Nyugdíjpánikra játszanak a biztosítók

Eltűntek a legdrágább nyugdíjbiztosítások a piacról a felügyeleti szigornak köszönhetően, a különbségek azonban még így is óriásiak az egyes ajánlatok között. A biztosítók ettől a terméktől várják az üzlet fellendülését, miközben a laikus megtakarító aligha látja át, melyik lenne számára a legmegfelelőbb választás. Nagyot koppanthat, akinek a lejárat előtt szüksége lenne a pénzre, ugyanis akár több éves befizetésére is keresztet vethet – írja az azenpenzem.hu.

 Minden felmérés szerint rettegünk a nyugdíjas évektől, így a biztosítóknak nem nehéz meglovagolni az egyébként teljesen valós problémát. Nem véletlenül árasztják el a médiát a nyugdíjkérdést feszegető cikkek, amire a biztosítók válasza az, hogy nyugdíjbiztosítást kell kötni. A januártól adókedvezménnyel támogatott nyugdíjbiztosítás ugyanis a kitörési pontot jelentheti számukra. A fő kérdés persze leginkább az, hogy az ügyfelek is elégedettek lesznek-e tíz-húsz év múlva. A termék ugyanis számos olyan buktatót rejt, amelyről egyáltalán nem, vagy alig beszélnek a biztosítók. Ráadásul az ajánlatok dzsungelében aligha tud eligazodni az átlagos megtakarító, így jobb híján elhiszi a rózsaszín ködös álmot, amit felkínálnak neki. 

Hatalmas különbség a díjakban

   Mindenképp előrelépésként lehet azonban elkönyvelni, hogy eltűntek a piacról a pofátlanul drága nyugdíjbiztosítások, miután a Magyar Nemzeti Bank szigorú korlátokat vezetett be. Júliustól ugyanis a tízéves nyugdíjbiztosításnál legfeljebb 4,25 százalékos, 15 évesnél 3,95 százalékos, húszévesnél pedig maximum 3,5 százalékos teljes költségmutatót (TKM) tart elfogadhatónak a felügyeleti hatóság. Az intézkedésnek köszönhetően a korábbi 61 nyugdíjbiztosításból 13 terméket kivezettek a piacról, 26 biztosítást pedig átáraztak a biztosítók – mondta Nagy Koppány, az MNB biztosítás, pénztár, pénzügyi vállalkozások és közvetítők felügyeleti igazgatóságának vezetője az alkuszok e héten tartott konferenciáján.

  Ennek köszönhetően a most kínált, TKM(NY) mutatóval rendelkező nyugdíjbiztosítások negyede már kiválóan megfelel az MNB ajánlásának. A háromnegyedük pedig ha nem is kiválóan, de megfelel. (Ez azt jelenti, hogy a biztosítók még további két százalékponttal is megemelhetik a mutatót, de ezt külön meg kell indokolniuk. Így ezeknél a nyugdíjbiztosításoknál a mutató felső értéke legfeljebb a két százalékponttal több az ajánlottnál, az alsó érték pedig nem lépi túl az ajánlásban megfogalmazottakat.) Eltűntek a korábbi, akár tíz százalékos költségmutatóval is futó termékek, a maximális díjak jócskán csökkentek az intézkedésnek köszönhetően (lásd a táblázatot!) A végső eredmény azonban még messze nem mondható ügyfélbarátnak. A különbségek ugyanis még így is hatalmasak, a laikus ügyfél pedig nem tudja felmérni, hogy az 1,05 százalékos teljes költségmutatójú terméknél vajon számára tényleg jobb-e az 5 százalékos, jóval drágább változat, vagy csak a magasabb jutalék miatt akarja éppen rásózni az ügynök. A mintegy 50 unit-linked (befektetési egység) alapú nyugdíjbiztosítás TKM(NY) mutatója a MABISZ honlapján itt található. A tőke- és hozamgarantált termékeknél pedig egyáltalán nincs olyan költségmutató, ami összehasonlíthatóvá tenné ezeket a termékeket. 

Elvesztett befizetés

  A nyugdíjbiztosítást ugyan eleve hosszú távú megtakarításként kínálják az ügyfeleknek, azonban arról már jóval kevesebb szó esik, hogy mi történik, ha valaki bajba kerül, és nem tudja fizetni a vállalt megtakarítást. Igaz, hogy ideiglenesen szüneteltetni lehet a befizetést, sőt végső esetben úgy is dönthet valaki, hogy tovább nem tud fizetni (díjmentesíti a biztosítást), ennek azonban jelentős ára van. A vállalt TKM(NY) mutatók ugyanis azokat a bónuszokat is tartalmazzák, amiket csak a sokadik (tízedik, huszadik) év végén kap meg az ügyfél, és csak akkor, ha addig is szépen és rendben fizetett. Magyarul: már nem lesz olyan kedvező költségmutatójú a termék, ha időközben nem tudott valaki végig fizetni, emiatt lőttek a bónuszoknak, ezzel jóval drágább lett (és nem a szüneteltetés költsége, hanem a bónusz elmaradása miatt). 

