Ferge Zsuzsa: az összkép még mindig egy deprivált társadalomat mutat

A Tárki legfrissebb jelentése szerint javult a magyar társadalom helyzete, csökkent a szegénység, nőttek a nettó jövedelmek - alapvetően mintha javult volna a társadalom elégedettsége is. A javulás ellenére ez az összkép még mindig egy deprivált társadalom képét mutatja - véli Ferge Zsuzsa.

  A Tárki Zrt. Háztartás Monitor 2014 vizsgálata eredményeiben „visszaköszönnek” a nagy volumenű, erőteljes kormányzati lépések. A 2010-es kormányváltást követő 2012-es adatfelvételben a pénzügyi és gazdasági válság hatása egyértelműen felülírt minden más folyamatot, az idei eredményekben azonban már látszanak a makrogazdasági folyamatok (gazdasági növekedés megindulása, a foglalkoztatás bővülése, az alacsony infláció, a reálkeresetek emelkedése) és társadalompolitikai beavatkozások (közmunkaprogram kiterjesztése és a szociális és munkanélküli segélyrendszer ezzel összefüggő visszavágása, a családi adókedvezmények rendszerének bővítése, a közműszolgáltatások árainak csökkentése) következményei.
 
  Az adatok alapvetően megerősítik a KSH novemberi hasonló, a 2013 és 2014 közötti folyamatokról szóló statisztikáit - mondta Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár a Tárki kiadványának bemutatóján. A szegénység csökkent, ami mögött három fő folyamat áll: a közfoglalkoztátás expanziója, a rezsicsökkentés, és a devizahitelezéssel kapcsolatos kormányzati intézkedések.
 
  Nincs olyan kormányzati szándék, hogy a segélyezés megszűnjön, vagy hogy a segélyezési rendszerből forrást vonjanak ki - hangsúlyozta a politikus. Idén bővült a segélyezési keret - nem csak a közfoglalkoztatásokkal együtt számolt kassza, hanem az anélkül számolt is -, valamint említést tett az óvodások és bölcsödések ingyenes étkeztetéséről szóló kormányzati döntésről, melynek értelmében csaknem minden gyermek számára ingyenessé válik az étkeztetés. A gyermekétkeztetésre fordított összeg szerinte szintén emelkedett, éves szinten 70 milliárd forintra. Czibere szerint a kormányzati és a szakmai körökben egyetértés van abban, hogy a gyermekek és az őket gondozó családok segítése fontos kérdés, a szegénység ördögi körét az óvodai és a bölcsödei rendszeren lehet megtörni.
 
Megugrott a reáljövedelem
 
  Az adatfelvétel hosszú idő óta először egy alapvetően kedvező mutatókkal jellemezhető makrokörnyezetben (viszonylag tempós gazdasági növekedés, gyakorlatilag nulla infláció, reálkereset növekedés) zajlott - mondta a jövedelemeloszlásról beszélve Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója, a kötet egyik szerkesztője. A 2012-2014 közötti időszakban (pontosan a 2011. október - 2012. szeptember és a 2013. október - 2014. szeptember időszak összevetésében) viszonylag jelentős - a Tárki mérései szerint mintegy 16 százalékos - reáljövedelem-emelkedés következett be, amely az egyenlőtlenségek kisebb csökkenésével járt együtt.
 
  A háztartási jövedelmek jelentős emelkedése azonban a különböző társadalmi csoportokat nem egyenletesen érintette. A legalsó tized részesedése az összes jövedelemből 2,6 százalékról 3 százalékra nőtt, míg a legfelső decilis aránya ezzel párhuzamosan csak kis mértékben növekedett. Viszont míg a 2010-2014 közötti időszak első két évében Magyarországon jelentősen nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek, azaz az egy főre jutó jövedelmek legfelső és legalsó jövedelmi deciliseinek aránya 7,2-ről 9-re emelkedett, addig a második két évben a fenti mutató 8,1-re mérséklődött. Vagyis a 2010-12 között látott polarizálódást 2012-14-ben korrekció követte és az adatok arra utalnak, mintha ez a polarizáció megállt volna.
 
  A nettó jövedelmek abszolút értékben vett jelentős növekedése a legalsó deciliseknél (sem) elsősorban a szociális jövedelmek, hanem a foglalkoztatottság bővüléséhez kapcsolódva a piaci jövedelmek (ide értve a közmunkából származó jövedelmeket is) részarányának növekedése révén valósult meg.
 
