Hidegzuhannyal nyitják az évet Oroszlányban: 270 dolgozót küld el az erőmű

 Pedig a kormány két éve azt ígérte, hogy megnyugtatóan rendezi az erőműben dolgozó 800 ember sorsát. Most 270-et küldenek el, nemsokára újabb 150-et építhetnek le – tudta meg a Magyar Narancs.

Január 5-én 270 dolgozó kapja meg felmondólevelét a Vértesi Erőmű Zrt.-nél. Az érintettek már egy hónappal ezelőtt megkapták az értesítést arról, hogy év elején átvehetik felmondásukat – értesült a magyarnarancs.hu a helyi szakszervezeti vezetéstől. Azt is megtudtuk: az elbocsátottak közül – mivel a Márkushegyi Bányaüzem bezárása következtében küldenek el több embert – legalább 200-an oroszlányiak.
 
   Azok közül azonban nem vállalta senki a beszélgetést, akik már karácsony előtt is tudták, hogy nem lesz munkaviszonyuk a cégnél. Ők azzal hárították el az érdeklődésünket, hogy munkaszerződésükben szerepel a titoktartás, és mivel még nincs a kezükben a felmondás, tartanak a szerződésükben foglaltak szerinti retorzióktól. Ráadásul többük szerint még a felmondási idejük alatt is érheti őket a munkaszerződés titoktartásra vonatkozó pontjainak megsértése miatt „meglepetés”, így leghamarabb jövő áprilisban beszélnek arról, hogy miként érinti őket az elbocsátás, mit tudnak kezdeni a speciális képesítésükkel, hol tudnak elhelyezkedni, miből fog megélni a családjuk. (A tervezett leépítést már októberben bejelentette az erőmű.)
 
   Márkushegy egyébként gyűjtőhellyé vált az utóbbi évtizedekben (a bányaüzem bezárásáról szóló korábbi cikkünket ittolvashatja): sokan jöttek a sorra bezáró bányákból, hogy itt teljesítsék a bányásznyugdíjhoz (a mostanra járadékká változtatott juttatáshoz) szükséges 5000 műszakot. Ugyanakkor többen érkeztek a még az utóbbi időkig is mostoha körülmények között dolgozó erdélyi vájárok is. Nekik az utolsó remény volt az utolsó mélyművelésű bánya életben tartása. A most elbocsátandók számára az Országos Foglalkoztatási Alapítvány már megkezdte a tájékoztatást, nekik átképzést javasolnak: az elvégzett tesztek szerint pályázhatnak bolti eladónak, biztonsági őrnek, valamint nyelvek tanulását is lehetővé tennék számukra.
 
Jól csengő kormányzati ígéretek
 
  A Vértesi Erőmű Zrt. helyzete 2009-ben rendült meg végérvényesen: többek szerint a nemrégiben elhunyt Kapolyi László cégének meghiúsult áramvásárlása miatt, míg mások állítják, a válság is hozzájárult az erőmű likviditási gondjainak állandósulásához. Ettől kezdve lebegett a mintegy 800 erőműben és bányában dolgozó feje felett Damoklész kardja.
 
  Első ízben 2010 végén kellett az elbocsátással számolni, ám akkor még az Orbán-kormány a továbbélést támogatta - legalábbis annyiban, hogy támogatást nyújtott a Vértesnek, a szénfillérek beszedéséhez később az EU hozzájárulását is megkapták. (A szénfillér az áramfogyasztóktól beszedett 19 fillér kilowattóránként, amelyet a rezsicsökkentéssel kivettek a lakossági számlákból, s csak az ipari fogyasztók fizetik jelenleg – Sz.R.) Így egy megszabott menetrend szerint folyt minden: 2013 januárjában Hegmanné Nemes Sára a fejlesztési minisztérium vagyonpolitikáért felelős államtitkára jelentette be, hogy 2014 végéig biztonságosan működhet a szénfillérekből befolyt 42 milliárd forintból az erőmű és a bánya. Ebből valósulhat meg a rekultiváció, majd a későbbiekben a nagyobbrészt szénnel működtetett erőmű kiváltása biomassza erőművel. (Tulajdonképpen ugyanezt jelentette be Németh Lászlóné is, majd másfél évvel később, 2014 márciusában.) A fidesz.hu-n 2013 elején ez hír jelent meg: a „kormány megnyugtatóan tudja rendezni 2018-ig a Vértesi Erőmű által üzemeltetett márkushegyi bánya rekultivációját és az ott dolgozó több mint 800 ember sorsát (kiemelés tőlünk – a szerk.), miután az Európai Bizottság szerdán jóváhagyta, hogy az állam mintegy 42 milliárd forinttal járuljon hozzá a versenyképtelennek ítélt szénbánya bezárásának költségeihez.”
 
