Startlaphoz Csatlakozz!

Végóráit éli egy szakma

Ilyen (lett) a bányász élete...

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2015. február 18. szerda, 11:47

Magyarország utolsó mélyművelésű szénbányájában, a Vértes alatt húzódó Márkushegyi Bányaüzemben 2014. december 31-én leállt a termelés. Elkezdődtek a bányabezárási munkálatok, és végóráit éli egy szakma. A bányát működtető erőmű uniós vállalásokra és gazdaságtalan üzemelésre hivatkozik. A bányászok helyzetük kilátástalanságára hívják fel a figyelmet – olvasható a Népszavában.
 
  A tavalyi országgyűlési választási kampányban Orbán Viktor miniszterelnök Ózdon kijelentette, hogy a hanyatló bányászati tevékenység fellendítése érdekében a bezárt bányákat újranyitják. Egy laikus méltán teszi fel a kérdést, hogy ennek fényében a Márkushegyi Bányaüzem jövőjét miért nem lehetett újraértékelni? A Vértesi Erőmű Zrt. (VÉRT) lapunkkal közölte, „a széntermelés leállítását annak gazdaságtalansága teszi szükségessé, a VÉRT ugyanis az elmúlt években csak az áramfogyasztók által fizetett támogatás, a szénfillér segítségével tudta egyensúly közeli állapotban tartani gazdálkodását. A korábban Európai Uniós és hazai jogszabályban is jóváhagyott átszervezési terveknek, illetve az uniós kötelezettségvállalásoknak megfelelően született meg a döntés, hogy az év végével befejeződik a termelés. Magyarországnak eleget kell tennie az Európai Unió felé tett vállalásnak. A bezárással párhuzamosan azonban a VÉRT tovább üzemel, biztosítva a térség távhőellátását, illetve már zajlik a szén alapú termelést kiváltó fűtőmű létesítésének előkészítése, engedélyeztetése.”
 
   Lehet találgatni, hogy a reorganizációra és a bánya bezárására fordítandó pénzből, miért nem lehet inkább egy a mostaninál korszerűbb, de szénre alapozott villamos energiát termelő erőművet létrehozni, mellyel hozzájárulhatnának az ország energiafüggetlenségéhez, hiszen szén bőven van. A VÉRT szerint „nem a szén mennyisége, hanem a kitermelés gazdaságtalansága tette elkerülhetetlenné a bánya leállítását. A szénfillér 2014 végéig biztosította a széntermelés költségeinek részbeni fedezetét, 2015-től kizárólag a bányabezárás rendkívüli támogatásának forrását biztosítja. A hagyományos szén/biomassza-tüzelésű blokkok a kibocsátási normák 2016. január 1-től érvényes szigorítása miatt akkortól csak átalakítással üzemeltethetők. Jelenleg egy k+f-szerződés keretében az új tüzelőanyagok bevezetését, annak feltételeit vizsgálja a Társaság, valamint 90 százalékban a márkushegyinél jóval kedvezőbb fűtőértékű, de Magyarországon bányászott szenet alkalmaznak.”
 
   A „Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve 2010-2020” című háttértanulmányból származik a következő idézet: „ A Nemzeti Cselekvési Terv megújuló energiaforrásokra vonatkozó célkitűzéseit szolgáló intézkedések 1. A Nemzeti Cselekvési Terv – a 2009/548/EK határozatban foglaltakon túl – olyan jövőképet, a következő tíz évre vonatkozó intézkedéseket és iránymutatásokat kell tartalmazzon, amely Magyarország számára kitörést, ezzel együtt - a társadalom és a gazdaság számára – fejlődést és fellendülést eredményezhet. A meghatározásra kerülő intézkedések elsősorban munkahelyek teremtését, a fosszilis energia-import csökkentését, a zöldgazdaság iparágának kiépülését, ezen keresztül Magyarország gazdasági fejlődését hivatottak szolgálni.” A sorokat olvasva a hazai szénbányászat leépítése nem illik bele a tervbe. A VÉRT másként vélekedik erről: „Nincs ellentmondás: a vásárolt szénkészlet döntő többségét más hazai bányából szerezzük be. A VÉRT 2015-ös beszerzési terve szerint idén több mint 242 ezer tonna magyar és 64 ezer tonna külföldi (cseh és lengyel) szén érkezik majd az erőműbe.
 
