A szegény gyerekek kevesebbet érnek?

A családi adókedvezmény rendszerét, az univerzális ellátások elinflálását és a segélyek csökkentését együtt nehéz másként értékelni, mint hogy a jelenlegi kormány számára a szegényebb családok, az ide született gyermekek kevesebbet érnek, mint a szerencsésebb helyzetűek - olvashatóak Szikra Dorottya szociálpolitikus szavai a Népszavában. Az ELTE TÁTK Szociális Munka és Szociálpolitika tanszékének adjunktusa, az MTA Társadalomkutató Központjának kutatója szerint az Orbán-kormány tudatosan elválasztja a szociálpolitikát a családpolitikától: az előbbi a „rászorulók”, míg az utóbbi a jobb helyzetű, foglalkoztatott, „rendes” családokkal kapcsolatos politika, aminek célja a gyerekszám növelése ezekben a rétegekben.

- Mit jelent a család az állam számára?
- Számos országban, így például Magyarországon is időről időre az állam figyelmének középpontjába kerülnek a családok. Fontos azonban tudnunk, hogy vannak országok, ahol ez nem így van, ahol az állam magánügynek tartja a családi kapcsolatokat, a gyermekvállalást, ezt a területet „meghagyja”
például az egyháznak.

- De a gyakorlatban például mennyire segíti az állam a családi élet és a munkavállalás összeegyeztetését?
- Számos intézkedés történt ennek érdekében, különösen azóta, hogy az Európai Unió tagjai lettünk. Az EU számára fontos a nemek egyenlősége és a munkavállalás növelése, így a nők, köztük az anyák foglalkoztatásának elősegítése. Ezt a magyar állam elsősorban a munkáltatónak adott járulékkedvezménnyel támogatja. Ennél azonban jóval kevesebb figyelmet kap például a gyermekelhelyezés. Főleg a 3 év alatti gyermekek esetében az állam is abból indul ki, hogy addig az anya van a gyerekkel, tehát nem tartja elsődlegesnek a bölcsődék fejlesztését. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, az utóbbi években 11-ről 13 százalék körülire nőtt a bölcsődébe íratott 3 éven aluli gyermekek aránya.

- Hogyan jellemezné az Orbán-kormány családpolitikáját, az elmúlt négy év szakpolitikai intézkedéseit?
- Az Orbán-kormány 2010-ben folytatta azt, amit az első kormányzati ciklusában elkezdett, csak még hangsúlyosabbak az ezirányú lépései. A szociálpolitikát tudatosan elválasztja a családpolitikától: az előbbi a „rászorulók”, míg az utóbbi a jobb helyzetű, foglalkoztatott, „rendes”
családokkal kapcsolatos politika, aminek célja a gyerekszám növelése ezekben a rétegekben. Ennek a politikának központi eleme az univerzális ellátások elinflálása (ezzel a Bajnai-kormány irányvonalát folytatja a jelenlegi kabinet: a GYES-t és a családi pótlékot 2008 óta nem emelték), és a „dolgozó” családok adókedvezményen keresztül való támogatása. Egy négygyerekes család például 100 ezer forint jövedelem esetén 33 ezer forint adókedvezményben részesül, 500 ezer forint jövedelem esetén azonban már 132 ezer forintot „kapnak”, azaz ennyivel több marad a szülőknél. További fontos elem volt a GYES újbóli 3 évre növelése 2010-ben, valamint GYED-extra bevezetése 2014-ben. Ez utóbbi a foglalkoztatást ösztönzi, miközben meghagyja a gyermekek otthoni ellátásával kapcsolatos támogatást is.

- A különböző politikai szereplők egymásnak ellentmondóan értékelik ezeket az intézkedéseket. De tényszerűen célt ért velük a kabinet?
- A gyermekszám növelését nem sikerült elérni, sőt: a jelenlegi statisztikák azt mutatják, hogy az úgynevezett „befejezett fertilitási ráta”, tehát az, hogy egy nőnek hány gyereke születik „produktív” életszakasza során, Európában a legalacsonyabbak között van a magyar nők körében (TFR 1.34), ami nagyjából megfelel a korábbi, szocialista kormányok idején tapasztalt adatnak. Eközben az egykulcsos személyi jövedelemadóval és - ezzel együtt - az alacsony keresetűek adójóváírásának kivezetésével, valamint a megemelt ÁFA-val a szegényebb családok, köztük a dolgozó szegények tovább csúsztak lefelé a lejtőn. A GYES és a családi pótlék mintegy 20-25 százalékot veszített értékéből. A munkanélküli szegények - köztük számos kisgyermekes család - ellehetetlenültek a segély 22 ezer forintra csökkentése miatt, miközben a közmunkák rendszere még kiszolgáltatottabbá tette őket a helyi „kiskirályoktól”. A közmunka amellett, hogy nem elég a napi betevőre, egy család ellátására, nincs kellően tekintettel a családi kötelezettségekre sem.

- Ma tehát milyen elv alapján támogatja az állam a családokat?
- A családi adókedvezmény rendszerét, az univerzális ellátások elinflálását és a segélyek csökkentését együtt nehéz másként értékelni, mint hogy a jelenlegi kormány számára a szegényebb családok, az ide született gyermekek kevesebbet érnek, mint a szerencsésebb helyzetűek.

- S ezen belül milyen szerepet szán az állam az anyáknak?
- Retorikáját tekintve a „hagyományos család” híve a kormány, ahol az apa a kenyérkereső, az anya pedig az otthoni, gondoskodó munkát végzi. A konkrét intézkedései azonban ennél jóval sokszínűbbek: a 3 éves kortól kötelező óvodáztatás például, vagy a bölcsődei férőhelyek növelése, a GYED-extra mind abba az irányba hathatnak (megfelelő munkaerőpiaci helyzet esetén), hogy az anyák foglalkoztatása növekedjék.

- Mi a szerepük eközben az apáknak?
- Az apák teljesen hiányoznak a jelenlegi kormány retorikájából és intézkedéseiből. De ugyanez volt a helyzet a szocialista kormányzat idején is. A gyermekszületés esetén adott apai szabadság szégyenletes, csak öt napig tart, pedig már a nálunk konzervatívabb Lengyelországban is sikerült két hétre emelni. Az apák gondoskodó szerepét olyan konzervatív gondolkodók is fontosnak tartották kiemelni, mint a nemrég elhunyt Kopp Mária. Ha az apák több házi munkát végeznek, a gyermekekről olykor „főállásban” is gondoskodnak, a nemek közti egyenlőség is nő. Ez pedig nem csak a női munkavállalásra, de a nők közéleti szerepére (akár politikában való részvételére) is jó hatással lenne.
 
Forrás: Népszava