Munkaerő-kölcsönzés és kárfelelősség

Munkaerő-kölcsönzés esetén hogyan különül el a munkáltató és tényleges foglalkoztató? A kölcsönzött munkavállaló károkozása esetén melyek az általános kárfelelősségi szabályok? Ha a kölcsönzött munkavállaló kárt okoz harmadik személyeknek, az okozott kárért melyik munkáltató felel? A munkáltatói felelősségbiztosítás alapján történő helytállás és a munkaerő-kölcsönzés sajátos szabályai milyen nehézségekbe ütköznek a gyakorlatban? Jelen írásunkban ezen kérdések megválaszolására vállalkozunk – olvasható a munkajog.hu-n.

A kölcsönzés mint hárompólusú jogviszony
 
  A munkaerő-kölcsönzés olyan hárompólusú jogviszony, amelyben a kölcsönzött munkavállaló munkaszerződést köt a kölcsönbeadó munkáltatóval, és a tényleges munkavégzését a kölcsönvevő munkáltatónál teljesíti. Nagy vonalakban így jön létre a munkáltatói jogkörök megosztása, gyakorlatilag a kölcsönbeadó munkáltató joga, illetve kötelezettsége a munkaviszony létesítése és megszüntetése, míg a tényleges foglalkoztatáshoz tartozó munkáltatói jogosítványok a kölcsönvevő munkáltatóhoz tartoznak. Vagyis a kikölcsönzés tartama alatt a munkavédelemmel, a munkavégzés megfelelő megszervezésével, a munkaidővel és pihenőidővel, valamint ezek nyilvántartásával összefüggő és a munkáltatót megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket a kölcsönvevő gyakorolja és teljesíti.
 
   Tekintve, hogy a munkavállaló oldaláról is a tényleges foglakoztatás során merülhet fel elsősorban a károkozás, ezért garanciális éllel rögzíti a törvény, hogy a kölcsönzött munkavállaló károkozása vagy esetlegesen személyiségi jog sértése esetén a kölcsönvevő a munkavállalóval szembeni igényét maga is jogosult közvetlenül a munkavállalóval szemben érvényesíti az általános munkavállalói kárfelelősségi szabályok mentén.
 
   A harmadik személyek viszonylatában fennálló felelősség kérdésköréhez kapcsolódóan a legfontosabb munkáltatói kötelezettség a kölcsönvevő részéről felmerülő munkaszervezési és munkavédelmi feladatok megfelelő teljesítése. Különös figyelemmel arra, hogy a kikölcsönzés során a harmadik személynek okozott kár elsősorban és értelemszerűen a tényleges munkavégzés során merülhet fel. Így van erőteljes jelentősége annak, hogy a kölcsönvevő a hatáskörébe tartozó munkáltatói jogosítványokat eleve úgy érvényesítse, hogy az eljárása különböző kárfelelősségi eljárások alapját képezheti.
 
 Fontos ezért, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő munkáltató a kölcsönzési megállapodás előkészítése során ezekben a lényegi kérdésekben is megállapodásra jusson és a munkaerő-kölcsönzési szerződésekben visszaköszönjön a munkáltatók közötti károkozás esetére szóló megállapodás, mert sajnálatos módon a káreljárások ügyintézése számos problémás kérdést vet fel a gyakorlatban, különösen a foglalkoztatáshoz kapcsolódó felelősségbiztosítások körében.
 
A gyakorlati példa
 
  Röviden tekintsük át, hogy mit is mond a törvény a harmadik személynek okozott károk szabályairól. A hatályos szabályozás alapján az alkalmazott károkozásáért való felelősség polgári jogi szabályainak alkalmazásában munkáltatónak a kölcsönvevőt kell tekinteni, kivéve, ha a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő eltérően állapodik meg a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szerződésben. A polgári jogi rendelkezések alapján, ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. Tehát a polgári jogi szabályozás alapján a munkáltatói felelősség fennállásának elsődleges „csak” annyi a függvénye, hogy a károkozás a foglalkoztatásra irányuló jogviszonnyal összefüggésben történjen.
 