Csökkent a szegénység
 
  A Tárki elemzései arra utalnak, hogy a vizsgálat időszakban a relativ szegénység kiterjedtségének a válság alatti növekedése megállt, mélysége csökkent - mutatott rá Gábos András, a Tárki Zrt. kutatója. A legfrissebb kutatás szerint 2014-ben a magyarországi népesség 16,6 százaléka, azaz 1,6-1,7 millió ember élt jövedelmi szegénységben, háztartásuk nettó jövedelme nem haladta meg a havi 78 ezer forintot. E tekintetben 2012 és 2014 között nem történt jelentős változás. A Tárki becslése szerint a hazai szegénység mértéke éppen az EU-átlaggal megegyező volt a tavalyi évben, akárcsak 2012-ben. (A KSH-adatokhoz képest ez magasabb érték, a KSH szerint a szegénységi ráta alacsonyabb.)
 
  Miközben a szegénység kiterjedtsége - a 2007-2012 közötti időszakban megfigyelt növekedést követően - változatlan maradt, annak mélysége 26-ról 23 százalékra csökkent 2012-2014 között, ugyanakkor jelentősen megemelkedett a szegénység előfordulásának valószínűsége a sokgyermekes családok, a 65 év felettiek, az egykeresős családok, valamint a női háztartásfővel élők körében. Ezzel szemben csökkent az olyan gyerekes háztartások szegénysége, amelyekben a szülőkön kívül más felnőtt (is) él, továbbá az egy gyermekes felnőtt párok alkotta háztartásokban élők, a gyermekek és fiatalok, valamint romák szegénysége is - mondta Gábos.
 
  A szegénység előfordulásának valószínűsége 2014-ben is magas a legfeljebb általános iskolát végzett háztartásfővel élők, az egyszülős és a sokgyermekes családok tagjai, a romák, az inaktív vagy munkanélküli háztartásfővel élők, valamint az egykeresős háztartásban élők körében.
 
A szegénységben élők 34 százaléka gyerek
 
  Nem valami jó hír, hogy 100 szegénységben élő közül 34 gyermek vagy fiatal, 13 pedig nyugdíjas korú. A szegénységben élők egyharmada olyan háztartásban él, ahol a háztartásfő inaktív vagy munkanélküli, egyharmada viszont olyanban, ahol a háztartásfő foglalkoztatott, de más háztartástag nem. Száz szegény közül mindössze 5 fővárosi, a többi nagyjából egyenlően oszlik meg városok és községek között.
 
  A Tárki kutatása szerint van azonban javulás is: a súlyos anyagi deprivációban élők aránya 37-ről 28 százalékra csökkent, a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élőké pedig 15-ről 9 százalékra esett 2012 és 2014 között. Ennek eredményeképpen az EU 2020 indikátor által definiált „szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben” élők aránya jelentősen csökkent: míg 2009-ben és 2012-ben is a népesség nagyjából 40 százaléka tartozott ebbe a körbe, addig 2014-ben már csak 35 százalékuk.
 
Javult a középosztály helyzete
 
  A Tárki szerint - arányait tekintve - a legnagyobb mértékben a hitellel, közműszámlákkal összefüggő fizetési elmaradás és a lakás nem megfelelő fűtése tételeknél történt javulás, mégpedig úgy, hogy az alsó középosztály és a középosztály helyzete javult, anyagi, pénzügyi kiszolgáltatottsága csökkent.
 
  A súlyos anyagi deprivációban bekövetkezett javulás viszont elsősorban a legszegényebbeknél jobb, esetenként lényegesen jobb helyzetben lévők (érettségizett vagy diplomás háztartásfővel élők, fővárosiak, egy- és kétgyermekesek, valamint a magas munkaintenzitású háztartások tagjai) kockázatának javulásából fakad. Az alacsony iskolázottságúak, a községekben élők, a sokgyermekesek, az alacsony vagy nagyon alacsony munkaintenzitásúak körében az amúgy is magas deprivációs ráta nem csökkent.
 
  A munkanélküli háztartásokban élők arányának csökkenése ezzel szemben leginkább az alacsonyabb státuszú, magas szegénységi kockázatú csoportokban éreztette hatását - vagyis az alacsony iskolázottságúak, városokban és községekben élők, sokgyermekes és nem(csak) szülők és gyermekek alkotta családban élők illetve a romák között.
 