   Az erőmű – 170 ezer tonna saját tartalékával kiegészített – teljes idei szénfelhasználása 477 ezer tonna, amelyben az import részaránya csupán 13,4 százalék. A hazai és import szén keverékének fajlagos költsége mintegy 30 százalékkal alacsonyabb, mint a saját termelésű, márkushegyi szén önköltsége volt (a szénfillér-támogatás hatását nem számolva). A külföldi szénre a magyarországi tüzelőanyag külföldinél jóval alacsonyabb fűtőértéke miatt van szükség. A bánya bezárása nem teszi lehetővé a további termelést, a bezárás idejekor lefejthető szén hőmennyisége, mindösszesen megközelítően 12 Peta Joulra tehető.” Annak ellenére, hogy korábban is tudták már a tavaly év végi termelés leállást, november 1-jén egy új frontot szereltek be. A VÉRT szerint ezt szükségessé tette az oroszlányi erőművének 2014-es tüzelőanyag igénye.
 
   Egy szakma végóráinak vagyunk a tanúi. A VÉRT tájékoztatása szerint a „márkushegyi bánya 2014. november 1-jén még 521 főt foglalkoztatott. Az eredetileg bejelentett 270 főből 2015. január 5-én ténylegesen 231 főt érintett a csoportos létszámcsökkentés, ebből közel negyvenen maguk kezdeményezték a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést. Az ő munkaviszonyuk a Kollektív Szerződésben rögzített – társasági munkaviszonyban eltöltött évek szerint változó – időtartam után szűnik meg. A VÉRT 2015-ben újabb létszámcsökkentést nem tervez, hosszú távon megfelel a távhőellátási kötelezettségének, ami értelemszerűen feltételezi a munkavállalók foglalkoztatását. A földalatti rekultivációban 2016 III. negyed évéig várhatóan 241 munkavállaló foglalkoztatását tervezzük. Ez az időszak sokaknak elég lesz a korkedvezményes nyugdíj megszerzéséhez, azaz teljesíthetik az ehhez szükséges 5000 műszakot vagy a 25 év földalatti munkaviszonyt. A döntések meghozatala során azonban a bányabiztonságot tekintettük elsődlegesnek.”
 
  Arra a kérdésünkre, hogy mi lesz azokkal a dolgozókkal, akiket elküldtek a VÉRT úgy tájékoztatott, hogyaz érdekképviseletek és a központi üzemi tanács 2014. november 10-én írták alá azt a megállapodást, amely rögzíti a létszámcsökkentési folyamat összes fontos részletkérdését. A Társaság a dolgozók sorsának megnyugtató rendezéséhez a végkielégítésen felül további 2 millió forintos újrakezdési-átképzési támogatást biztosít. Utóbbi támogatás célja az állásukat elvesztő munkavállalók jövedelemének pótlása az álláskeresés időszakában, valamint lakhatási (albérleti) támogatás biztosítása a lakhelyüktől távol elhelyezkedők részére, továbbá az önfoglalkoztatás ösztönzése érdekében vállalkozás indítás támogatása. A támogatás felhasználását uniós és hazai jogszabályok rögzítik. A képzés, átképzés célja pedig, hogy az állásukat elvesztők olyan versenyképes szakmát szerezhessenek, mellyel el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon. A tényleges bányabezárást komoly műszaki munka előzi meg, mely az „Üzembezárási Terv” szerint történik.
 
  A földalatti rekultiváció során minden gép, berendezés és eszköz a felszínre kerül. A két függőleges- és az egy lejtősakna lezárását követően kezdődhet a külszíni létesítmények rekultivációja, ami majd 2018 végéig tart. A bánya bezárását a szénipari szerkezetátalakítási támogatáscsomagon belül a „rendkívüli támogatás” 19,6 milliárd forintos kerete finanszírozza. A nagy értékű eszközök értékesítéséről az erőmű gondoskodik, - közölte a VÉRT. Végezetül arra a kérdésünkre, hogy a korábbi bányászati vezetőcserét – Dr. Havelda Tamást Forisek István váltotta 2014 áprilisában – indokolta-e a bányabezárás és annak a véghezvitele csupán azt a választ kaptuk, hogy a két dolognak nincs köze egymáshoz.
 
