A nőket érő munkaerő-piaci hátrányok

Szinte férfiak nélkül beszéltek tegnap a nőket érő munkaerő-piaci hátrányotól. A férfiak hiánya azért is volt különösen fájó, mert a rendezvény fókuszában éppen ők álltak: a férfi- és az apaszerep megváltoztatása nélkül nincs értelme a nemek egyenjogúságáról beszélni – írja a Népszabadság.

   Szimbolikus hely, a Google Ground adott otthont a JÓL-LÉT Alapítvány nőjogi konferenciájának. Három hónapja éppen itt mutatta be a Gemius azt a kutatást, amelyből kiderült: Magyarországon az emberek nagyjából fele nem akar női főnököt vagy beosztottat, vele egy szinten lévő kollégának is csak minden negyedik ember választana nőt. Ezek az adatok is sarkallták a Nyitottak vagyunk elnevezésű kezdeményezés életre hívóit – az Espellt, a Prezit és a Google Magyarországot –, hogy megszólítsanak olyan cégeket, amelyek deklarálják: náluk a munkavállalókat csak a tetteik és teljesítményük alapján ítélik meg.
 
   Bár a kezdeményezéshez már 834-en csatlakoztak, egyelőre nincs áttörés sem a vállalati szektorban, sem a politikai életben. Legalábbis ez derült ki a Jól-Lét Alapítvány „A Nők munkahelye Magyarországon – Irányok és lehetőségek a gyermekvállalás utáni visszatérés támogatásában” című konferenciáján.
 
   Az első felszólaló, Tove Skarstein, Norvégia magyarországi nagykövete azt hangsúlyozta, hogy az egyenjogúság nem megy férfiak nélkül, nekik is részt kell vállalniuk a családi élettel járó feladatokból. A nagykövet azt hangsúlyozta, hogy ehhez a fiúkat is úgy kell nevelni, hogy természetessé váljanak számukra az otthon körüli teendők, akár a mosogatás is. A nagykövet az egyenjogúsághoz vezető út jogi háttérének fontosságát is kiemelte, amihez elengedhetetlen, hogy a nők képviseltessék magukat a parlamentben.
 
  – Ha a parlamentben csak 55-60 körüli urak ülnek, akkor abban az országban nem lesz családbarát jogi háttér – szögezte le. Emlékeztetett: a világ parlamentjeiben – még a nyíltan nőgyűlölő arab és afrikai országokat is beleszámítva – átlagosan 22 százalék a nők aránya a parlamentekben. Furcsának nevezte, hogy Magyarországon ez a szám tíz százalék alatt van, miként az is különös egy európai uniós tagországban, hogy nincs a kormányban női miniszter.
 
  Tove Skarstein szerint, ha a nők nem aktívak a politikában, sosem lesz változás. A norvég nagykövet felidézte azokat az észrevételeket, amelyeket arra vonatkozóan szokott rendszeresen kapni, hogy „könnyű egy gazdag országban” figyelni a nemek közötti esélyegyenlőségre.
 
   – Természetesen a pénz sok mindent megkönnyít. De a gyermekvállaláshoz igazodó családbarát jogi háttér megteremtéséért küzdő mozgalmak már a hetvenes években megjelentek, még mielőtt a nyolcvanas években az olajmezőket felfedezték volna. A nők integrált jelenléte a munkaerőpiacon többet hoz a GDP-ben, mint a gáz- és olajipar – fejtette ki, hangsúlyozva, hogy a nemek közti egyenlőség gazdaságilag kifizetődő és hatékony.
 
  A norvég nagykövet felidézte azokat a politikusokat, akik amiatt siránkoznak, hogy kevés gyerek születik. Nekik azt üzente: azokban az országokban magas a születési ráta, ahol a nőknek nem kell választaniuk munka és gyerekvállalás között, mert a családban és a munka világában is közösen oszlik meg a teher a nők és férfiak között.
 