  Medgyesi Márton, a Tárki Zrt. kutatója ugyanakkor arra mutatott rá, hogy az egykeresős háztartások körében nőtt szegénység: amennyiben egy munkanélküli háztartásban valaki közmunkás lesz, javul a munkaintenzitás, ám a pótlólagos jövedelem nem elegendő arra, hogy a háztartás kikerüljön a szegénységből.
 
A havi jövedelem negyede megy törlesztésre
 
  A Tárki kutatásaiból kiderül: mind a vagyoni jellegű megtakarításokkal, mind pedig a hitelekkel rendelkező háztartások aránya csökkent az ezredforduló óta, de míg a vagyonnál a csökkenés - kisebb stagnáló időszakok mellett - lényegében folyamatos volt, addig a hiteles háztartások aránya 2010-től - állami beavatkozás, valamint a válság miatt megszigorodó hitelpiac hatására - gyors esésbe kezdett.
 
 A különböző hitel- és egyéb törlesztésekkel rendelkező háztartások havi jövedelmük átlagosan bő negyedét költik törlesztésre, ami 2014 őszén átlagosan összesen 55 ezer forintot tett ki, ez azt jelenti, hogy az élelmiszerre költött havi teljes összeg 1,7-szeresét fordítják törlesztő részletekre. A háztartások csaknem ötöde törleszt valamilyen adósságot vagy hitelt havi rendszerességgel. A hitel- vagy adósságtörlesztés által leginkább érintett háztartások a közepes-jobb anyagi helyzetű, aktívkorú és közepesen iskolázott háztartásfőjű háztartások, amelyekben él gyermek, és amelyek közepesen használják ki munkakapacitásukat.
 
Az összkép gyászos
 
  Ferge Zsuzsa szociológus a kötet tanulmányaival kapcsolatban megjegyezte: abban nincs vita, hogy központi kormányzati és makrofolyamatok hatására történtek változások, a közfoglalkoztatás révén pedig a legrosszabb helyzetűek helyzete javult elsősorban. Továbbá a szegénység terén történt valami, nagyon kis változás is sokat javított az elégedettségi mutatókon, azaz az emberek értékelték ezeket az intézkedéseket. Azonban az összkép, ami kirajzolódik, mégiscsak egy igen széles körűen kiterjedt deprivált társadalmat mutat, ami Európában szokatlanul magas arányú és megengedhetetlen.
 
  Kolosi Tamás a Tárki Zrt. elnöke erre reflektálva megjegyezte: a tömeges mértékű depriváltság a magyar társadalom legnagyobb problémája. Ez az arány EU-átlagnál 15 ponttal nagyobb volt, a régiós országokéhoz képest pedig a magyar 6-7 ponttal volt magasabb. Ha a felső közép réteget nézzük, az is 15 ponttal alacsonyabb az EU-átlagnál, ráadásul ez a réteg nálunk EU összehasonlításban is nagyon kicsi. Kolosi továbbá hozzátette: Magyarország lakosságának 25-30 százaléka az, aki igazából Európában él, vagyis nagyon elmaradottak vagyunk Európában.
 
  A magyar háztartások tavaly havonta átlagosan 155 ezer forintot költöttek, mely 80 ezer forintnyi egy főre jutó fogyasztást (az OECD-skála szerint pedig 91 ezer forintnyi) kiadást jelentett. Összességében, a korábbi periódusoktól eltérően a fogyasztás 3-4 százalékos reálnövekedés volt 2012 és 2014 között.
 
  Ferge Zsuzsa, szociológus a kiadvány bemutatóján arra hívta fel a figyelmet, hogy a reáljövedelem-növekedés Tárki által mért 16 százalékos mutatója jelentősen meghaladja a KSH-ét (ami 6 százalék körül van), így szerinte ezt az adatot jobban meg kellene vizsgálni. A Tárki munkatársai erre úgy reagáltak, hogy az adat két évre vonatkozik és nincs hozzá még benchmark (nem ismertek a 2014-es időszak családi adatai), viszont az alternatív adatok is ezt a dinamikát látszanak alátámasztani. Tóth Isván György emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a vizsgált időszak - tavaly ősz - több szempontból is speciális időszak volt (önkormányzati választások előtti időszak, kiugróan magas közmunkaarány, adókedvezmények), ami az adatra hatással lehetett.