Lenn a bánya mélyén….
 
  Kíváncsiak voltunk a bányára is, így az engedélyek beszerzését követően Pusztavámon, Kovács János biztonsági aknász várt bennünket. A balesetvédelmi oktatást követően felvettük a „munkaruhát”, ami ingből, kabátból, alsónadrágból, kapcából, gumicsizmából, kesztyűből, védőszemüvegből és kobakból állt. Ezután a lámpakamrában magunkhoz vettük a bányászati önmentő készüléket, a fejlámpát és a derékszíjat, majd irány a kas, mely 51 másodperc alatt repített bennünket 310 méter mélyre. Megérkeztünk az akna alsó rakodóra és indulhatott földalatti kalandunk. Innen pár száz métert gyalog tettünk meg az egyik kivilágított vágatban, majd áthaladva két hatalmas vas légajtón - ami a bányát szellőztető levegő terelését szolgálja - és egy falépcsőn tovább ereszkedtünk a mélybe. Idegen, ismeretlen, de mégis megkapó világ ez egy bányalátogató számára.
 
   Vajon milyen vastag földréteg van felettünk? – kérdeztük kísérőnktől. Kovács János mosolyogva közölte, hogy a havas táj tőlünk 420 méterre van. De eközben meg is érkeztünk az első szállítószalaghoz, amelyre felszálltunk és hason fekve, tovább távolodva a beszálló aknától folytattuk utunkat a célunk felé, a Kőhalom alsó bányamező 633/F. számú fejtéskiszerelésre. Furcsa és egyben kellemes érzés a hideg gumihevederen feküdve, az alattunk hullámzó hevedertartó görgőket érezni. Megérkeztünk a leszálló állomáshoz és a kísérőink a szalagot megállították. Az itt dolgozó bányászok menetközben szállnak fel, illetve le a szalagról. Nincs idő a megállásra. Még két szalagon utazva és ezáltal összesen 2,2 kilométer meneteléstől megmenekülve, gyalog folytattuk utunkat, a mostanra már sötét és a portól kissé elnehezült levegőjű vágatokban. Közben kísérőnk, Kovács János egy kisebb bányatörténeti előadást tartott nekünk, elmesélte többek között, hogy a bánya mélyítése 1976-ban kezdődött, az első frontfejtés pedig 1981. április 1-jén indult el. Megtudtuk továbbá, hogy az 1 méter széles szállítószalagokat nem csupán személyszállításra használják a bányában, hanem a szenet is ezen szállítják.
 
  Utunk során bányászokkal alig találkoztunk, mintha szellembányában lennénk. Amíg a kilencvenes években egy szakban 400-500 fő tevékenykedett a föld gyomrában, ottlétünkkor csupán 57 bányász dolgozott. Időközben megérkeztünk a külszíntől 540 méterre lévő frontfejtéshez, ahol 17 bányász és egy 5 fős bányamentő raj az ún. kiszerelő utcát készítette. Mivel a széntermelés leállt, az itt lévő gépi berendezéseket - a 18 méter hosszú, több 100 milliós értékű fejtési jövesztőgépet, a szárnyi láncos-vonszolót és 122 darab pajzsot, melyek egyenként 10-12 tonnásak - ki kell rabolni. A 183 méter hosszú kiszerelő utcában több helyen ácsoltak, vágattalpat szedtek. Mivel a munkaterületre a környező kőzetnyomás hatalmas erővel hatott és ennek a veszélye miatt a bányászati igazgató nem engedélyezte, hogy az utcába bemenjünk, sajnos csak messziről a legszéléről szemlélhettük a maroknyi csapat természettel vívott csatáját. A bányászok arcán látható volt a feszültség, de az is, hogy méltósággal viselik a helyzetet. Az ember szíve elszorul egy szakma utolsó mohikánjait látva. Három órás földalatti utazásunk végén fáradtan, de tele új élményekkel és tapasztalatokkal belénk hasít a tudat: mi most csak kirándultunk e kis idő alatt, viszont ők minden nap embert próbáló körülmények között 8 órát küzdenek a természettel.
 
