Kordás László: Végül utcára kell menni

Szocialista kötődésről suttogtak a folyosókon. Mozgósítható tömeget szeretne teremteni – így a munkahelyeken építkezne. Interjú Kordás Lászlóval, a Magyar Szakszervezeti Szövetség új elnökével a Vasárnapi Hírekben.

    – A választás előtt senki sem súgott össze a háta mögött, hogy ön nem is rendes szakszervezeti vezető, hiszen a Közmunkás Szakszervezet főtitkáraként nem képvisel sem ágazatot, sem szakmát – azaz nem is valódi érdekvédő?
 
   – Egyáltalán nem. Másról suttogtak.
 
  – Tippelhetek?
 
  – Persze!
 
  – Arról szólt a pletyka, hogy ön a szocialisták embere.
 
  – Nyert. Hiszen mindenki tudta, hogy a Gyurcsány-kormányban a Munkaügyi Minisztérium államtitkára voltam.
 
  – Kötődését pozitívumként vagy negatívumként értékelték?
 
   – Vegyesen. Akik engem támogattak, azok hasznosnak tartották, hogy megtapasztaltam az kormányzat és államigazgatás működését, a frakciók mozgását, mivel így talán könnyebben zöld ágra vergődöm a kormánnyal, ha tárgyalni kell.
 
   – Az utóbbi évek azt mutatják, a kabinet nem ül magától tárgyalóasztalhoz, erre csak tömegnyomás kényszerítheti, ám a szakszervezetek demonstrációs- mozgósító ereje csekély. A most létrejött gigaszervezet miképp növelheti az érdekvédők zsarolópotenciálját?
 
   – Már a döntések minőségén is meglátszik, hogy van-e szakmai párbeszéd – jó példa erre a kereskedelmi törvény, amit szinte hetente toldozgat-foldozgat a kormány. Persze ha nincs érdemi párbeszéd, akkor tényleg tömegeket kell az utcára vinni.
 
  – Épp arról szól a kérdés, hogy miként.
 
   – A most elfogadott „Újrakezdés” című programunk arról szól, hogy miképp mozgathatnak tömegeket a szakszervezetek. Egyrészt fel kell építeni egy bázist, a három szakszervezeti konföderáción kívül is és egyre több ágazati szakszervezetet kell integrálni a rendszerbe…
 
   – Csak kívülről úgy néz ki, hogy a nagy ernyőszervezet vezetése kitalál valamit, azt vagy elfogadják az ágazati szintek vagy nem, és ha a középszint rá is bólint, akkor is azon múlik minden, hogy a munkahelyi szervezet vezetője hajlandó-e beleállni az ügybe. Ezt miképp akarják megugrani?
 
  – Nincs mese, ott kell lenni a munkahelyeken, nem csak megyei és országos összerendeződéseken kell szónokolni, hanem helyi szinten meghallgatni és orvosolni a bajokat. Ha azt érzik az emberek, hogy van egy szakszervezeti szövetség, ami velük van, akkor mozdulnak is, ha kell – erről szól a szolidaritás.
 
  – Önnek mi a fontos egy szakszervezetben: hogy eszmeiséget adjon, hogy szolgáltatásokat biztosítson, vagy éppen az együtt síró és mulató közösség?
 
  – Nem választanám szét ezt a három dolgot – már csak azért is, mert az érdekvédelem is egy szolgáltatás, hiszen a szakszervezetek helyben próbálják megoldani (jogsegéllyel, a vezetőséggel való tárgyalással stb.) a dolgozók problémáit. Persze a „piaci” szolgáltatásokat sem szabad hanyagolni – például ha egy 200 ezres közösség alkuszik szolgáltatások nyújtására, akkor sokkal jobb pozíciókat tud elérni a szolgáltatóknál. De az alap mégiscsak az eszmeiség, magyarán hogy megharcoljunk az értékeinkért – és ez azt is jelenti, hogy a szakszervezetek segítik tagjaikat, hogy eligazodjanak a világban, hiszen fontos, hogy a munkavállalók közéletileg tudatosak legyenek, és ne lehessen szlogenekkel etetni őket.
 
Gigaszakszervezet: munkásököl odacsap?

   Gigászi, 150-160 ezer tagot számláló és mintegy 1,4 milliárd forintos vagyonnal rendelkező érdekvédelmi szervezetet kalapált össze három konföderáció. Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, illetve a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma létrehozta a Magyar Szakszervezeti Szövetséget (MaSZSZ) – az első két szervezet meg is szűnt, tagjai átléptek a MaSZSZ-ba, a harmadik alapító viszont szervezetként csatlakozott az új formációhoz, így tagjai kettős tagsággal folytatják. A kérdés nyilvánvalóan az, hogy lesz-e értelme a fúziónak, azaz javul-e így az érdekvédők tárgyalási pozíciója a munkáltatókkal és a kormánnyal szemben. Persze mielőtt nekimennek a kabinetnek, előbb saját ügyeiket kellett elrendezniük, a belső viszonyok nem mentesek az ellentétektől.

   A szervezet első embere Kordás László lett, a Közmunkás Szakszervezet főtitkára, korábban a szocialista kormányban munkaügyi államtitkár is volt. Alelnökké pedig Székely Tamást, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnökét választották. A vezetőség mandátuma négy évre szól. Kordás elnökként aktívabb közéleti szerepvállalásra készül, elsődleges célja, hogy a minimálbér nettója elérje a létminimum értékét, mintegy 88 ezer forintot – most 20 ezer forinttal vezet a létminimum.


Forrás: Vasárnapi Hírek