Nem csodaszer a részmunkaidő

Sokan csodaszerként tekintetnek a részmunkaidőre a foglalkoztatási problémák megoldásában, pedig nem minden gazdasági tevékenységben, illetve szektorban alkalmas gondok enyhítésére. A részmunkaidő alkalmazásának alapvető befolyásoló tényezői a szektorális és tevékenységi sajátosságok – írja a Világgazdaság.
 
    Ez azt jelenti, hogy néhány objektív korlátja van annak, hogy ez a foglalkoztatási forma minden szektorban elterjedjen. Az Európai Unióban a részmunkaidő döntően a szolgáltatási szektor foglalkoztatási formája.
 
  A részmunkaidő alkalmazásának fontos befolyásoló tényezője a gazdasági tevékenység hullámzása vagy folyamatos jellege. A hullámzás pedig elsősorban a szolgáltató szektorra lehet jellemző.
 
   A szolgáltatási szektorban egyre nagyobb szerepet kapnak az intenzív munka- és munkaidő-szervezési módszerek, amelyben változások figyelhetők meg. Ennek egyik legfontosabb tényezője a munkaidő „rugalmasítása”. Ez azt jelenti, hogy növekszik a gazdasági tevékenység hullámzásához igazított munkaidő és munka a teljes munkaidős állások rovására. Mindezt többek között a részmunkaidős dolgozókkal érik el, mivel az ő rövid munkaidejük lehetővé teszi, hogy a munkáltató a napnak, illetetve a hétnek arra az időszakára koncentrálja a foglalkoztatásukat, amikor szükség van rájuk. A gazdasági tevékenység hullámzásából adódó feladatok ellátására tehát a vállalatok számára részmunkaidőben sokszor előnyösebb lehet foglalkoztatni munkavállalókat, mint a teljes munkaidő.
 
   A szolgáltatási szektorban a gazdasági tevékenység hullámzásának sokszínűsége miatt a munkaszervezet modernizációjában és a terjeszkedési stratégiában központi szerepe lehet a vállalatok „testéreszabott” keveréknek, amint a teljes munkaidőből, a részmunkaidőből, továbbá más foglakoztatási formákból (például határozott idejű foglalkoztatás, szezonális munka, stb.) létrehoznak.
 
  A termelő tevékenységekre (például az iparra) általában nem jellemző a gazdasági tevékenység napon belüli hullámzása. Ezeknél az alkalmazott technológia és a szalagszerű termelés feltételezi a folyamatos gazdasági tevékenységet, így az ehhez igazodó többműszakos, folyamatos munka a gazdaságos. Ha a dolgozó felveszi a munkát, a műszak teljes időszakában végig kell vinni a folyamatot a váltótárs megérkezéséig. A folyamatos gazdasági tevékenységhez igazodó műszaki és technikai eszközök, a technológia és a gépek bonyolult kezelési ismerete kvalifikált, gyakorlott és szakképzett, a technikát biztonságosan kezelő teljes munkaidős dolgozók alkalmazását feltételezi. A fejlett műszaki berendezéseket kezelő, illetve kiszolgáló munkavállalók napi részmunkaideje nem gazdaságos. Mivel a technológiát nem lehet széttagolni, nincs mód a munkafeladatok szétválasztására sem. A részmunkaidő alkalmazását befolyásolja a hullámzás időtávja is.
 
  A részmunkaidős foglalkoztatás jellemzője a teljes, nyolcórás munkaidőnél rövidebb tevékenység. A hazai munkajogi szabályozás nem tiltja, hogy a részmunkaidő kéthónapos, munkahelyi kollektív szerződés alapján négy hónapos, több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződés alapján hat hónapos átlagban is alkalmazható legyen, a munkaidő-kiegyenlítésre vonatkozó szabályok betartása mellett. Az ezen alapuló éves, féléves, vagy rövidebb távú munkaidőkeretek azonban még nem terjedtek el Magyarországon. Ennek oka, hogy a hazai gyakorlat nehezen tud elszakadni a beidegződött napi gondolkodásmódtól, illetve a napi 4, 6 vagy 7 órás részmunkaidős rendszertől. Emiatt a részmunkaidős foglalkoztatás rugalmatlanná válik, szerepe leszűkül, és nem tudta funkcióját betölteni a hónapon és héten belüli hullámzásban és az éven belüli szezonalításban.
 
   Ez pedig gátja lehet annak, hogy a részmunkaidős állások elterjedjenek Magyarországon.
 
Forrás: Világgazdaság