Startlaphoz Csatlakozz!

A nyugdíjrendszer fenntarthatatlan

Nyugdíjas gumicsont: nem mindegy, hány gyerekem van?

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2014. október 20. hétfő, 17:12

A nyugdíjszakértő szerint csak azért dobták be a köztudatba, hogy a nyugdíj mértéke függjön a gyerekek számától, hogy legyen egy gumicsont, amit a szakértők rághatnak. Ahelyett, hogy azon gondolkoznának, hogyan vezessenek be alapnyugdíjat, emeljék a minimál nyugdíjat, és szüntessék meg azonnal a nők 40 év jogviszony utáni nyugdíjazási lehetőségét – írja a Privátbankár.
 
Privátbankár.hu: Egyelőre mindenki csak találgat, hogy a kormány az önkormányzati választás után mit kezd majd a nagy ellátórendszerekkel, kurtítják-e a szociális juttatásokat, mi lesz a nyugdíjakkal. Ha önt kérdeznék, mit tanácsolna, mi nem várhat vasárnapról hétfőre?

Simonovits András, nyugdíjszakértő: 
Először is önkritikát kellene gyakorolniuk, 2006-os öszödi beszédhez hasonlót kellene tartani – nyilvánosan. A jelenlegi kormánynak ki kellene mondania, az elmúlt öt évben ugyanolyan hibákat követtek el, mint politikai ellenfeleik 2002 és 2010 között. Aztán a következő, azonnali korrekciókat kellene megcsinálni: a rezsiharc eredményeként a nyugdíjak reálértéke 5 százalékkal nőtt az elmúlt két évben, ezt gyorsan vissza kéne vonni, mert a nyugdíjrendszer már így is feszített, ezt már nem fogja sokáig kibírni. Egyik technikai lehetőség: 5-7 százalék egészségügyi járulékot kellene kivetni minden nyugdíjasra, kivéve a legszegényebbeket. Be kellene vallani azt is, hogy a nyugdíjpénztárak bezárásakor a GDP 10 százaléka az állam kezébe került, és ahelyett, hogy azt egy az egyben az államadósság csökkentésére költötte volna, csak a fele ment arra, és mára az is elveszett. Emiatt újabb 5 százalékos hiány van a rendszerben, amit szintén korrigálni kell.

PB: Hogyan?
S.A.: Az egyik lehetőség, adóztassák meg a nyugdíjakat, annak ellenére, hogy azok eleve nettósítva vannak. Bár nem hiszem, hogy ez a kormány ezzel elő mer állni.

PB: Már miért ne merne, vége van a választásoknak.
S.A.: Én, mint színész délelőtt eljátszhatok egy vígjátékot, délután meg a Hamletet – ők ezt nem csinálhatják: októberben öröm, novemberben bánat. Ennek ellenére azonnal publikálni kéne, hogy hány befizető van, mert rögtön kiderülne, hogy nincs 4,1 millió adó- és járulékfizető állampolgár. A kormány úgy számol a külföldre távozott magyarokkal, mintha itthon dolgoznának. Több százezer alkalmazott befizetése hiányzik a rendszerből, súlyosbítva a nyugdíjkassza helyzetét. Meg kellene mondani azt is, hogy mennyi a Magyarországon értelmesen (nem közmunkásként) foglalkoztatottak száma. Jelenleg minden olyan nyugdíjszámítás, amely nem kezeli a bevándorlást, a kivándorlást, és a közmunkát, értelmetlen.
Tisztán kéne beszélni, minél hamarabb szűnik meg egy fenntarthatatlan rendszer, vagy minél hamarabb javítják, annál hamarabb oldódnak a feszültségek.

PB: Tegyük fel, hogy a miniszterelnök szembenézett a múlttal, és kimondta, amit ki kellett. Attól a probléma még ott van, ön is mondta, a rendszer fenntarthatatlan.
S.A.: Nagyon kell vigyázni, hogy ne kiabáljunk összeomlást. Én például nem értek egyet Holtzer Péterrel, aki azt mondja, hogy pár évtized múlva csak 70 évesen fogjuk a jelenlegi nyugdíj harmadát kapni. Nem szabad riogatni, mert akkor senki sem fog járulékot fizetni.