  – Ha egy országban a nők integráltan jelen vannak a munkaerőpiacon, akkor az nem csak magasabb GDP-t jelent, hanem több kisbabát is – jelentette ki, s egyúttal leszámolt azzal a közhiedelemmel, hogy a női kvótát Norvégiában adminisztratív eszközökkel kényszerítenék ki. – A gazdasági társaságok és a pártok maguktól jöttek rá, hogy sikeresebbek, ha a nemek közötti viszony kiegyenlítettebb – szögezte le a nagykövet, majd a civileket ért politikai támadásokra reagálva kijelentette: ez a konferencia is a norvég adófizetők pénzéből, azaz a Norvég Civil Támogatás Alap támogatásával valósult meg.
 
  Keveházi Kata, a szervező JÓL-LÉT Alapítvány vezetője arról beszélt, hogy Magyarországon a kormányok vissza akarják nyomni a nőket olyan szerepekbe, amelyekhez sztereotípiák tapadnak. (Ilyen sztereotípia például az, hogy a nők nem alkalmasak vezetésre, illetve az, hogy gondozásra születtek.) Ez a szemlélet folyamatosan újratermeli a diszkriminációt.
 
   Keveházi Kata két növekedési modellt említett. – Van az egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló skandináv modell, amelyben mindenkinek a tudására, tehetségére számítanak, és amelyben a hátrányos helyzetű csoportok – így a nők is – jobban hozzáférnek a javak megtermelésének lehetőségéhez. Ez a modell időnként támogatási beavatkozásokat igényel, de folyamatosan újraenergizálja a növekedést.
 
   A másik modellben a gondozási szerepek felé terelik a nőket. Ilyen Magyarország is, ahol még a munkaerő-piaci aktivitást ösztönző intézkedéseket is úgy alakították ki, hogy a nők el tudják végezni a számukra dedikált otthoni munkákat is – fogalmazott, utalva arra, hogy a család és munka összeegyeztetésére irányuló intézkedéseket a kormány kizárólag a nőkre szabja. Ez a modell folyamatosan újratermeli a jövedelmi egyenlőtlenségeket, a munkaerő-piaci hátrányokat.
 
   – A foglalkoztatott nők aránya a visegrádi országokban tartósan elszakadt a legkorábban csatlakozott 15 ország átlagától – ezt már Szikra Dorottya mondta. Az MTA TTK tudományos főmunkatársa az alacsony – 50 százalék körüli – arányon belül döbbenetesnek nevezte a kisgyerekes anyák foglalkoztatottságát: ők vannak leginkább hátrányos helyzetben (Lengyelországot kivéve). A gyerekvállalás hatása sokkoló: kétszeres a szorzó a gyerekes és gyerektelen nők között a foglalkoztatásban. A szociálpolitikus szerint ebben szerepe van a szakpolitikai intézkedéseknek, kiváltképp Magyarországon. Ehhez van köze a „nagy szocialista vívmánynak” nevezett gyesnek és az anyasági szabadságnak is, ami elveszi a nőktől a valódi választás esélyét. Szikra Dorottya felidézte, hogy ezt az örökséget kétszer próbálták lerázni: 1996-ban a Bokros-csomaggal a Horn-kormány, majd 2009-ben Bajnai Gordon kormánya.
 
   – Mivel e két kiugrási kísérlet a megszorításokhoz volt köthető, ezért nem is voltak sikeresek – összegezte a szociálpolitikus, aki megemlítette azt is, hogy az adórendszeren keresztül visszaosztott állami forrásokat összeadva a jobb helyzetű családok lényegesen többet kapnak a költségvetésből, mint a tartósan munka nélkül tengődő, mélyszegény családok. Ennek a torz rendszernek a következménye a gyerekszegénység növekedése. – A súlyos anyagi hátrányban élő hét év alatti gyerekek aránya minden visegrádi országban csökkent Magyarországot kivéve, ahol meredeken nő, most 35 százalékos.
 
   A bank visszavár
 
   A JÓL-LÉT Alapítvány civil szervezetekkel együtt 2014 végén hirdette meg a Munkám visszavár pályázatot, amelyre olyan munkavállalók jelölhették munkahelyüket, akik kisgyerekük mellől tértek vissza a munka világába. A díjra tavaly 35 vállalatot jelöltek. A kisgyerekesek egyik legbefogadóbb munkahelye idén a K&H bankcsoport.
 
Forrás: Népszabadság