   Akinek pedig a lejárat előtt muszáj hozzányúlnia a megtakarításhoz (amit feltehetően nem jókedvéből tesz), könnyen azzal szembesülhet, hogy a befizetésének csak töredékét látja viszont. Ebben is hatalmas a különbség a biztosítók és egyes nyugdíjbiztosítások között. Ugyanis nemcsak az jelentheti a gondot, hogy az adójóváírást húsz százalékkal növelten kell visszafizetni az adóhatóságnak, ha nyugdíjba vonulás előtt kivesszük a pénzünket, hanem az is kérdés, hogy éppen a megtakarítás hány százalékán vásárolja vissza a szerződést tőlünk a biztosító. Találtunk ugyanis olyant, ahol húsz évre kötött nyugdíjbiztosításnál a befizetett pénz mindössze 35 százalékát kapja meg az ügyfél, és van olyan is, ahol 76 százalékot. Azaz van, ahol több évnyi befizetés repül ki az ablakon azért, mert idő előtt nyúlunk a megtakarításhoz, és van, ahol ennél azért kevesebb. Márpedig az ügyfelek aligha bogarásszák végig ezeket a táblázatokat. Hiszen senki sem úgy köt húsz évre szerződést, hogy előre tudja, nyolc év múlva kiveszi a pénzt, mert bajban lesz. 

   Pedig a statisztikák szerint az életbiztosítást kötők jelentős része eddig is lejárat előtt vette ki a pénzét. Olvasóink közül is többen is jelezték, hogy próbáltak már többször hosszú távú megtakarításban öngondoskodni, azonban az élet közbeszólt, és meg kellett szüntetni a szerződést.  

Tényleg profi befektető vagy?

   Bukott már meg befektetési alapokról szóló felmérés amiatt, hogy az átlagembernek fogalma sem volt róla, mi az. Hiába önti a lakosság jelenleg a megtakarítását befektetési alapokba, gyanítható, hogy a bankokban a betétből kiáramló pénzt az ügyintézők tanácsára teszik ezekbe az ügyfelek úgy, hogy közben fogalmuk sincs, mibe fektetnek. Ezek után nagy kérdés, hogy a unit linked nyugdíjbiztosítás keretében hogyan tudnak tudatosan úgynevezett eszközalapot választani az ügyfelek. Ráadásul ezeket gondozni is kell, időnként érdemes átalakítani a portfóliót. Valójában a biztosító ezeknél a termékeknél áttolja a felelősséget a pénzügyileg teljesen képzetlen átlagügyfélre, hogy ő válasszon a befektetések között. A tanácsadók persze ebben segítségére lehetnek, de egyáltalán nem biztos, hogy ők sokkal képzettebbek ezen a téren.

   Az MNB korábban azt is hangsúlyozta, hogy egyszerű szerkezetű, átlátható, értékálló terméket kell kínálni. Az ügyfelek számára világosan ki kell derülnie annak is, hogy mekkora és milyen kockázat hárul rájuk a befektetés során. Márpedig a unit linkednél veszteség is jöhet, így ha valakinek – a piaci folyamatok tükrében - rossz ütemben jár le a nyugdíjbiztosítása, sok pénzt veszíthet. (Gondoljunk arra, hogy a válság kitörése miatt hányan veszítették el nyugdíj-megtakarításukat az USA-ban.) A garantált termékekkel ez kivédhető, igaz, azoknál kiemelkedő hozam sem várható. 

   A nyugdíjbiztosítás tehát számos buktatót rejthet magában, amikkel érdemes tisztában lenni, mielőtt valaki tíz-húsz évre elkötelezi magát. Érdemes más nyugdíjcélú megtakarítással is összevetni a döntés előtt. Korábbi cikkünkben az MNB táblázata jól mutatja, hogy az önkéntes nyugdíjpénztár, a NYESZ és a nyugdíjbiztosítás (különböző TKM mutatók mellett) mekkora nyugdíjat tud biztosítani. A táblázatból kiderül, hogy csak a legolcsóbb, legfeljebb két százalékos TKM(NY) mutatójú nyugdíjbiztosítások igazán versenyképesek a többi nyugdíjcélú megtakarítással. 

   Tény, hogy a nyugdíjbiztosításnál plusz szolgáltatást is nyújtanak a biztosítók (van benne valamekkora kockázati életbiztosítás). Ez azonban általában vagy nagyon alacsony összegű szolgáltatás, vagy például csak baleseti halára fizet, aminek az éves díja jellemzően csak ezrelékekben növelheti a teljes költségmutató értékét, azaz nem indokolja a jóval magasabb költségeket. A biztosítók fő érve még, hogy házhoz mennek az ügyfélhez (ez tényleg sokat drágít a terméken), és hogy ezzel a termékkel végül is „rákényszerül” az ügyfél a rendszeres megtakarításra, hiszen – ahogy leírtuk – kiszállnia csak meglehetősen nagy veszteséggel lehet. Az Azénpénzem.hu szerint  ez egyébként nem előny, hanem hátrány.
 
Forrás: azenpenzem.hu