Megszólalnak a bányászok…
A dolgozók nem nyilatkozhatnak, mert köti őket a titoktartási szerződés, de három bányász névtelenséget kérve válaszolt a kérdéseinkre.
 
„ …megöltek egy szakmát és árokba löknek több száz embert…”
 
  Az üzemnél dolgozó fiatalember munkaviszonya február közepén megszűnik, s még nem tudja merre tovább. A bányavagyon milliárdos nagyságrendű, s ahogy mondja azok az emberek, akik közel vannak a tűzhöz, tudják, hogy bányabezárással és bányanyitással sok pénzt zsebre lehet vágni, nyugodtan lehet a zavarosban halászni. Különösnek tartja, hogy jelenleg majdnem minden fizikai dolgozóra jut egy főnök és az irodai létszám sem változott. Kétszáz földalatti dolgozóra van egy bányaigazgató, egy termelési főmérnök, egy körletvezető főmérnök, egy bányamester, és még számtalan részlegvezető. Annak ellenére, hogy a vezetőség megfelelően tájékoztatta az alkalmazottakat és mindenkivel személyesen elbeszélgettek, továbbá megtartják azokat a bányászokat, akik a rekultiváció ideje alatt tudják majd teljesíteni a bányászjáradékhoz jutás feltételeit nem vigasztalja, mert ő a jövőjét illetően tanácstalan. A végkielégítést a kollektív szerződésben foglalt feltételek szerint kapja meg, de az újrakezdési támogatás, és az átképzés szerinte csak lehúzás.
 
  „Jól hangzik, hogy az elbocsájtott bányászok 1400000 forintos újrakezdési támogatást kapnak, de arról nem beszél senki, hogy erre az összegre csak a munkaügyi központon keresztül lehet pályázni; azaz nem biztos, hogy megkapom. Ha szerencsém is lesz, a felmondási időm lejárta után regisztrált munkanélküliként 2016-ban igényelhetem meg. Az átképzéseknél nem foglalkoznak az egyéni érdekekkel. Idehívták az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft-t, akik konkrét listával rukkoltak elő a tanfolyamokat illetően. A tanfolyamokat azonban csak 12 fő jelentkezésénél indítják el, de a bányászok között pl. az óvodai dajka, az eladói és a cukrász tanfolyam nem lesz nyerő. Az átképzésre dolgozóként 600000 forintos keret van. A kétmillió forintot – melyet az újrakezdési támogatás és az átképzési összeg együtt jelent - egyrészt a szénfillérrel spórolták össze a bányászoknak, másrészt az unió már évekkel ezelőtt átutalt 42 milliárd forintot a bányabezárásra, melyben ez az összeg is benne volt. Ezekkel a feltételekkel sokan nem fogják tudni igénybe venni a támogatásokat, de akkor kiknek a zsebébe fog vándorolni ez az összeg? Becstelenség az egész!
 
   Ostobaságnak tartom a bezárást, megérné a bányát működtetni, hiszen még legalább húsz évre elegendő szén van a föld alatt. Nem vagyok unióellenes, hiszen ha nem lennénk tagok, az ország már régen államcsődöt jelentett volna, az viszont nem tetszik, hogy az EU nem engedi a továbbműködést. Szlovákiában szenes erőművet nyitnak, Lengyelországban maradhatnak a bányák, akkor nálunk miért nem?” Tudomása szerint Kovács András Zoltán a VÉRT vezérigazgatója kérte az Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) vezérkarától, hogy ne állítsák le a termelést december végén. Ezt a vezérigazgató az év végi bányabezárási rendezvényen be is jelentette. Felháborítja, hogy amíg Márkushegyen leállították a termelést, addig a Vértesi Erőműbe vagonszámra érkezik máshonnan a szén. Hogy ez megéri-e nem tudja, viszont egyes szóbeszédek szerint a VÉRT teljesítménye kb. 20 százalék, mert nagyon elévült és le van amortizálva. Véleménye szerint ebből a számadatból adódhat, hogy gazdaságtalan lett az erőmű. Azt viszont nem hiszi el, hogy a bánya gazdaságtalan lenne, hiszen csekély létszámmal is el tudták látni az erőművet. A beszélgetés végén kijelentette, hogy „inkább valakiknek az érdeke, hogy külföldről vegyünk energiát. Márkushegy bezárása egy hosszú amortizációs folyamat vége, mellyel megöltek egy szakmát és árokba löknek több száz embert és azoknak a családját.”
 
