Elindultak a cipész- vájár- és juhászképzések az országban

Új szakképzések indultak idén az országban: cipészképzés Miskolcon, három vidéki egyetemen juhászképzés, Bátonyterenyén pedig vájárnak lehet tanulni. A Kossuth Rádió Napközben című műsora annak járt utána, milyen a jelentkezési kedv az új szakokra és milyen iskolák indították őket.

    A cipőkészítő-képzés speciális tudást ad, hiszen a ez sokkal többet jelent, mint a cipészmesterség, a lábbelik javítása, mondta a szakképzési igazgatóhelyettes, Fodorné Tarnai Katalin. Hozzátette: mesterek, vállalkozók keresték meg a miskolci Szemere Bertalan Szakközépiskolát, s Kovácsi Attila aranyérmes világbajnok cipészmester irányításával, a kamara segítségével sikerült elindítaniuk a képzést, amelyre 25-en jelentkeztek, s 15 diákot vettek fel a hároméves oktatásra. Az első évben az elméletet és a gyakorlatot is az iskolában tanulják a diákok, majd a sikeres szintvizsga teljesítése esetén tanulói szerződéssel a mesterség elsajátítását külső vállalkozásoknál folytatják, az elméleti képzést pedig továbbra is az iskolában kapják. A vállalkozások ígéretet tettek arra is, hogy a szorgalmas, kreatív, jól teljesítő diákokat a későbbiekben foglalkoztatni fogják. Kovácsi Attila elmondta: országos gond, hogy kevés cipőjavító van, ráadásul többnyire ők is idős emberek. Nagyon kevés a szakember, a legtöbb helyen már csak betanított munkások dolgoznak, s az olyan területeken pedig, mint a kézműves cipőkészítő vagy az ortopédiai cipészet, kizárólag szakemberek dolgozhatnak.

   Körtvélyesi Anikó, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara fejlesztési referense a műsorban elmondta: folyamatosan keresik annak lehetőségét, hogy a hiányszakmák szakképesítése visszakerüljön az OKJ-ba, de olyan cég is volt, amely nem várta meg, hogy valami hiányszakma legyen, saját erőből taníttatta ki a munkaerő-utánpótlását.

   A fejlesztési referens problémaként említette, hogy a hiányszakmákra, például a cipészkészítésre is, kevés tanuló jelentkezik, hiszen cipőszakmával kapcsolatos kisebb műhelyek több városban vannak, például Tiszakeszin, Zalaegerszegen, Kiskunfélegyházán, Nyíregyházán, Perkátán pedig gyerekcipő-készítő vállalkozás működik.


   Körtvélyesi Anikó a műsorban beszélt a juhászképzésről is, amelyet három egyetem mezőgazdasági karán indítottak el: Debrecenben, Kaposváron és Szegeden. Mindhárom egyetemen nagy sikere van a kurzusnak, többszörös volt a túljelentkezés, maximális létszámmal tudtak indulni. Szeptemberben összesen száz juhász kezdhette meg a napi gazdálkodáshoz segítséget nyújtó három hónapos, 120 ezer forintba kerülő képzést. A nyolcvanórás tanfolyam tíz hétig tart, nagy hangsúlyt helyeznek a gyakorlati oktatásra, a juhászok olyan telepeken szerezhetik meg a szükséges tudást, amelyeken több száz állatot nevelnek, és mindegyik területhez legelő is tartozik. A felnőttképzési tanfolyamot elvégzők tanulmányaik végén oklevelet, elismervényt kapnak.

   Szakemberek szerint a képzésre azért van szükség, mert a juhtenyésztésben tudáshiány van, egy juhásznak ugyanis ma már számos olyan kérdéssel is foglalkoznia kell, amely nem csupán az állatok őrzésére vonatkozik, el kell sajátítania az állategészségügy, a szaporítás, a legelőgazdálkodás, a juhnevelés ismereteit is.

  A magyar juhágazat egyik legnagyobb problémája, hogy alacsony az állomány szaporulati rátája, ennek pedig az az oka, hogy a szakemberek nem a legkorszerűbb technológiákat alkalmazzák, így aztán a juhtenyésztés versenyképessége a nemzetközi piacon lényegesen elmarad a kívánatostól. A juhászképzés elindításától többek között ennek a helyzetnek a javulását is várják.

   A Nógrád megyei Bátonyterenyén, a Fáy András Szakközépiskolában a kilencedik évfolyamon 21 tanulóval kezdték meg a vájárképzést. Az egykori bányavárosból és a tágabb térségből is jelentkeztek diákok a hároméves képzésre. Az első tanévben a munkahelyi biztonság és a munkavédelem mellett a gépészeti alapozó feladatok elméletét és gyakorlatát, továbbá az ácsszerkezetek építését tanulják majd. Az első évben az iskola gépész- és faipari tanárai oktatnak, a gyakorlatot a meglévő tanműhelyekben folytatják. A második évben kapcsolódnak be a képzésbe a bányászszakemberek, ekkor már a bányagépek kezelése mellett bányaművelést és geológiai alapismereteket is tanulnak a leendő vájárok, tanbányába pedig a második évtől kerülhetnek.

   Körtvélyesi Anikó hozzáfűzte: a vájárképzés elindítása nem volt egyszerű feladat, hiszen összetett gyakorlati képzést kell hozzá megvalósítani, a tanbányának komoly biztonsági előírásoknak kell megfelelnie, s felelős műszaki vezetőt is alkalmazni kell.