Nem szeretik a külföldi munkásokat a németek?

Bár Németország bevándorlási célország, a német még nem alakult a bevándorlókat igazán befogadó társadalommá, és gyakran már az idegenül hangzó név miatt is hátrányos megkülönböztetés éri a bevándorlókat - mondta a német kormány bevándorlási, menekültügyi és társadalmi integrációért felelős megbízottja szerdán Berlinben hivatala éves jelentésének bemutatóján.

    Aydan Özoguz hangsúlyozta, hogy a német társadalom ugyan évekig tartó nehéz viták után végül tudomásul vette, hogy Németország bevándorlókat jelentős számban vonzó célország - ezt jelzi a 2005-ben hatályba lépett korszerű bevándorlási törvény -, de még mindig tart az a folyamat, amelynek révén a többségi társadalom a bevándorlókat befogadó „bevándorlási társadalommá” alakul.

    Erre utalnak egyebek mellett olyan munkaerő-piaci kutatások, amelyek szerint egy állás betöltése során gyakran egy idegennek, például töröknek tűnő vezetéknév is elég ahhoz, hogy a munkáltató olvasatlanul dobja félre az állásra jelentkező munkavállaló pályázatát. „Ez nem nagyon fényes bizonyítvány az országunkról” - jegyezte meg a szociáldemokrata politikus.

    Riasztó az is, hogy az utóbbi néhány évben - különösen a pénzügyi-gazdasági világválság elmélyülése, valamint az EU-hoz 2004 óta csatlakozott tagországok állampolgáraira vonatkozó munkavállalási korlátok lebontása óta - egyre magasabbra emelkedő bevándorlási hullámmal párhuzamosan 2011 óta ismét növekszik az idegenellenes indíttatású bűncselekmények száma. Tavaly több mint 3200 ilyen bűncselekményt regisztráltak, ami 11 százalékos emelkedés éves összevetésben - tette hozzá.

    A bevándorlók vagy bevándorló családból származók között a szegénységi és a képzettségi mutatók is rosszabbak, mint a társadalom egészében. Így például a bevándorló hátterű középiskolások 11,6 százaléka nem fejezi be tanulmányait, míg a lakosság egészét tekintve ez az arány csupán 5,4 százalék. A 20-29 éves korosztályban a külföldi állampolgárságúak körében 30,5 százalék a szakmai képesítés nélküliek aránya, míg német állampolgárságú kortársaiknál csak 10,9 százalék - mutatott rá a kormánybiztos, hozzátéve, hogy a szegény sorban vagy a szegénység fenyegetettségében élők aránya a bevándorló hátterű társadalmi rétegben 26,8 százalék, amely a lakosság egészét jellemző mértéknek nagyjából a duplája.

    Németország az Egyesült Államok után a második számú bevándorlási célország a fejlett ipari államokat összefogó Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai közül. A 80,5 milliós országban a külföldi állampolgárok száma 6,2 millió, a bevándorló családból származó, de német állampolgársággal rendelkezők száma pedig 10,1 millió, vagyis nagyjából minden ötödik ember - 16,3 millió - bevándorló hátterű. E rétegen belül a legnagyobb csoportot 18,3 százalékos részaránnyal a török származásúak alkotják, a második pedig a lengyel származásúak közössége 9,4 százalékos aránnyal. 

    A jelentés szerint tavaly év végén 135 614 magyar állampolgárt tartottak nyilván Németországban, ami az uniós tagországok Németországban bejelentett lakóhellyel rendelkező állampolgárainak 4 százaléka. A többség - mintegy 84 ezer - férfi. A magyar állampolgárok 48,4 százaléka a 2013. december 31-ét - az adatfelvétel napját - megelőző négy éven belül érkezett Németországba, a legfeljebb egy éve érkezettek aránya pedig 30,8 százalék.