„… az igazi bányász büszke ember, a végsőkig kitart.”
 
  „A bezárással kapcsolatban a VÉRT vezetősége nem tárgyalt közvetlenül az alkalmazottakkal, a szakszervezet hivatott a közvetítésre és a dolgozók érdekeinek a képviseletére” - állítja az üzemnél közel két évtizede dolgozó bányász. Nehezményezi, hogy amíg korábban a helyi szakszervezeti iroda mindig nyitva állt, mára ez sajnos nem jellemző. Amikor az emberek munkakedvéről, hangulatáról és arról kérdeztük, hogy milyen érzések kavarognak bennük és miként dolgozzák fel a történéseket, maga elé révedve halkan így fogalmazott: „Munkakedvünket nem veszítettük el, az igazi bányász büszke ember, a végsőkig kitart. A napi feladatokra koncentrálunk, hogy a ránk bízott munkát maximálisan elvégezzük és kérjük Szent Borbálát, hogy oltalmazzon bennünket továbbra is a bánya mélyén.” Ám amikor arról beszél, hogy milyen érzés látniuk, ha egy kolléga bejelenti az utolsó műszakját és kullogva, lesütött szemekkel elindul az akna irányába… bányász büszkeség ide, vagy oda, elcsuklik a hangja. Ahogy annak idején nagyapja és édesapja, ő is a bányászatból tartja el a családját és nagyon nehéz feldolgozni a bezárást. Nehéz elfogadnia, hogy amit az elődei felépítettek, a bányász szakmát, a bányászkultúrát az ő generációja rombolja le és csak a hagyományőrzés marad az utókor számára.
 
  Márkushegy bezárása szerinte egyenlő a bányásztársadalomnak, Oroszlánynak és környékének a tragédiájával. Hangsúlyozza, hogy a város a barnakőszénnek köszönheti létét. Ha nincs szénbányászat, akkor nincs Oroszlány sem, csupán egy kis „tót” falu. Ő még szerencsésnek tartja magát, munkája a földalatti rekultiváció végéig biztosított. Nem érinti, de az átképzésekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy aki 18-20 évet ledolgozott a föld alatt, annak nagyon nehéz lesz új munkahelyet találni, mert a bánya az egészségre is veszélyes üzem. Egy idő után megteszi a hatását a szénpor folyamatos belégzése, a kőkemény fizikai munka miatt pedig az ízületek sérülnek. A bányász szervezete hamarabb elkopik, mint a más fizikai munkát végzőké. Egy alaposabb orvosi vizsgálat után a bányászok fele nem biztos, hogy megfelel pl. az oroszlányi ipari parkban való újrakezdésre. Küzdelmes évek előtt állnak a bányászok. Kifogásolja, hogy a tavalyi önkormányzati választás óta, melyet a Fidesz elvesztett Oroszlányban, nem találkoztak az országgyűlési képviselőjükkel, holott előtte Dr. Czunyiné Bertalan Judit minden rendezvényen megjelent, folyamatosan a Márkushegyi Bányaüzem és a VÉRT mellett kampányolt. Október 12. után azonban eltűnt, színét sem látták a környéken. A kialakult helyzetért azonban nemcsak a mostani kormányt hibáztatja, szerinte ugyanis a hazai szénbányák kivéreztetése a 90-es évek elején kezdődött. A 25 év felelőtlen kormányzásainak megkoronázása az ország utolsó mélyművelésű szénbányájának a megszűnése.
 
