Karriermenedzsment: a személyes márkaépítés

Míg régen az emberek a szervezettől várták, hogy a karrier fejlesztésére teret és lehetőséget kapjanak, ma egyre inkább az egyén maga kell, hogy kezébe vegye a sorsát és menedzselje saját karrierjét. A személyiség felépítése, gondozása és prezentálása az egyén felelőssége, ami egyre nagyobb jelentőségre tesz szert azáltal, hogy a túltelített munkaerőpiacon a szervezetek is az egyedit és a különlegeset keresik – írja a munkajog.hu.

Változások a munka világában
 
  Az innováción alapuló üzleti-gazdasági szervezetek a munka világának egy speciális szektorát jelentik, ahol a fejlesztés és a fejlesztésre képes dolgozó szerepe a leg­inkább felértékelődött az utóbbi időben.
 
  Az elmúlt évtizedekben az internet és a virtuális világ térnyerése, a technikai fejlődés soha nem látott iramban zajlik. Az országhatárok eltűnőben, ami új típusú, globális karrierek elindítására ad lehetőséget, ahol már nem jelenthet korlátot a nyelvtudás vagy az országok közötti kulturális különbség sem.
 
   A munka jellege tekintetében is változás zajlik, és míg korábban elsődleges szempont volt a munkaidő vagy a munkahely, ma sokkal inkább a feladat, a projekt teljesítésének szükségessége kerül előtérbe.
 
  Ezek a hatások elsősorban a tudásalapú szervezetekben, projektekben jellemzők, ahol a feladatok kivitelezéséért egy úgynevezett kreatív munkavállalói réteg a felelős, akik jellemzően tudásalapú munkát végeznek, alkotnak, kutatnak, fejlesztenek, vagy kreatív alapú terméket hoznak létre. Az információs technológia révén megjelent a munkavállalóknak egy olyan rétege, akiknek a tevékenysége a kreativitáson, a kreatív folyamatokon alapul. Ez a kreatív tevékenység sokféle lehet, jellemzően tudásalapú munkafolyamatokat értünk ezen, és a fogalom magában foglalja mindazokat a munkákat, amelyek során a dolgozó alkot (zenét, filmet, publikációt), kutat vagy fejleszt, kreatív alapon létrejövő terméket hoz létre (szoftvert, videojátékot).
 
   Azon dolgozók növekvő száma, akik termelik, alkalmazzák és terjesztik a tudást, tette szükségessé azt, hogy nevet ­adjunk ennek a rétegnek: így alakult ki a „kreatív réteg” elnevezés. Ez a típusú munkavállalói réteg nagyfokú autonómiával és innovációs készséggel jellemezhető, melynek okán preferálják, ha teret kap véleményük, és önállóan hozhatnak döntéseket. A legtöbb kreatív tudásalapú munka láthatatlan és megfoghatatlan (tekintve, hogy a fejben zajlik), ugyanakkor az ilyen típusú munkák révén óriási, a jelen kor (és a jövő) számára nem nélkülözhető értékek jönnek létre. Az így létrejövő termék a termékek egy sajátos kategóriáját alkotja, hiszen egy szellemi termék, egy szellemi alkotás másként értékelendő, mint egy konkrét fizikai eszköz, egy tárgyjellegű termék.
 
   Az ilyen szellemi típusú termékek létrehozói maguk is egyfajta termékként kell hogy tekintsenek magukra, ami által az önmenedzselés, a személyes énmárka felépítésének és népszerűsítésének készsége még inkább felértékelődik. A szellemi tevékenység során ugyanis maga az egyén, és az általa hordozott tudás lesz a lényeg.
 
Lépést kell tartani
 
  A munka világának komplexitása fokozatosan nő, ­egyre több és egyre bonyolultabb feladattal nézünk szembe a munkanapok során. Míg régebben bizonyos kompetenciák külön munkakört jelentettek, ma már ­egyre jellemzőbb, hogy egy-egy munkakörben „multi­funk­ciós” emberekre van igény. A komplexitás növekedése miatt egyre több intellektuális kihívás jelentkezik a munka világában boldogulni akarók számára. Egyre fontosabbá válik a tudás, a tanulásra való hajlandóság, a kompetenciák meg­felelő kibontakoztatására való készség, a megfelelő önbizalom és önértékelés.
 
  Az önfejlesztés része a tudás transzferálására való képesség is. Ehhez pedig kell az a készség, hogy az egyén meglássa a mögöttes tartalmat saját tudásában, és képes legyen azt kommunikálni is. Arra ugyanis a jelenkor diktálta tempó mellett egyszerűen nincs idő és tér, hogy az egyén mindig speciális képzéssel és tréninggel készüljön fel egy-egy új feladatra. Sokkal inkább olyan meta­kész­ségekre van szükség, amelyek lehetővé teszik a tudás transzferálását (átvitelét) egyik helyzetről a másikra, ami lényegében arról szól, hogy az egyén nem tanul minden új helyzet kezelésére valami új készséget, nem sajátít el speciális technikákat minden egyes speciális helyzetre külön-külön, hanem a meglévő készségeit tanulja meg használni újszerűen, az újszerű kihívások függvényében.
 
   Minden váltási, karriermódosítási helyzet egy önismereti helyzet is egyben, hiszen az egyén a váltás okán arra kényszerül, hogy átgondolja, mit is tud, miben is jó, milyen értéket jelenthet ő egy potenciális új munkáltató, általában a munkaerőpiac vagy a szakma számára. A váltási helyzet minden esetben egy lehetőség is. A karriermenedzsment ma már egy folyamatos életfeladat, és az esetek legkisebb részében jellemző például az, hogy a jelenkor munkavállalója az első munkahelyről menne nyugdíjba.
 
  Éppen ezért az egyénnek stratégiai szemlélettel kell mérlegelnie a karrierkérdéseket, és folyamatosan figyelembe venni – mind a rövid, mind a hosszú távú szempontok tekintetében –, hogy mi az előnyös lépés az ő karrierje szempontjából.
 
   Ráadásul a munka világában a versengés egyre inkább teret kap, legyen szó akár a szervezeti, akár az egyéni szintről. A versenyképesség érdekében a dolgozónak fokozatosan és folyamatosan fejlesztenie kell önmagát, egyre inkább elvárt az aktivitás és a kezdeményezés. Túl azonban azon, hogy tanul és fejleszti magát, legalább ilyen fontos feladat az is, hogy megfelelően kommunikálja magáról mindazt, amit nyújtani tud.

Forrás: munkajog.hu