Túlóra, hétvégi munka, kevés szabadság: így dolgozik a magyar

Amíg az EU-ban folyamatosan csökken, hazánkban nő azoknak a száma, akik rendszeresen dolgoznak az esti órákban, hétvégén vagy éjszakai műszakban – derül ki a KSH friss összefoglalójából. A munkánkkal elégedettebbek vagyunk, mint a szabadidőnk mennyiségével.

   Magyarországon 2005 és 2013 között folyamatosan csökkent az összes foglalkoztatottakon belül azok aránya, akik heti 50 óránál többet dolgoztak: amíg 2005-ben ez az arány 9,6 százalék volt, tavaly már csak 5,5 százalék. Az nemek közti arányok is tolódnak, hiszen amíg 2005-ben háromszor annyi férfi dolgozott heti 50 óra felett, addig tavaly már csak kétszer annyi: ez az erősebb nem 5, a nőknek pedig csupán 2,7 százalékára volt jellemző.
 
  Ezek az adatok nem csak azért fontosak, mert meghatározzák a szabadidő mennyiségét, hanem azért is, mert arra is hatással vannak, hogy mennyire jókedvűen és pihentetően, vagy kedvetlenül, frusztráltan, fáradtan használjuk fel szabadidőnket - véli a KSH.
 
  Amennyiben a kor szerint eloszlást nézzük, úgy azt látjuk, hogy a legtöbbet a 35-44 éves korosztály tagjai dolgoztak, az összes ilyen alkalmazott harmadát ők adták. A másik jelentős csoport a 45-54 évesek voltak, ide tartozott minden negyedik (26 százalék) túlórázó.
 
Egyre többen dolgoznak hétvégén vagy éjszaka
 
  A KSH azt is mérte, hogy hányan dolgoznak nem szokványos munkarendben, azaz kik maradnak bent a munkahelyen rendszeresen az esti órákban vagy hétvégeken, esetleg dolgoznak éjszakai műszakban. A jóllét szempontjából az éjszakai munkavégzés a legmarkánsabb tényező, hiszen hatással lehet a munkavállaló fizikai és mentális egészségére, ráadásul a bioritmusa is felborulhat - olvasható a statisztikai hivatal összefoglalójában.
 
   Magyarország ebből a szempontból az uniós átlag alatt teljesít, hiszen amíg az EU-ban a foglalkoztatottak 6,2 százaléka dolgozik nem szokványos munkarendben, addig Magyarországon 6,8 százalék. A legjobb helyzetben a horvát (1,5 százalék) és a portugál (3 százalék) munkavállalók vannak, míg a máltaiakra (9,8 százalék) és a szlovákokra (15,9 százalék) nem irigykedhetünk. Szomorú tény, hogy amíg az uniós átlagérték évről-évre csökken, addig itthon ellentétes a tendencia, hiszen kilenc év alatt 1 százalékkal nőtt az érték.
 
   A magyar adatok részleteit vizsgálva kiderül, hogy itt is a férfiak állnak rosszabbul, nagyjából kétszer annyian dolgoznak nem szokványos munkarendben, mint a gyengébbik nem tagjai. Az sem lehet meglepő, hogy a fiataloknál, azaz a 15-24 éves korosztálynál a leginkább jellemző ez - a KSH életkori sajátosságokkal és ágazati tényezőkkel magyarázza -, míg az 50-64 éves korosztály dolgozik legkisebb (5,8 százalék) arányban így.
 
Mennyire vagyunk elégedettek a munkával és a szabadidővel?
 
  Egy 0-tól 10-ig terjedő skálán a magyarok 7,09 pontot értek el, amikor azt kérdezték tőlük, hogy mennyire elégedettek a munkájukkal (a 0 az egyáltalán nem elégedett, a 10 a teljesen elégedett választ jelöli). Itt a KSH jelentős különbségeket mért az iskolai végzettségnél: a felsőfokú végzettségűek a legelégedettebbek (7,75), az alapfokú végzettségűek a legkevésbé elégedettek (6,23) jelenlegi munkájukkal.
 
  Hasonló a helyzet a jövedelmi helyzetnél is: a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók a legelégedetlenebbek (6,31) a munkájukkal, míg a legfelsőben lévők (7,56) a legelégedettebbek. A munkaképes korú csoportok közül a 45-54 évesek a legelégedetlenebbek munkájukkal (6,94), és a 25-34 évesek átlagosan a legelégedettebbek (7,24). Továbbá, bár elégedettségük között nincs jelentős különbség, a Budapesten élők valamivel kisebb mértékben elégedettek (6,95), mint a megyeszékhelyen vagy megyei jogú városokban lakók (7,24), illetve a községekben élők (7,12).
 
  Amikor a szabadidővel való elégedettséget kérdezték, akkor 6,33 pontot ért el a 16 éves vagy idősebb lakosság. Érdekesség, hogy a válaszadók 33 százaléka nagyon elégedett volt (azaz 8, 9, vagy 10 pontot adtak), míg a másik végletbe (a 0, 1, vagy 2 pontot adók közé) csak 5,2 százalék tartozott.
 
  Amíg ebben a kérdéskörben nincs jelentős különbség a férfiak és a nők között, addig van viszont a jövedelmi helyzetnél: az átlagérték a legalsó jövedelmi tizedtől (5,4) a legfelső jövedelmi tizedig (6,9) haladva folyamatosan növekszik. A legfelső jövedelmi tizedben a nagyon elégedetlenek aránya mindössze 2,3, míg a legalsó jövedelmi tizedben 8,6 százalék.
 
  Érdekesség, hogy az urbanizációval is talált összefüggést a KSH: minél sűrűbben lakott területen él valaki, annál elégedettebb szabadidejének mennyiségével, hiszen gyéren lakott területen 6,21, sűrűn lakott területen pedig 6,42 az átlagérték.