  Ehhez képest tavaly októberben az elbocsátásokat jelentették be, december 12-én pedig az MVM közgyűlése szavazta le a korábban éppen általa elfogadott biomassza erőmű építését és egy gázturbinás erőmű mellett voksoltak. Az MVM indoklásában azt írja, hogy az alternatív alapú erőmű legkorábban 2016 közepére épülhetne meg, míg „a jelenleg hatályos 110/2013 VM rendelet alapján - a 2016-tól szigorodó környezetvédelmi kibocsátási normák miatt - szükségessé válik a szénalapú működés leállítása és a távhő szolgáltatások egyéb technológia igénybevételével történő kiváltása. (...) Mindezekre tekintettel a 2016. január 1-ig megvalósítható legcélszerűbb megoldás az lett, hogy az Oroszlányi Erőműbe bevezetésre kerül a földgáz, és az Oroszlányi Erőmű jelenlegi technológiai rendszerei kiegészítésre kerülnek egy földgáztüzelésű forró vizes kazánteleppel oly módon, hogy a kazántelep önállóan is biztosítani tudja a jelenlegi fogyasztói kör, azaz Oroszlány és Bokod települések, valamint a telephely hőigényeinek folyamatos ellátását.”Mindez pedig tovább borzolja a kedélyeket Oroszlányban. Ennek következtében ugyanis - ti., hogy a biomassza erőmű helyett gázalapú kazánok fűtenek majd a város 4500 lakásában - újabb elbocsátások jöhetnek 2016 elejétől, mert a gázzal fűtött forró vizes kazánok kezeléséhez 5-6 ember is elegendő, szemben a biomassza erőmű üzemeltetéséhez szükséges 100-150 fővel. Azaz a most még az erőműben illetve a bányában dolgozó 500 ember számára ennyi munkahely „nem jön létre” – így ennyi munkavállalót még elbocsáthatnak. Értesülésünket egyébként kormányzati forrásunk sem cáfolta. Arról már a márkushegyi dolgozók érdekképviseleti vezetője, Illés Róbert beszélt, hogy a biomassza erőmű helyébe lépő földgázalapú szolgáltatást kevesebbemberrel lehet működtetni, így újabb elbocsátások jöhetnek 2016 elejére, amikorra az új beruházás elkészül és az oroszlányi távhőszolgáltatás átáll a gáz üzemre.
 
   Tehát a most a Vértesnél dolgozó 800 ember több mint felének (a most elbocsátott 270-nek, illetve a még jó eséllyel kieső 150 embernek) útilaput köthetnek a talpára. Mindez annak ellenére következhet, hogy korábban a kormány még azzal kecsegtette őket, hogy bár megszűnik a bánya, az erőmű átalakítása is elkerülhetetlen, a dolgozókra a megváltozott körülmények között is szükség lesz. Azaz most a város vezetésére kétfelől zúdulhat a gond: másfél éven belül több száz munkanélküli és az oroszlányi lakások felében a majdan gázzal szolgáltatott távfűtés bizonytalansága.
 
A polgármester nem érti
 
   Októberben új polgármestert kapott Oroszlány: a fideszes Takács Károlyt a baloldali összefogással megválasztott Lazók Zoltán váltotta. Utóbbi nem érti sem a mostani döntést, sem azt, hogy a 2010-ben biomassza erőműre kidolgozott megvalósíthatósági terv miért nem került korábban ki a fiókból.
 
   Az Oroszlányi Szolgáltató Zrt. ugyanis már akkor megvizsgálta a lehetséges variációkat, aminek az eredménye az lett, hogy a közepesen költséges, de olcsón működtethető biomassza a legjobb megoldás. Ehhez képest a korábbi kormánypárti városvezetés is dolgozott az ügyön, mégis csupán az év elején, a parlamenti kampányban jelentette be Németh Lászlóné, akkor fejlesztési miniszterként, hogy az MVM Zrt. közgyűlése is a biomassza erőmű mellett döntött, igaz ekkor már a 2010-es árnál magasabb ráfordítás mellett.
 
   Most a „kampány” bejelentés ellenére az MVM Zrt. december közepi közgyűlésén a gázalapú kazánok beruházása mellett döntött. Lazók Zoltán szerint hosszabb távon nem látnak garanciát a gáz biztos beszerzésére, és bár hatósági árszabályozás érvényesül, tehát a lakosoknak nem fog többe kerülni. De „meddig marad ez így?”- tette fel a kérdést a polgármester. „Arról nem is beszélve, hogy a sokszoros működési költséget valakinek meg kell fizetnie.” (Mint azt fentebb írtuk: a Vértesi Erőmű Zrt. életben tartásáért sokáig a magyar lakosok fizették a szénfillért villanyszámlájukban - brüsszeli jóváhagyással.  A rezsicsökkentéssel a lakossági számlákból kikerült ez a tétel, az ipari felhasználókra hárult ennek megfizetése, és valószínűleg a továbbiakban is őket terheli a megnövekedett költségek megfizetése is.)
 