PB: Ettől még tény, hogy a társadalom öregszik, egyre kevesebb a befizető.
S.A.: A nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, de nem fog holnap összeomlani. Más kérdés, hogy egyre nehezebb lesz fenntartani, egyre több torzulást okoz. Mondok egy szemléletes példát: 1946-ban születtem, gyerekkorom egyik állandó élménye volt, hogy a Horthy-rendszerben megépített és karbantartott liftek a Rákosi-rendszerben lerohadtak, nem működtek. Ugyanígy pusztul a nyugdíjrendszer is. Újra fel kellene állítani a Költségvetési Tanácsot, hogy nyugdíjkérdésekkel is foglalkozzon. Vitatkozni kéne, alternatívákat megnézni.

PB: Igazán nem mondhatja, hogy a jelenlegi kormány nem tett semmit, emelte például a nyugdíj-korhatárt, januártól.
S. A.: Nagyon jó, hogy emelkedik a nyugdíjkorhatár, én is egyetértek vele, de van egy bibi: a közalkalmazottaknak és a köztisztviselőknek tilos tovább dolgozni az általános korhatár fölött. De előbb is tilos nyugdíjba menni, és nemcsak az állami, hanem a magánszektorban is. Képzeljen el egy ikerpárt, az egyik kidagad az erőtől, a másik súlyos beteg, mégsem hagyhatja abba a munkát 60 évesen, az erőtől dagadónak meg 62 évesen be kell fejeznie. A világon szinte sehol sincs ilyen rendszer. Amerikában, ahol nagyon szigorú a rendszer, rengeteg ember elmegy korábban nyugdíjba, 66 év helyett 62 évesen, 30 százalékos végleges nyugdíjcsökkentéssel. Rugalmasnak kéne lenni: ha nekem megfelel a büfében a 200 forintos szendvics, hadd egyek azt, akinek meg a luxusétteremben a 20 ezer forintos kell, választhassa azt.
Valorizálni kellene a 6 éve változatlan minimál nyugdíjat. Ez most 28 500 forint, de sokan még ezt sem kapják meg, csak 22 800 forintot. Mindkettőt azonnal, már holnap 20 százalékkal növelni kellene, a magas nyugdíjakat meg fokozatosan csökkenteni, akár az szja-kulcs növelése árán is.
Vagy: van a kormánynak egy kedvenc „szent tehene”: a nők 40 éves jogviszony után nyugdíjba mehetnek, ezt azonnal, azaz 2016-tól kezdve megszüntetném, semmi értelme. Ráadásul nem is a legnyomorultabb nőkön segít.

PB: Miért mondja, hogy értelmetlen?
S.A.: Menjünk előre az időben 2022-be, amikor 65 év lesz a nyugdíjkorhatár, és egy nő, aki 18 évesen állt munkába, 58 évesen már nyugdíjba mehet, levonás nélkül, 7 évet lényegében „ingyen” kap, és ahogyan telik az idő, egyre többen kapnak "ingyenes" éveket, egyre fenntarthatatlanabbá téve a nyugdíjrendszert.

PB: Az nem lehet, hogy nyugdíjra mindig lesz pénz, a kormány inkább az oktatáson és az egészségügyön spórol majd?
S.A.: A teljes nyugdíjkiadások már a GDP 11 százaléka fölött vannak. A felsőoktatásra fordított kiadások a GDP 1 százalékáról 0,5 százalékára csökkentek. Én egy félállású egyetemi tanár vagyok, látom, hogy a korhatárt betöltött kollégáim „ingyen” tanítanak, mert nincs elég fiatal, aki kövesse őket. Lassan már így is ellehetetlenül a felsőoktatás, innen már nincs mit elvenni. De hozhatnék az egészségügyből is példát: egyre többen veszik igénybe a magánegészségügyet, a közegészségügy romlik, lassan az egészségügyi rendszer is tarthatatlan lesz.

