Call centeres munka: ha leteszi a telefont, nincs órabér

Az álláskeresés 50 felett külön stratégiát igényel, ha nem vigyázunk, akár olyan munkába is belefuthatunk, ahol az órabért csak a telefonvonalban töltött időre számítják – írja a Profession.hu.

Álláskeresőket bemutató sorozatunk legfrissebb részében annak jártunk utána, hogyan boldogul egy 50 feletti munkanélküli az álláspiacon, és milyen esélyekkel talál munkát a kiélezett versenyhelyzetben. 
 
   Váczi Lilla 58 éves és bölcsészdiplomával általános iskolai, majd középiskolai tanárként dolgozott évtizedekig. A túlterheltség, a feszültségek, az egészségtelen munkahelyi légkör azonban kikezdte az idegrendszerét, súlyos depresszióval kezelték, majd rokkantnyugdíjas lett. 
 
  „A pályára nem akartam többé visszatérni, majd amikor úgy éreztem, már képes lennék rá, megpróbáltam valamilyen állást találni, hogy javítsak valamit anyagi helyzetünkön. Ekkor szembesültem azzal, milyen kálváriát kell végigjárnia annak, aki 50 felettiként állást keres Magyarországon. Vidéki nagyvárosban, egyetemi városban élek, tisztában voltam azzal, hogy nehéz lesz elhelyezkedni, hiszen az olcsó diákmunka óriási konkurenciát jelent.”
 
A számítógépes tanfolyam nem segített
 
  Lilla számára világos volt, hogy valamit tanulnia kell, hogy esélye legyen az álláspiacon. Ennek érdekében a munkaügyi központ szervezésében el is végzett egy alapfokú számítógépes tanfolyamot, amely ingyenes volt. Ezzel se lett azonban versenyképes, hiszen óriási hátrányt kellett leküzdenie, mint minden hozzá hasonló korúnak, aki későn találkozott a számítógép világával.
 
   Mivel a munkaügyi központ évek alatt mindössze egyetlen állást tudott számára ajánlani, (oda sem hívták be állásinterjúra), így a család és az ismerősök segítségével próbált munkát találni. Az önéletrajz megírásában a felnőtt gyerekei segítették, főleg az újságok apróhirdetéseire, kisebb mértékben az internetre támaszkodott.
 
Egyre távolabbi célnak tűnt a távmunka
 
  „Valamilyen otthon végezhető munkára, távmunkára gondoltam. Olvastam, hogy a nyugati országokban elterjedt a munkavégzésnek ez a formája, valamint a részmunkaidő, ami lehetővé teszi, hogy összeegyeztethető legyen a család és a munka, ami egyébként ügyes szervezéssel is megoldhatatlan, és hogy ne legyenek holt idők, amik a bejárásból adódnak.”
 
   A személyes kiszolgáltatottság is kisebb így, megmarad az ember szuverenitása és ebben a formában csak az elvégzett munka számít, nem a szubjektív megítélés. „Hamar szembesültem azzal, hogy ma, Magyarországon a munkának ez a formája még igencsak gyermekcipőben jár.” 
 
   Lilla folyamatosan pályázott korrektori munkára, amit távmunkában lehet végezni, több mint 40 helyre jelentkezett, de a legtöbb helyen válaszra sem méltatták.
 
  „Ez az eljárás annyira gyakori, hogy már meg se lepődünk rajta. Pedig egy információs társadalomban, ahol egy kattintással elérhető valaki, elvárható lenne, hogy egy kör-e-mail formájában, ami ingyenes, egy udvarias mondatban közöljék az emberrel a nemleges választ is. Ha másért nem, azért, mert ennek tudatában az álláskereső új lendülettel indulhat más lehetőségek felé.” Lilla szerint sokat jelentenének az ilyen jelentéktelennek tűnő apróságok annak, aki évek óta hiába keres, frusztrált és lassan az önbecsülése is fogytán.
 
Call centeres munka, napi pár száz forintért
 
   Lilla egy másik alkalommal egy telefonos ügyfélszolgálati munkára jelentkezett, ahol a cég üzleti ajánlatát kellett „hideg hívás” keretén belül előadni lehetséges ügyfeleknek. A munkaadó közölte, hogy megkaptam az állást, és be is járhatok az irodába a munkavégzés idejére, valamint telefont is biztosítanak.
 
   Három nap után vált világossá számomra, hogy habár a napi nyolcórás jelenlétet elvárják, pénzt csak azokért a percekért kapok, amelyeket vonalban töltöttem. Ez olyan, mintha egy pincérnek csak azért az időért fizetnének, amikor kiviszi az ételt. A 3 nap alatt keresett összeg nem érte el a kétezer forintot, de még ezt sem fizették ki.
 
Otthon végezhető munka helyett piramisjáték 
 
  Az álláskeresés mélypontja az volt, amikor egy újsághirdetésben otthon végezhető, napi pár óra munkát jelentő, jól fizető munkát ajánlottak. A szöveg nem árult el részleteket, csupán annyit közölt, hogy 1500 forintért kérhet részletes tájékoztatót. Amikor ez utóbbit kézhez kapta, világossá vált, hogy ez lenne az ő „munkája” is: 1500 forintért leveleket küldeni. Vagyis piramisjátékról volt szó, aminek a keretében senki se végez valós munkát és megkárosítja a többit.
 
   „Természetesen nem vállaltam. A cégről egy évvel később hallottam újra, amikor a rendőrségtől idézést kaptam tanúként való kihallgatásra, mint az egyik károsult” - mesélte. 
 
   Szintén számtalanszor előfordult vele, hogy újsághirdetések formájában MLM jellegű tevékenységekbe botlott, amik fix béres foglalkoztatásnak tüntették fel magukat, a valóság pedig csak a helyszínen derült ki.

Forrás: Profession.hu