Startlaphoz Csatlakozz!

Kapunyitás, kapuzárás

Stressz és hatékonyság: mi a megújulás kulcsa?

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2015. február 23. hétfő, 16:45

Az év eleje mindig a számvetés időszaka is. Meddig sikerült eljutni az elmúlt év végére, és mi várhat ránk az új esztendőben? Ezeket összegyűjteni, tudatosítani nagyon fontos, hiszen ez a számvetés adhat alapot a továbblépéshez. Mert mindig tovább kell lépni. Mindig van következő fejlődési szint. De hogy mi lehet ez a következő fejlődési szint, az mindenkinél egyéni szempontok mentén dől el. Viszont enélkül nincs megújulás és nincs „túlélés” sem – olvasható a munkajog.hu-n.

Hogy is megy ez?
 
  A legnehezebb feladat sokszor az, hogy az ember meglássa a következő lépést, a következő feladatot, amit az élet kínál és előkészít. Vannak olyan életszakaszaink, amikor a következő lépés teljesen evidens. Ez egészen hosszan mehet így, vagy azért, mert mindenki más is azt teszi abban az életszakaszban (például egyetemre felvételizik, elkezd dolgozni, gyermeket vállal stb.), vagy azért, mert ott, abban az élethelyzetben nem lehet mást tenni (megszűnik az ember állása, beteg lesz stb.). Eljön azonban az idő, amikor ez a fajta egyértelműség a következő életfeladatra vonatkozóan alábbhagy. Ez van, akinél többször is előfordul, de nem mindenkinél. Ezek azonban mindenképpen olyan időszakok, amikor az addiginál sokkal nagyobb teret kell hogy kapjon a tudatosság, valamint az egyén önmagával kapcsolatos kreativitása.
 
Életnegyed és életközép
 
  Tipikusan nehezített életszakasz a kapunyitásként és a kapuzárásként megélt időszak. Ezek ugyanis jellemzően olyan fordulatot hoznak, ami által az ember megéli azt, hogy le kell zárni egy fázist, ami azonban magával vonja, hogy el kell kezdeni egy következőt. A „kapunyitási krízis” (Quarterlife Crisis) a fiatalkor elején, jellemzően huszonöt éves kor táján jelentkezhet.
 
  A fiatal felnőttkor általánosságban is nagy jelentőséggel bír az egyén életében, hiszen ekkortájt kezdi érezni a kényszert arra, hogy (az oktatásban töltött éveket követően) időszerű lenne függetlenné válni a szüleitől és megkezdeni önálló életét. Ez új kihívásokat, újszerű feladatokat hoz, az egyén számára ismeretlen terepként funkcionál. Kihívás, mellyel meg kell küzdeni. A változás, a dinamika és a bizonytalanság jellemzi ezt az időszakot. Az oktatás jól leszabályozott rendszerét elhagyva ugyanis a munka világába lépéssel a fiatal egyúttal a felnőttkorba is belép. Komoly döntési helyzetekkel kerül szembe, a karrierrel, az életmóddal, a financiális kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre nincsenek olyan egyértelmű, jól meghatározható válaszok és kitaposott ösvények, mint ami az oktatás világában jellemző volt.
 
  A felnőttkor közepe hasonlóan váltással járó időszakot hozhat. Nagyjából negyvenéves korára ugyanis az ember eljut oda, hogy révbe ér, és le tud már tenni valamit az asztalra. Megtapasztalja önmaga hatékonyságát, sikerességét, eredményességét, de megéli azt is, hogy ha még ugyanezt kell csinálni hozzávetőlegesen húsz évig (az öregkor kezdetéig), azt nem fogja bírni energiával, motivációval. Ennek következménye, hogy megfogalmazódik a váltás igénye, és ezzel megjelenik a „kapuzárási krízis” (Midlife Crisis).
 
   Ennek érzelmi aspektusa könnyen lehet negatív, demotivált, és akár depresszív is, ami normális, ha átmeneti, és képes az egyént aktivitásra ösztönözni. Probléma akkor van, ha az energiahiányos, negatív érzelmi töltetű időszak nagyon hosszúra nyúlik, ilyenkor ugyanis akár terápiás beavatkozásra is szükség lehet (csakúgy, mint a kapunyitás esetén, ha előáll ilyen helyzet). Az esetek nagy részében azonban magától elindul a fordulat. Ilyenkor az egyén a negatív érzelmek talaján motiválttá válik arra, hogy cselekedjen, és változtasson addigi életén.
 
