölcsi megbecsüléssel is jár, akkor többen fogják választani a pedagógusi hivatást. Maga az életpálya egyfelől jó irányba viszi a dolgokat, mégis azt mondom, itt is szükség van finomhangolásra és kiegészítő elemek bevezetésére. 
A fórumokon elsősorban azt szeretném képviselni, hogy a pedagógusok lelkiismeretesen és sokat dolgoznak. Ha a munkaterhelést nézzük, érdemes lenne felmérni, hogy a kötelező óra és kötött munkaidő mellett még mennyi feladat vár a pedagógusokra. Összességében állandó viták vannak a társadalom minden szintjén arról, hogy vajon a pedagógus dolgozik-e negyven órát. Folyamatos a nyomás rajtunk, és állandó vád a fórumokon. Ez látszik abból is, hogy el kell számolnunk a 32 órával. Én minden erőmmel azon leszek, hogy ne kelljen állandóan védekező pozícióba állnunk, és megmagyaráznunk azt, hogy a mi munkánk nemcsak a megtartott órákból áll, hanem egyéb más feladatokat is tartalmaz. Soha senki nem vonja kétségbe, hogy egy bírónak készülnie kell egy tárgyalásra, hogy az orvosok konzultálnak egymással a beteg állapotáról. Ugyanígy a pedagógusok is készülnek az óráikra, ők is konzultálnak a diákokról egymással és a szülőkkel. Ilyen alapon felmerülhetne, hogy a színész csak annyit dolgozik, amennyit a színpadon van, ez esetben lehet, hogy csak öt percet egy nap. Ezt meg kell értetni, de tudom, hogy nem lesz könnyű. Minden osztály más és más, így minden egyes órára külön fel kell készülnünk. Ráadásul a gyermekeknek is egyre több problémájuk van, amelyeket a pedagógusokkal beszélnek meg, és nekik kell segíteni. Emellett az iskolákban már nincs külön ember az ifjúságvédelmi feladatokra, a szabadidő-szervezésre, és gyengén állunk a védőnői státuszok betöltésével is. Nagyon sok ember hiányzik a rendszerből, akiknek a konkrét feladatait a pedagógusoknak kell átvenni. Úgy vélem, hogy valóban át kell gondolni, hogy mik azok a reális igények egy nevelőtestületben, amelyekkel segíteni lehet a pedagógusok munkáját. Ez egy olyan alap a pedagógusok presztízsnövelésénél, ami elengedhetetlen. 

- Az Etikai Kódex is ezért készül, de hogyan fogjak tudni képviselni a teljes pedagógustársadalom véleményét?
- Nagyon óvatosak leszünk az Etikai Kódexszel kapcsolatban. Olyan minimális elvárásra törekszünk, amelyet nem valami többségi véleményként szeretnénk ráerőltetni a tagságra, hanem konszenzusos megbeszélés eredményeként. Hosszú előkészítő munka után lesz elegendő idő arra is, hogy a tagság elmondja minderről az aggályait. Miután kialakult egyfajta konszenzus, és megállapodtunk a minimumokban, akkor végleges formát kap az Etikai Kódex.

Miként védi a pedagógusokat a Kódex? 
- Sokkal inkább tisztázottak lesznek a szülő-tanár és a tanár-diák együttműködési formák. A kódex egyértelművé teheti, mi az, amit egy szülő megengedhet a tanárral, óvodapedagógussal szemben, és mi az, amit nem. Segíthet abban, milyen szülői viselkedést, kérést fogadhat még el, és mi az, amire azt mondhatja, ez nem az én hatásköröm, ezzel a vezetőséghez kell fordulni. Nem biztos, hogy egy kezdő kolléga kiismeri magát olyan helyzetekben, melyekbe korábban nem került, és az Etikai Kódex segítségével könnyebben eligazodhat. Másrészt etikai eljárás is segítheti a pedagógust, hiszen kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy hamis szóbeszéd, pletyka áldozatává válnak, melyet tisztázhatnak egy etikai eljárás során.

Amit még az Etikai Kódextől várok: hogy megelőzhet olyan problémákat - még kisebb problémakorban – melyekből később nagy felháborodást és port felverő indulatok és viharok születnének. Ha még időben észlel egy tantestület egy problémát, és időben elkezdődik az etikai eljárást, akkor az, aki talán nem is gondolta, hogy ebből baj lehet, kap egy figyelmeztetést, hogy ezt így nem szabad, például egy szülő-tanár vagy egy tanár-diák viszonyban. Az etikai eljárások vége nem tartalmaz szankciót, csak figyelmeztetést. Ha valaki etikai vétséget is követ el, akkor a kar annyit tud tenni, hogy ha kedvezményt kapott, vagy tisztségviselő volt a Karban, azt elvehetik tőle. Az etikai bizottság nem bíróság, és nem is munkáltató. Nem tud és nem is akar kirúgni, a pályáról elűzni embereket, csak felhívja a figyelmet arra, hogy a tanár milyen hibát követett el. Az is könnyen lehet, hogy az eljárás a tanár számára zárul megnyugtató eredménnyel, például egy szülő tesz egy bejelentést, majd kiderül az eljárás során, hogy a pedagógus viselkedése rendben volt, és egy durva szülői reagálásról volt szó. A felmerülő problémás esetet amúgy bárki jelezheti: egy kolléga, egy szülő vagy egy diák is.

- Nem érezhetik úgy a pedagógusok, hogy még inkább leszűkül a szabadságuk, és a diákok, illetve a szülők kezébe újabb eszköz kerül, mellyel a pedagógusok munkáját értékelhetik, esetleg fenyegethetik?
- Ezt a félelmet mindenképpen szeretném eloszlatni. Az Etikai Bizottság tagjai a terület pedagógusai által választott küldöttekből fognak kikerülni. Reményeim szerint, olyan embereket támogat a pedagógus tagság, akikben megbízik. Az Etikai Bizottság tagjai nem inkvizítorok lesznek, hanem pedagógusként dolgozó emberek, akiknek vannak tapasztalataik, és tudják, milyen problémák merülhetnek fel. A bizottság feladat nem az lesz, hogy szankcionáljon és megfeleljen szülői vagy diák igényeknek, hanem a pedagógus társadalom etikái, normái szerint próbálja ellátni a feladatát. Az Etikai Bizottság a jogi kategóriát el nem érő helyzeteket próbálja majd kezelni. Általa kialakulhatnak azok a keretszabályok, normák, amiknek ha megfelelünk, akkor nem érhetnek minket ilyen támadások. Úgy gondolom, nem jó a túl sok szabály, és a szankciók sem vezetnek eredményre. Bizalmat és szabadságot kell megelőlegeznünk a munkatársak felé. Amiatt, hogy esetleg ezzel egy-két fő visszaél, nem lehet korlátozni az összes többit. Az igazgatók legfontosabb feladata is az, hogy olyan bizalmi légkört alakítsanak ki, hogy a kollégák úgy érezzék, nekik egyetlen feladatuk van: minél jobb órát tartani és a gyermeket minél jobban segíteni. Fontos, hogy megelőlegezzük a bizalmat a pedagóguskollégák felé, ahogy a diákok felé is meg kell előlegeznie egy tanárnak. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a sikeres kommunikáció is lehetetlenné válik.
 

Forrás: www.edupress.hu