   Az általános szabályok alkalmazását egy példával érzékeltetve: a kölcsönvevőnél egy megfelelő végzetséggel rendelkező és a szükséges munkavédelmi oktatásban részesült targoncás kölcsönzött munkavállaló egy munkanapján nem megfelelően vezeti a targoncát és emiatt elveszíti az uralmát a jármű felett, és a targonca villája belecsapódik a raktár épület falába. A nem szándékos kaszkadőrmutatványtól a targonca villája tönkremegy, ezért kölcsönvevő targoncája részben használhatatlanná válik. És a targonca villája úgy megrongálja a kölcsönvevő által bérelt raktárépület falát, hogy abban több százezer forintos kár keletkezik. Ebben az esetben a  kölcsönvevő tartozik felelőséggel a harmadik személy – a raktár bérbeadója – irányában, mert a fent ismertetett általános szabályok szerint a kölcsönevő tekinthető munkáltatónak. A kölcsönvevő ekkor köteles a többszázezres kárt a raktár bérbeadója felé megtéríteni a polgári jogi szabályok alapján, amelyet visszakövetelhet a kölcsönzött munkavállalótól a targoncavilla javítási költségeivel együtt.
 
  Azonban a munkáltatói kárérvényesítés a gyakorlatban korántsem olyan zökkenőmentes, így feltételezhető, hogy a kölcsönvevő is csak hosszadalmas eljárás után juthat hozzá a munkavállaló által okozott kár vagy annak egy részének megtérítéséhez, amelyet a munkavállalótól követelhet. Figyelemmel arra, hogy a munkavállalói károkozás esetében vizsgálat alá kerül, hogy szándékosan vagy esetlegesen súlyosan gondatlanul okozta-e kárt. Mert csak ez esetben tartozik teljes kárfelelősséggel a munkavállaló. Míg, ha nem megfelelő vezetés csak gondatlan károkozásnak minősül, akkor csak négyhavi távolléti díjának megfelelő összeggel köteles helytállni a kölcsönzött munkavállaló.
 
Mire figyeljünk a kölcsönzési szerződés megkötésekor?
 
  A fentiek mellett nagyon fontos kérdés az is, hogy mi történik ilyen esetben egy átlagos munkáltatói felelősségbiztosítással. Ahogyan arra a bevezetésben már kitértem, a munkajogviszony a kölcsönbeadó és kölcsönvevő között jön létre, ezért munkavállalói felelősségbiztosítást alapesetben és elsődlegesen a kölcsönbeadó munkáltató tudja megkötni saját munkavállalói viszonylatában. Azonban, ha a munkaerő-kölcsönzési szerződés nem tartalmaz kikötést arra vonatkozóan, hogy hogyan alakul a kárfelelősség a harmadik személyek viszonylatában akkor az általános szabályok lépnek életbe.
 
   A fenti példánál maradva, ha a kölcsönzési szerződésben csak annyi szerepel, hogy kölcsönbeadó köteles megtéríteni a kölcsönzött munkavállaló által okozott kárt, a biztosító értelemszerűen - akinek a kölcsönbeadóval áll fenn biztosítási szerződése - várhatóan akként fog nyilatkozni, hogy a fenti esetben nem áll helyt a raktár bérbeadójával szemben, tekintve hogy abban a viszonylatban a kölcsönvevő tekintendő munkáltatónak a vonatkozó munkajogi szabályok alapján, akinek vonatkozásában biztosítási szerződés hiányában helytállási kötelezettsége nincsen. Más kérdés, hogy a munkavédelmi szabályok betartása is a kölcsönvevő feladata, akivel nincsen szerződése a biztosítónak, ezért előfordulhat az is, hogy vitás kérdést eredményezhet még a targonca villa javíttatásának költségérvényesítése is a biztosítás keretein belül.
 
  Éppen ezen nehézségek miatt gyakori és indokolt, nem is beszélve arról, hogy kölcsönvevői oldalon a legtöbb esetben elvárás is, hogy munkaerő-kölcsönzési szerződésben a felek megállapodjanak abban, hogy a harmadik személyekkel szembeni károkozás esetében (is) az általános szabályok helyett inkább a kölcsönbeadó álljon helyt harmadik személyekkel szemben is. Ezeket a megállapodásokat pontosan és tételesen körül kell írni a megállapodásban kárigények megfelelő érvényesítése érdekében.
 
   A megállapodás rögzítése mellett különösen fontos, hogy a kölcsönbeadó munkáltatók – az egyébként jelentős összegű – munkáltatói felelősségbiztosítási szerződések megkötésekor a biztosítóval egyeztessenek a várható körülményekről és a biztosítói helytállás feltételeiről, ugyanis sok esetben az általános biztosítási feltételek és a munkaerő-kölcsönzéshez jogszabályi alapon kapcsolódó és a jogintézmény gyakorlati működése során, a munkakör megosztás miatt fellépő egyedi körülményeket nem fedik le kellőképpen. 
 
  Forrás: munkajog.hu