   A polgármester szerint a biomassza erőmű megépítése nem csupán azért lett volna előnyös a városnak, mert kevesebb embert kellene elbocsátani, hanem azért is, mivel a csordultig levő hulladékkezelők gondját is megoldotta volna. Ugyanis a tervezett biomassza erőmű a faapríték mellett a helyben termelődött kommunális hulladék egy részét is feldolgozta volna.
 
Akik maradnak
 
  A bányában jelenleg 580-an dolgoznak. A földalatti bányaterület rekultivációjában, az eszközök kimentésében és a létesítmények bezárásában 2016 közepéig 235 ember vesz majd részt. Ők továbbfoglalkoztatásukkal megszerzik az átmeneti bányászjáradékra való jogosultságot. A föld feletti létesítmények rekultivációja 2018-ig biztosíthat további munkalehetőséget. A bánya tervezett lezárásával párhuzamosan a Vértesi Erőmű tovább üzemel, biztosítva a térség távhőellátását, illetve már zajlik a szén alapú hőtermelést kiváltó fűtőmű létesítésének engedélyeztetése.
 
Bányaüzem Márkushegyen
 
  A bánya a Vértes-hegység nyugati felében, Oroszlány, Pusztavám és Bokod között helyezkedik el. 1981. április 1-jén kezdett termelni, területe 43 km2, a nyitott vágathossz (a föld alatti vágatrendszer összes hossza) több mint 50 km. Az üzem 400-500 méteres mélységben eocénkorú barnaszén kitermelését végzi, ezzel az oroszlányi erőmű alapanyag-ellátását biztosítja. Napjainkig több mint 130 millió tonna szenet termeltek a szénmedencében. Az éves termelési mennyiség 14-15 PJ hő, mely évi 1,2 millió tonna energetikai szén felszínre juttatását jelenti. (Ez biztosítja Oroszlány távfűtését.) A külszíni kapcsolatot három függőleges és egy lejtős akna biztosítja. A teljes szénfeldolgozási technológia (például a nyers szén aprítása, az erőműnek szükséges homogenizálás, fűtőérték-beállítás) a föld alatt üzemel, innen már minőségileg és mennyiségileg beállított termék kerül a külszínre, majd mintegy 12 km összhosszúságú külszíni szalagpályarendszeren az Oroszlányi Erőműbe. A munkafolyamatok nagymértékben gépesítettek, számítógép-vezéreltek, és legkevésbé úgy kell elképzelnünk ezt, mint a mesékből megmaradt tipikus bányászképet.
 
Szén: van jövő, vagy nincs?
 
  A nemrégiben elhunyt egykori ipari miniszter, Kapolyi László nem érte meg az utolsó mélyművelésű bánya bezárását. Többen épp az ő cége által kötött, kedvezőtlennek titulált áramszerződéseket okolják azért, hogy a Vértes Erőmű évekkel ezelőtt csődbe jutott, ami miatt több milliárdos állami segítségre és a sokáig lakosok fizette szénfillérekre szorult. Azt persze senki nem vitatja, hogy rendkívül költséges az erőmű működtetése, azt azonban már igen, lehet-e még a szénnek jövője, vagy sem.
 
   Például Kalmár Ferenc, a Calamites Kft. egyik tulajdonosa (mint azt korábban megírtuk: ők próbálkoztak a mecseki bányászat újjáélesztésével) szerint Márkushegyen sem arról kellene gondolkozni, hogy milyen hatásfokkal működik az erőmű, hanem arról, hogy mit kellene kezdeni a nyersanyaggal. 10, 6 milliárd tonna szén van alattunk, a szakember szerint sok dologban változott a kitermelés is, jóval környezetkímélőbb, mint korábban, az új technológiáknak köszönhetően, ha nem is energia termelésére, de például vegyipari nyersanyagként felhasználható lenne. A Calamites Kft. a Mecsekben meg is kísérelte a bányanyitást, rengeteg pénzt fektettek ebbe, de amint szeptemberben a Magyar Nemzet megírta, a cég egyik tulajdonosa odaajándékozná részét, kutatási jogokkal együtt, az államnak, mivel állami segítség nélkül nem megvalósítható a több százmillió tonnányi szén kibányászására létrehozott bánya beindítása. Az biztos, hogy a bánya nyitása költségesebb, mint azok bezárása. Egyes szakemberek szerint, akik a tiszta széntechnológia mellett teszik le a voksukat, sok elpazarolt év van Magyarország mögött, ami a terület kutatását illeti. Mindenestre a szén problémája egyelőre lokálisan az Oroszlányon élőket érinti: a januárban elbocsátandó 270 embert, a gázturbinás erőmű működtetése miatt majdan elbocsátandó újabb 150-200 embert, és az ott élőket, akik a 4500 távfűtött lakásukban izgulhatnak, hogy lesz-e gáz, vagy sem.

Forrás: Magyar Narancs