 „… a társamat ki kellett ásnom a ráomlott törmelék alól…”
 
  Harmadik bányászunk sok-sok évet húzott le a föld alatt, ő az egyik túlélője az 1983. június 22-én bekövetkezett márkushegyi sújtólégrobbanásnak. Így emlékszik vissza arra a napra: „Éjjel hatalmas vihar volt, ami áramkimaradást okozott, leállt a bánya főszellőztető rendszere. A felgyülemlett sújtólég az áram-visszakapcsolási manőver után hajnali 4 óra 10 perckor berobbant. Az Észak I-es bányamezőben abban a szakban közel kilencvenen dolgoztunk. Én könnyebben sérültem, de a társamat ki kellett ásnom a törmelék alól, ami ráomlott. A robbanásban csaknem húszan azonnal életüket vesztették, de majdnem ugyanennyien szén-monoxid-mérgezésben haltak meg. Összesen 37 bányász. Egy közeli hozzátartozóm bányamentő volt, az összes holttestet felforgatta, engem keresett. Dél körül tudta meg, hogy túléltem. Utána sokáig rettegve mentem le a bányába, de később a félelem tompult. Ragaszkodtam a bányához, nem bántam meg, hogy maradtam.
 
   A bányabezárással kapcsolatban elmondta, „nagy hiba, főleg most az orosz-ukrán háború árnyékában, amikor az oroszok bármikor leállíthatják a gázt. A kormány pedig közben új bányák nyitását kommunikálja és elindította a vájárképzést Komlón. De minek? Külfejtésre nem kell vájár. Az első nagy csapást a VÉRT-re és így a bányára is a közelmúltban elhunyt Kapolyi László cége, a System Consulting Zrt. mérte 2010-ben, amikor az előre lekötött energiarendelésektől visszaléptek. Az erőműnek ezért a megrendelők felé kártérítést kellett fizetni, ami több milliárd forintos veszteséget termelt. Többek között ennek isszuk most a levét. Érthetetlen, hogy a termelés leállása előtt egy-másfél hónappal új frontot kellett beszerelni, miközben bejelentették, az import szén olcsóbb, mint a márkushegyi szén kitermelési költsége. Tudtuk, hogy vége, de az utolsó percig reménykedtünk, hátha fordul a kocka és tovább üzemelhet a bánya.” Információi szerint az elbocsájtottak között voltak olyanok, akiknek 180-200 műszak hiányzott a nyugdíjkedvezményhez, de miután a nyilvánosság bevonásával fenyegették a vezetőséget, maradhattak.
 
   Hallotta, hogy a munka nélkül maradt bányászok közül sokan mennének biztonsági őrnek, de a hivatásos sofőr jogosítvány megszerzése is többeket érdekel. Ám az a vájár, aki éveket dolgozott a föld alatt, nem biztos, hogy egészségileg alkalmas bármilyen versenyképes szakmára: „Attól a perctől kezdve, hogy beszállunk a kasba, az életünk veszélyben van. Odalenn bármikor bármi adódhat, nincs biztosíték rá, hogyha lemegyünk, épségben fel is jövünk. Ez is megviseli a szervezetünket, nemcsak a kemény fizikai munka.” Nehezményezi, hogy a felsővezetők között több nyugdíjas maradt állományban. Nem érti, hogy miért van szükség pl. nyugdíjas tervezési főmérnökre, amikor már csak a roncsokat fogják kihozni a bányából? Mesélte, hogy a napokban egy volt kollégája arra panaszkodott, hogy január 1-jétől újraszámolták a távolléti díjakat. Ez abból a szempontból érdekes, hogy ez alapján számolják a dolgozóknak járó végkielégítést. Eddig a távolléti díjat a hétköznapi és a hétvégi műszakok átlagából számolták. Most már csak a hétköznapi műszakokat veszik figyelembe, ami azt jelenti, ha jelentősen csökken a távolléti díj, kevesebb lesz a végkielégítés összege is. 

Forrás: Népszava

 

Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Ilyen (lett) a bányász élete....
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector