Tudta, hogy jobban él, mint két éve?

Csökkent az elmúlt két évben a szegénység, mérséklődtek az egyenlőtlenségek – legalábbis a Tárki legutóbbi felmérése alapján. No de mihez képest? Az elmúlt két esztendőhöz viszonyítva biztosan, de a válság előtti állapotokat összességében kiegyensúlyozottabb szociális viszonyok jellemezték – olvasható a HVG-ben.

  Két ellentétes félidőt produkált a második Orbán-kormány – derül ki a Háztartás Monitor most megjelent kötetéből. Az első szakaszban, 2010 és 2012 között markánsan nőttek a jövedelmi különbségek, durván megugrott a szegénységben élők és a nélkülözők aránya. Ennek evidens gazdaságpolitikai magyarázata van: a kirajzolódó recesszió ellenére az egykulcsos adó áterőltetése, az adójóváírás megszüntetése, a munkanélküliségi segély három hónapra csökkentése, egyes szociális kiadások megnyirbálása, mások értékének befagyasztása vastagon hozzájárult ahhoz, hogy a szegények még szegényebben lettek, a gazdagok pedig tovább gyarapodtak. Ez - a szociálpolitikai szempontokat félretéve - tisztán közgazdasági szempontból sem volt szerencsés, mivel az összkeresletet épp akkor szűkítették ezek az intézkedések, amikor az euróövezet is bajba sodródott, vagyis a kormány maga is hozzájárult a recesszióhoz.
 
  A politika később is folytatódott, de már az ellenkező irányban erősítették egymást a külső és a belső hatások. Amint az euróövezet kissé magához tért, és nőtt a kereslet a Magyarországon megtelepült, gyártásukat felfuttató globális cégek termékei iránt, akkor léptek be a választások elé időzített keresletbővítő intézkedések is, köztük a nélkülöző háztartások jövedelmi helyzetén enyhítő rezsicsökkentés, a legszegényebbek tízezreinek segítséget jelentő közmunka kiterjesztése, illetve több százezer devizaadós adósságterheinek csökkentése. Mindez tükröződik a fogyasztási adatokban. A Gyurcsány-kormány 2006-ban kezdett stabilizációs politikája után és az Orbán-kormány első periódusának megszorításai következtében a háztartások fogyasztása – összehasonlítható árakon – egyaránt négy-négy százalékkal csökkent, a 2013–2014 közti időszakban azonban csaknem öt százalékkal nőtt. Vagyis még jócskán elmarad a válság előtti időszak színvonalától.
 
  Ami a politikai ellenzék adu ászát, a szegénységet illeti, a pokolban is két félidős játszma folyt. A szegénységi küszöböt jelentő, 2014-ben évi nettó 935 ezer forintos jövedelem alatt él a népesség 16,5 százaléka, több mint 1,5 millió ember. Két évvel korábban 17 százalék élt jövedelmi szegénységben, amiből legfeljebb azt a következtetést lehet levonni, hogy a helyzet 2013-ban és 2014-ben nem romlott tovább. Összehasonlításképpen, a szegénységi ráta a válság előtt 12-13 százalék között ingadozott, a válság mélypontján, 2009-ben pedig 14 százalékon állt.
 

  Látványosan javult viszont az anyagi depriváció mutatója. Ennek mérése során egyebek mellett azt vizsgálják, hogy a háztartás milyen alapvető javakban szenved hiányt. anyagi okok miatt nincs autója, tévéje, mosógépje, telefonja, nem tudja fűteni a lakását, nem engedhet meg magának egyetlen hét nyaralást sem, nem eszik legalább kétnaponta húst, képtelen egy váratlan kiadást kigazdálkodni, és előfordul, hogy a számláit nem tudja kifizetni. Akik a kilencből hármat is nélkülözni kényszerülnek, anyagilag depriváltnak, akik négyet, azok súlyosan depriváltnak számítanak. A magyar népesség 45 százaléka az előbbi, 28 százaléka pedig az utóbbi kategóriába tartozott 2014-ben. Ez a két évvel korábbihoz viszonyítva markáns, de még 2009-hez képest is némi javulást mutat.
 
  A 2011 háztartás több mint 3500 tagját elérő felméréséből kiderült, hogy főleg a fűtésről kell kevesebb háztartásnak lemondania, illetve, érzékelhetően kevesebben fizetik késve az esedékes számlákat, mint korábban, és valamivel többen jutnak, vagy jutnának el nyaralni. Egy váratlan kiadás fedezésére a háztartások 73 százaléka képtelen, két évvel korábban még 81 százalék volt ilyen súlyos helyzetben. A kutatás alapján összességében a népesség 34,7 százaléka élt szegénységben és társadalmi kirekesztettségben, szemben a 2009-es 41,7, illetve a 2012-es 43,1 százalékkal. A képen a deprivációs mutatók sokat szépítenek, de tovább árnyalja a helyzetet, hogy az úgynevezett alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya is csökkent. Ez szintén a közmunkaprogram kiterjesztésével hozható összefüggésbe.
 
  Az pedig kifejezetten meglepő, hogy a Tárki felmérése szerint a háztartások jövedelmének vásárlóereje az utóbbi két esztendőben 16 százalékkal nőtt, jóval meghaladva azt a mértéket, amit az egyes részstatisztikák mutatnak; például a reálkeresetek három év alatt hozhatnak nagyjából 9 százalék pluszt, de csak az idei esztendő várakozásait is figyelembe véve, és feltéve, hogy a defláció (a fogyasztói árak csökkenése) még egy ideig jellemző marad. „Mi nem a jövedelmeket, nem a kereseteket mértük, hanem a megkérdezett háztartások szintjén rögzítettük az adatokat” – magyarázza Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója, aki arra számít, hogy a később publikálandó fogyasztás-statisztikai adatok erre nem cáfolnak rá.
 
  „A magyar népességnek csupán 25-30 százaléka él igazából Európában, a tömeges szegénység, az anyagi nélkülözés, a leszakadás a magyar társadalom legnagyobb problémája” – szűrte le Kolosi Tamás, a Tárki alapítója és elnöke.  
 
Forrás: HVG