  Ezek jellemzően számvetéssel együttjáró időszakok is, és a maguk nemében stresszesnek mondhatóak, hiszen újszerűek és kihívást jelentőek. Óriási hozadékuk azonban, hogy esélyt adnak az önmegvalósításra, ezáltal a kiegyensúlyozott életvitelre. Jellemzően nem járnak kockázat nélkül, de az érintettek többsége visszamenőleg azt fogalmazza meg, hogy megérte vállalni a kockázatot. Ezek az időszakok általában egy megrekedésélménnyel kezdődnek. A megrekedés azonban nem lehet tartós, az a jó, ha az egyén ebből viszonylag hamar ki tud lépni, és el tud indulni a változás útján.
 
A váltás azonban önmagában is stressz
 
   Életünk dinamikájára jellemző, hogy a stabilitással és a változással járó időszakok váltják egymást. Hudson nyomán „életfejezetnek” nevezzük a stabil időszakokat, és „életátmenetnek” azokat, amelyek változást hoznak. A váltással járó szituációk önmagukban is stresszforrásnak minősíthetők, és a stresszhelyzetekre általánosságban jellemző, hogy a szervezet nem specifikus reakcióját váltják ki, azaz hatásukra a szervezet olyasmit produkál, amit egyébként nem szokott. Mindez azért van, mert kibillen addigi egyensúlyából.
 
  Fontos azonban megjegyezni, hogy a stressz nem feltétlenül ártalmas, hiszen gondolkodásra késztet, fejlesztő és ösztönző jelleggel is bír. Ha egyáltalán nincs stressz, az az életünket unalmassá teszi. Bizonyos mértékű stresszre tehát lényegében szükségünk van. Ha azonban a stressz túlzott mértékűvé válik, az az egyént megterheli. És hogy mitől lesz „túlzott mértékű”? Egyértelműen azért, mert az a három kritérium, ami a negatív stresszhelyzetet jellemzi, előáll. Ez a három tényező: a) befolyásolhatatlanság, b) bejósolhatatlanság és c) az egyén alkalmasságának megkérdőjelezése. A befolyásolhatatlanság azt jelenti, hogy az események az egyén befolyásától függetlenül zajlanak valahogyan, neki abba nincsen beleszólása.
 
   Ez a maga nemében persze izgalmas, ugyanakkor bizonytalan és számos dilemmát felvet, ezáltal stresszforrás. Hasonlóan nyomasztó tud lenni a bejósolhatatlanság is, amikor az érintett egyénnek az időtényező fölött nincsen kontrollja, azaz nem tudja befolyásolni, mi mikor, milyen sorrendben és ütemben történjen. Egy ilyen helyzet még akkor is nyomasztó, ha az egyén tudja, hogy az adott esemény mindenképpen be fog következni, csak azt nem tudja, hogy mikor. Stresszhelyzet még egy váltási szituáció az énhatárok megkérdőjeleződése miatt is.
 
   Hiszen ilyenkor az egyén kihívásokkal kerül szembe, akár olyanokkal is, amelyeknek a létezéséről korábban semmit nem tudott, így nem tudja felmérni azt sem, hogy meg tud-e küzdeni az adott helyzettel. Jellemző, hogy ha az ember ezen a harmadik szemponton át tud lendülni, és megéli azt, hogy bár a helyzet kihívást jelentő, ő mégis képes lesz megbirkózni vele, kezelhetővé válik számára a másik két tényező is, és így eljut oda, hogy a helyzetet nem éli már meg befolyásolhatatlannak vagy bejósolhatatlannak. Az, hogy az ember el tud-e jutni erre a pontra, nagyban függ rezilienciájának (lelki ellenállóképességének) mértékétől. Azokat az embereket, akik a megterhelő szituációkban is hatékonyak tudnak maradni, reziliensnek mondjuk.
 
Forrás: munkajog.hu

Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Stressz és hatékonyság: mi a megújulás kulcsa?.
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector