A nyomor országa: létminimum alatt az adózók fele

Egyre szembetűnőbb a társadalom kettészakadása. A személyi jövedelemadó adatai azt mutatják, hogy a magasabb és az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező polgárok száma egyaránt növekszik, a szakadék folyamatosan mélyül – olvasható a Népszabadságban.
 
  A jövedelmek emelkedése pozitív tendencia, de összességében nem egészséges a folyamat, ahogyan ez hazánkban alakul. Lapunk a bruttó jövedelmeket vizsgálta 2006 és 2013 között több jövedelemsávban. Ebben az intervallumban benne van a válság és annak közvetlen hatása, valamint az adójóváírás eltörlése miatti egyszeri jelentős minimálbér-emelés. A számításban a személyi jövedelemadó-bevallást benyújtott magánszemélyek szerepelnek, nem pedig az egész társadalom: 4,2-4,4 millió fő jövedelmi helyzetét mutatja a bruttó bérek alapján.
 
   Mindenképpen pozitív, hogy a legnépesebb jövedelemsáv a kettő-és négymillió forint közti, ahová az átlagbér is tartozik, ami a NAV számítása szerint 2013-ban havi 173 ezer, évi 2,1 millió forint volt. A NAV számítása eltér a KSH-étól, most azért az adóhatóság adatát vesszük alapul, mert a bevallási adatokkal összevetve ez ad koherens képet. Az átlagbér 2013-ban éppen becsúszott kétmillió forint fölé, talán ezzel magyarázható, hogy ebben a jövedelemsávban jelentős, ötvenezres volt a létszámbővülés: egymillió 42 ezer fő tartozott ide. Itt ekkora mértékű emelkedés a későbbiekben nem várható, hiszen az átlagbér még sokáig ebben a sávban marad. A legmagasabb, négymillió forint feletti sávban is folyamatos a bővülés, itt 2013-ban 430 ezren voltak – hatmillió forintnál többet viszont már csak 187 ezren kerestek. Létszámbővülés a két felső kategória mellett a legalsóban volt, vagyis az évi félmillió forintot sem keresők körében. A félmillió forint alatti jövedelem ideiglenes, alkalmi vagy közmunkát jelenthet, illetve idetartoznak azok, akiknek munkaviszonya csak az év vége felé keletkezett vagy az év elején ért véget. Itt sajnos elég dinamikus volt a bővülés, ráadásul ez évek óta folyamatos: 2008 óta 568 ezer főről 742 ezerre nőtt a létszám – volt egy kiugrás 2011-ben, de annak adózástechnikai oka volt. Az látszik, hogy 2008-at követően az eggyel feljebb lévő, vagyis már fél- és egymillió forint közti sávról szakadtak le ide több tízezren, s ez a folyamat egyelőre nem állítható meg.
 

  Míg az 1,5–2 milliós sávból átlagban felfelé lépkedtek a munkavállalók, addig az egymillió alatti sávból lefelé zuhantak. A minimálbért is tartalmazó 1–1,5 milliós jövedelemsávban nagyon jelentős, 80 ezer fős volt a csökkenés 2013-ra, ez felfelé jutást és leszakadást egyaránt tartalmazott.
 
   Nem sok örömre ad okot, hogy a létminimum alatti jövedelemmel számításunk szerint több mint kétmillió ember rendelkezik. Ez a három legalsó sáv, s az összes szja-bevalló közel fele idetartozik. Ez a kör az utóbbi években folyamatosan csökken, de úgy, hogy közben a sáv alja folyamatosan növekszik. Az átlagbér alatt 2013-ban összesen 2 millió 782 ezren kerestek. A bérek átlaga tehát messze nem az átlag munkavállalók bére.
 
  A jövedelem egyértelműen a felső sávoknál koncentrálódik, a 430 ezer felső tíz százalék tett szert a jövedelem 36 százalékára 2013-ban, az alsó sávba tartozó 740 ezer pedig kevesebb mint két százalékot birtokolt. A másfél millió forint alatt keresők, más szóval a létminimum alatt élők részesedése az összjövedelemből nem érte el a 19 százalékot sem. Ez a kör 2,2 milliós, vagyis az összes szja-bevalló – munkavállaló, egyéni vállalkozó – fele idetartozik. Az adózók fele a létminimum alatt él.

Forrás: Népszabadság