Óriási eltérések a magyar fizetések között

 Valamivel nőtt a magyarországi átlagkereset, de a fizetésükkel még mindig sokan elégedetlenek – derül ki a KSH adataiból. Nem csak attól függ a kereset, hogy milyen munkát végzünk, azon is, hogy hol, hiszen a régiók között több tízezer forint lehet az eltérés.

   Idén az első három negyedévben (január-szeptember) a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezetnél 234 ezer forint volt a bruttó átlagkereset, ami 153,3 ezres nettó fizetésnek felel meg. Amennyiben hozzáadjuk a családi kedvezményeket, úgy valamivel magasabb, 160 ezres nettó összeget kapunk.
 
   Amennyiben a részterületeket nézzük, azt látjuk, hogy a céges alkalmazottak nettó átlagkeresete 4,5 százalékkal nőtt egy év alatt, így 163,1 ezer forintot tett ki, a közszféra dolgozói bár nagyobb, 6,4 százalékos emelést kaptak, összességében kevesebb pénzt vihettek haza, pontosan 155,4 ezer forintot. Természetesen ettől is jelentősen elmarad a közfoglalkoztatottak havi bére, ami 1,2 százalékkal emelkedett egy év alatt, így is csak bruttó 78 ezret ért el.
 
  A legnagyobb fizetésben továbbra is azok reménykedhetnek, akik a pénzügyi, biztosítási területen dolgoznak (318 ezer), de nem panaszkodhatnak az információ és kommunikáció ágazat szakemberei sem, ők ugyanis 294 ezres bérnek örülhetnek. A lista másik végén, 93 és 100 ezer forintos fizetéssel az egészségügyet, valamint a szálláshely-szolgáltatást és vendéglátást találjuk, náluk a bérhátrány az átlaghoz képest 35-39 százalékos volt.
 
   Amíg az egészségügyben, valamint a víz- és hulladékgazdálkodásban csökkentek egy év alatt a nettó bérek, addig a többi nemzetgazdasági ágban kisebb-nagyobb mértékű növekedés volt megfigyelhető. Leginkább az oktatásban - döntően a pedagógusbér-emelések következtében - alkalmazottak nettó átlagkeresete nőtt (17 százalék), emellett az adminisztratív és szolgáltató tevékenység területén dolgozók bére múlta felül jelentősen (10 százalék) a nemzetgazdasági átlagot.
 

A keresetek regionális jellemzői, 2014. I-III. negyedév 
Forrás: KSH

   Változatlanul Közép-Magyarországon volt a legmagasabb, Észak-Alföldön pedig a legalacsonyabb a nettó átlagbér összege. A keresetek regionális különbsége egy év alatt valamelyest nőtt, a legmagasabb és a legalacsonyabb keresetű régió közötti különbség közel 4 ezer forinttal, 66 ezer forintra emelkedett.
 
Nem elég
 
   Hiába az átlagban mért emelkedés, a háztartások nem nagyon elégedettek az anyagi helyzetükkel, egy korábbi KSH felmérés szerint a 0-tól 10-ig tartó skálán ez mindössze 5,21 pontot tesz ki. A skála felső három értékével (8, 9 vagy 10 válaszérték) a felnőtt lakosság csupán 18,7 százaléka jellemezte az anyagi helyzetével való elégedettségét. Közel ugyanilyen arányban (14,8 százalék) voltak azok, akik nagyon elégedetlenek (0, 1 vagy 2 válaszértéket adók) anyagi helyzetükkel.
 
   Az anyagi helyzetre vonatkozóan szembetűnő a középkorú, 35-64 éves korosztály alacsony elégedettsége. Az anyagi helyzetükkel nagyon elégedettek aránya a két szélső korcsoport kivételével nem érte el a 20 százalékot. Ezzel szemben a 45-54 évesek közül minden ötödik (20 százalék) megkérdezett nagyon elégedetlen volt az anyagi helyzetével. Míg a fiatalabb generációk esetén a magasabb elégedettség mellett nincsenek különbségek a nemek között, addig a 64 évnél idősebbek esetén a férfiak lényegesen elégedettebbek anyagi helyzetükkel, mint a nők.
 
Ennyi kéne
 
  Idén tavasszal a magyar háztartások az átlagos megélhetési szinthez fejenként és havonta 127 ezer forint jövedelmet tartottak volna elegendőnek, a nagyon jó szinthez 229 ezer forintra lett volna szükségük. Ezek az összegek 6, illetve 7 százalékkal haladták meg a megelőző évit - olvasható a KSH egy, novemberben publikált felméréséből.
 
   A legfelső jövedelmi ötödben élők havi 170 ezer forintot társítottak az átlagos színvonalú megélhetéshez, míg a legszegényebb réteg ennek kevesebb mint a felével (81 ezer forinttal) beérte volna. Mivel azonban az alsó jövedelmi ötödbe tartozó háztartások átlagos taglétszáma kétszerese a felső jövedelmi ötödének, ezért a fenti összegekben a méretgazdaságosság is kifejeződött.
 
   A lakosság leggazdagabb 20 százalékához tartozó háztartások fejenként 310 ezer forintot tartottak minimálisan elegendőnek a nagyon jónak minősített élethez, míg a legszegényebbek ennek 47 százalékából (147 ezer forintból) is el tudták képzelni ugyanezt.