PB: Akkor honnan lesz pénz nyugdíjra? A kormányzat folyton azt mondja, megőrizte a nyugdíjak reálértékét.
S.A.: Megőrizték, ez igaz, de ez a törvényben is benne van, nem egy kegy. Amit technikailag tenni lehetne, csökkenteni az új nyugdíjakat. 2008-ban már láttunk erre példát, az induló nyugdíjak 8 százalékkal csökkentek. Most ha 10 százalékkal visszavágnák az új nyugdíjakat, akkor fél százalékkal csökkenne a nyugdíjkiadás. Ez azonban kevés, ezért csak a már szerzett jogok visszavonásával lehet eredményeket elérni.

PB: Alapnyugdíj vagy munkaalapú nyugdíj, ön melyiket választaná?
S.A.: Jelenleg lényegében keresetarányos nyugdíjrendszer van. Azzal viszont, hogy a személyi jövedelemadó egységesen 16 százalékra csökkent, torzult a rendszer, a magasabb jövedelműeknek kedvez. Korábban másokkal együtt úgy gondoltam, hogy aki kétszer olyan hosszú ideig dolgozik, háromszor magasabb a fizetése, az kapjon hatszoros nyugdíjat az alaphoz képest. Ma már látom, hogy ez a rendszer túl szigorú. Mindenképpen kell valamilyen alapnyugdíj-szerűség. Például, ha a jelenlegi nyugdíjakat holnap megfeleznénk, és ehhez még mindenki kapna egységesen 57 ezer forintos alapnyugdíjat, ez a jelenlegi átlagnyugdíj fele, a kisnyugdíjasok kicsit nyernének, a gazdag nyugdíjasok sokat veszítenének. Ez lenne az alapnyugdíj, de ezt így persze nem lehet bevezetni. Azon viszont lehetne gondolkodni, hogy a megszüntetett adójóváíráshoz hasonlóan legyen nyugdíj-jóváírás: ahogyan nő a munkanyugdíj, minden forintnövekedéssel csökkentsék az alapnyugdíjakat mondjuk fél forinttal. Ilyen rendszer működik Nagy-Britanniában. Ennek is vannak problémái, de ettől még jó paraméterekkel be lehetne vezetni.

PB: Ahhoz mit szól, hogy a nyugdíj függjön a végzettségtől vagy a megszületett gyerekek számától?
S.A.: Gumicsont, amit a nyugdíjszakértők közé dobtak, hogy a lényeges kérdések helyett erről beszéljenek. Ettől függetlenül az elégtelen gyerekszám szerintem is probléma. Ha a középkorban lennénk, ahol van két földműves család, az egyiknek van négy gyermeke, a másiknak meg egy sincs, akkor a gyermektelen párnak örökbe kell fogadnia kettőt a négygyermekesektől, hogy idősként boldoguljon. Ekkor logikus lenne az említett differenciálás. De a nyugdíjrendszert éppen azért hozták létre, mert a nagycsalád megszűnt az iparosodással. Másrészt a nyugdíj bizonyos fokig halasztott kereset, ezért is hibás az a vélekedés, hogy az időseket az állam tartja el. Helyesebb úgy gondolkodni, hogy én 40 évig dolgozom, a fizetésem egyharmadát nem kapom kézhez, csak nyugdíjazáskor, havi részletekben. Ilyen felfogásban nem mindegy, hogy hány gyerekem van?

PB: Van-e értelme ön szerint megtakarítani? Ebben a sorozatban eddig nagyjából mindenki azt mondta, – kis túlzással – hogy a mostani 30-as, 40-es korosztály addig le se feküdjön, amíg nem gondoskodott a nyugdíjas éveiről.
S.A.: Egy döglött oroszlánba nem illik belerúgni, ezért nem bántom a kötelező magánnyugdíj-rendszert, noha bevezetésétől fogva mindig is elleneztem, de a csalárd megszüntetését még jobban. Azt is hozzá kell tenni, hogy nemcsak Magyarországon szűnt meg a kötelező magánnyugdíj-rendszer, hanem a példaszerűen működő Lengyelországban is nagyon visszanyesték, Szlovákiában inog, Csehországban megbukott a bevezetése, tehát ez nem az a csodafegyver, aminek beállították 1994-től a Világbank szakemberei. Igazából ez egy kozmetikai műtét volt, a kötelező tb-járulékok egynegyedét átnevezték magánnak, és adósságból fizették. Az önkéntes nyugdíjról is megvan a rossz véleményem, ez sem az, aminek beállítják, hanem a leggazdagabb embereknek az adó-kiegészítése.

