Szakmák térképe

Egy dolgot biztosan tudunk: munkások nélkül nem fog előremenni az ország – jelentette ki Orbán Viktor a minap Nagyatádon, egy új szerszámgépgyártó üzem tanműhelyének avatásán. A jövő évtől a kormány átszervezné a szakképzési rendszert, de a napvilágra került terveket már most sokan vitatják – olvasható a Szabad Földben.

   Megoldhatatlan helyzet elé állítja a tervezet azt a nyolc általánost végzett diákot, aki Zala megyében él és aranyműves mesterségre adná a fejét. A jövő tanévtől ugyanis az országban mindössze Budapesten, Komárom-Esztergom és Nógrád megyében oktatnák ezt a szakmát, de díszműkovácsnak is például csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lehetne tanulni. Megyénként határoznák meg, hogy melyik szakmából hol, hány főt lehet kiképezni, illetve bizonyos szakmákból egyáltalán indítanának-e államilag finanszírozott oktatást.
 
   A tervezet szerint a legtöbb szakmát Budapesten, a legkevesebbet Zala megyében lehetne tanulni.
Négy szakmát valamennyi megyében felső létszámhatár nélkül támogatna az állam: 
-épület- és szerkezetlakatos
- gépi forgácsoló y hegesztő,
- ipari gépész. 
Két szakmát viszont egyetlen megyében sem finanszíroznának: 
- cukor- és édesipari szaktechnikus 
- tejipari szaktechnikus.
 
   A cél az, hogy csak olyan szakembereket képezzenek az adófizetők pénzéből, akikre valóban szüksége van a gazdaságnak, s a megszerzett tudás birtokában el is tudnak helyezkedni – magyarázza az oktatásügyi tárca az elképzelést.
 
  Mindeddig a diákok után járó támogatásból jutott az állami iskoláknak, egyházi intézményeknek és alapítványi tulajdonú szakképzési központoknak is, a jövő tanévtől azonban a legtöbb szakmában csak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) felügyelete alá tartozó oktatóhelyek kapnának állami pénzt. Így az alapítványi és egyházi iskolákban az oktatás teljes költségét a diákoknak, pontosabban a szüleiknek kellene majd kifizetni. Ha ezek a jól működő iskolák nem tudják pótolni a kieső támogatást, bezárhatják a kapuikat.
 
   – A szakképzés kibocsátását össze kell hangolni a gazdaság igényeivel, de a kormány tervezete nem számol a meglévő szakképzési kapacitásokkal. Az alapítványi és egyházi iskolák működését az állam eddig is csak részben finanszírozta. A hiányzó összegeket az intézmények szülői és gazdálkodói befizetésekből teremtették elő – osztotta meg a Szabad
Földdel az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének (AME) véleményét Naderi Zsuzsanna szakképzési tagozatvezető. A terv ebben a formájában a magánintézmény-hálózat létét fenyegeti. A jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben ugyanis irreális azt feltételezni, hogy bármilyen más forrásból pótolható az állami finanszírozás.
 
   Állítólag az államnak hatalmas felesleges kapacitásai vannak, azért tervezi ellátni ezt a feladatot is.
 
   Akkor eddig miért nem látta el?
 
   Valószínűleg azért, mert nem képes rá – véli a szakértő. Ilyen rövid idő alatt nem lehet előteremteni a szakmai képzés elindításának, bővítésének a feltételeit, ugyanis minden mesterségnek speciális az eszközigénye. S lesz-e elegendő szakoktató? Valószínűleg abban bíznak, hogy a tanárok egy részét át lehet majd szervezni az állami szférába, ám számolni kell azzal, hogy a magánintézmények szakoktatói nem csak az iskolák, de a gazdaság számára is piacképesek, s egyáltalán nem biztos, hogy a jelenleg csatamezőre hasonlító állami iskolarendszerben képzelik el a jövőjüket – magyarázza Naderi Zsuzsanna.
 
   Még nem tudni, mekkora kollégiumi kapacitással rendelkeznek a szakképzési feladatokat bevállalni szándékozó oktatóhelyek. Az AME többek között azt szeretné elérni, hogy a nappali rendszerű szakképzést ellátó, komoly szakmai múltat és eredményeket felmutató iskolák ezután is kapjanak keretszámokat, s élvezzenek előnyt a jelentős számú tanulószerződéssel rendelkező intézmények.
 
   A tervezetet még csiszolgatják, folynak a szakmai egyeztetések. A jövő szeptemberi iskolakezdésig már egy év sincs hátra…

Forrás: Szabad Föld