Varga László: Világos üzenet a döntésünk

Nem adja fel teljes önállóságát, ugyanakkor továbbra is tagja maradna a Magyar Szakszervezeti Szövetségnek a közszférában szerveződő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma. Varga László, a SZEF elnöke a döntést azzal indokolta a Szakszervezetek.hu-nak nyilatkozva, hogy tagszervezeteik szerint az önállóság felszámolásával sérülne a közszolgák érdekérvényesítési lehetősége. Azt mondta: szerencsésebb lett volna, ha a SZEF is részese lenne az integrációnak, a mozgalomnak azonban nem ez a legnagyobb tragédiája.
 
Új rendszerváltást is jelenthet a hazai szakszervezeti mozgalomban a versenyszféra két legnagyobb konföderációjának fúziójára pecsétet nyomó hétvégi kongresszus. Az előzetes tervek szerint ugyan három konföderáció, a versenyszférában szerveződő Autonóm Szakszervezetek Szövetsége és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, valamint a közszféra munkavállalóit képviselő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma mondta volna ki a végső szót az egyesülésről, mára kiderült, hogy utóbbi egyelőre nem adja fel teljes  önállóságát. Varga Lászlót, a SZEF elnökét arról kérdeztük, miért fújtak visszavonulót.
    
– Valójában a bizonytalanság motiválta a teljes integrációra nemmel szavazó SZEF-tagszervezeteket. Úgy ítélték meg, hogy korai az egyesülés, mert az önállóság felszámolásával sérül a közszférában dolgozók érdekérvényesítési lehetősége. A döntés fő motívuma alapvetően a bizonytalanság volt.

– Azt mondja, hogy bár a teljes önállóságukat fenntartják, a tagságukat mégis megtartanák a MaSZSZ-ban. Ez a gyakorlatban mit jelent?

– Azt jelenti, hogy a SZEF nem olvad teljes jogutódlással a MaSZSZ-ba, ugyanakkor konföderációs tagságát fent kívánja tartani. Ez a SZEF részéről világos üzenet, amiről majd a MaSZSZ hétvégi kongresszusa foglal állást. Mi azt gondoljuk, hogy az olyan szövetségek tagjai lehetnek az új konföderációnak, amelyek jelen vannak a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács munkavállalói oldalán. A SZEF ilyen szerveződés. Ebből a szempontból is lényeges Pataky Péternek, a MaSZSZ jelenlegi elnökének nyilatkozata, amely szerint fontos, hogy jó viszony legyen az új szövetség és a SZEF között. (Pataky Péter az MSZOSZ hétfői kongresszusán úgy fogalmazott: a SZEF-fel való kapcsolatról még egymással és jogászokkal is egyeztetnek. Mindazonáltal nem tartják szerencsésnek, hogy egy önállóságát őrző konföderáció csupán tagként maradjon az új szervezetben, de bízik benne, hogy bármi történik is, a SZEF-fel jól együtt tudnak majd működni.)

– Azt még mindig nem értem, hogy a mi a különbség a beolvadás és a tagság fenntartása között.

– Jelenleg a SZEF mind a 13 tagszervezete tagja a MaSZSZ-nak, mert a fórum nem lépett ki az új konföderációból. Ugyanakkor a döntésünk után is lesz vagy lehet olyan tagszervezet, amelyik az új típusú MaSZSZ-ban képzeli el a jövőjét. Ahhoz neki ki kell lépnie a SZEF-ből, és kérnie kell a felvételét a MaSZSZ-ba. Azt ma nem tudom megmondani, hogy lesz-e ilyen szervezet. Információim szerint más konföderációknál van olyan tagszervezet, amelyik nem kíván az új szerveződéshez tartozni, mint ahogy nálunk is lehet olyan szervezet, amelyik az integráció elvetése miatt úgy dönt, hogy önállóan lép be a Magyar Szakszervezeti Szövetségbe. Ilyesmiről a kongresszusunk nem döntött, mert ez a tagszervezetek döntéshozó szervének a jog- és hatásköre.

– Furcsa helyzet állt elő, hiszen a MaSZSZ elnökségének SZEF-hez tartozó szakszervezeti vezetők is tagjai. A hétvégi kongresszus előtt ők visszalépnek?

– Tisztújítás lesz a hétvégén a MaSZSZ kongresszusán, és valóban van alelnök-jelöltünk, és az elnökség tagjaira is van javaslatunk. A jelölteknek azt mondtam, hogy a döntésünket figyelembe véve úgy korrekt, ha visszalépnek. Az kétségtelen, hogy a SZEF konföderációként továbbra is teljes jogú tagja a MaSZSZ-nak, a küldöttei révén részt vesz a kongresszuson, de azt gondolom, az a korrekt az integrációval létrejövő szervezet új vezetésével és új testületeivel szemben, ha a mi jelöltjeink visszalépnek, mert egyelőre bizonytalan az új konföderáción belül a sorsunk, illetve a jelölés az integrációval létrejövő egységes szakszervezeti tömörülés elnökségi tagságára vonatkozott. Mindazonáltal kedvezőbb lehetett volna a jövő szempontjából, ha mi is részesei vagyunk a teljes integrációnak. Ugyanakkor úgy látom, nem ez a legnagyobb tragédiája a mozgalomnak. Inkább az, hogy folytatódik a külön utak keresése, és nem sikerült a megújulásra tett kísérlet.        

Kun. J. Erzsébet