PB: Akkor mi a megoldás? Önmagában az állami nyugdíj nagyon kevés lesz.
S.A.: Az a baj, hogy a magyar fogyasztó mértéktelenül fogyaszt vagy fogyasztott, amíg tehette. Nagyobb kocsikat, nagyobb lakásokat vettek, mint tellett volna, ráadásul kockázatos devizaalapú hitelből – ezt a csehek, a szlovákok nem csinálták. Először is ezzel az életmóddal szakítani kell.

PB: Vegyük elő a malacperselyt?
S.A.: Igen.

PB: És akinek se perselye, se pénze?
S.A.: Én elméleti modellezőként – kényelmi szempontból – abból indulok ki, hogy minél gazdagabb valaki, annál előrelátóbb, és annál többet takarít meg. De ez nem egy fizikai törvényszerűség. Ismerek én kiskeresetűeket, akik a jövedelmük felét megtakarítják, és nagykeresetűeket, akik a BMW-jüket hitelre veszik. De amíg az emberek jelentős részének el kell költözni a kétszobás lakásból, mert nem tudják fizetni a részletet, addig nem nagyon lehet takarékosságról prédikálni.

PB: Ne kerülgessük a forró kását, lesz nyugdíj 20-30 év múlva, vagy sem?
S.A.: Van Örkénynek egy ötperces novellája: atomtámadás után özvegy X.Y.-né egérirtást vállal hozott szalonnából. A felosztó-kirovó rendszer is működik atomtámadás után is, mert hozott anyagból dolgozik.

PB: Na, de mennyi lesz a hozott anyag?
S.A.: Ha nem lesz Magyarországon tehetséges, munkára kész fiatalság, akkor nem lesz nyugdíjrendszer, nem lesz elegendő tőke. A liftek ugyanúgy nem fognak működni, mint a Rákosi-korszakban, és nem lesz az a nyugdíjas, aki fel tud majd menni az emeletes lakásába.

Hogyan tovább?
Reform kell - a nagy ellátórendszerekkel, égető társadalmi kérdésekkel kapcsolatban a rendszerváltás óta ezt halljuk. Az ötletelés azonban sokszor kimerül a meglévő rendszer kritizálásában, gyakran valódi alternatíva nélkül. A Privátbankár.hu új cikksorozatában arról kérdezünk politikusokat, szakértőket, hogyan képzelik el egy-egy nagyobb rendszer jövőjét, milyen válaszokat adnának azokra a problémákra, amelyekkel a magyar társadalom 2013-ban szembenéz.

   A korábbi részekben Pusztai Erzsébetet, az Antall- és az első Orbán-kormány volt államtitkárát, a Modern Magyarország Mozgalom alelnökét kérdeztük az egészségügyről, akárcsak Rácz Jenőt, a Veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház Főigazgatóját, a Kórházszövetség korábbi elnökét, Kovácsy Zsombort, az Egészségbiztosítási Felügyelet volt elnökét, Gaál Pétert, az Egészségügyi Menedzserképző Központ megbízott igazgatóját, Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkárt és Bálint Botond szakorvos-jelöltet. Karácsony Gergely független országgyűlési képviselő, a Párbeszéd Magyarországért Párt elnökségi tagja a korrupcióról, Osztolykán Ágnes, a Lehet Más a Politika képviselője, Bokros Lajos, a Modern Magyarország Mozgalom elnöke, Polónyi István, a Debreceni Egyetem tanára és Bass László, szociológus az oktatásról, Viszkievicz András elemző, Gál Róbert Iván kutató és Pogátsa Zoltán közgazdász a nyugdíjrendszerről, Pongrácz Gergely, a Budapesti Közlekedési Központ menesztett LMP-s igazgatósági tagja a közlekedésről, Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatója a foglalkoztatásról beszélt, míg Ladányi János szociológus a szegénységről.
 
Forrás: Privátbankár
 

Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Nyugdíjas gumicsont: nem mindegy, hány gyerekem van? .
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector