A munkáltatói jogkör gyakorlásának rendje

 
 A munkáltatói jogkör gyakorlása egy sajátos képviselet, a munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére ugyanis a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. Természetesen előfordul, hogy a munkáltató és a munkáltatói jogkör gyakorlója azonos személy, például természetes személy munkáltató esetén (egyéni vállalkozó). Az esetek többségében azonban egy összetett munkaszervezettel találkozunk, ahol ez a két minőség szétválik – írja a munkajog.hu.

  A jognyilatkozat joghatás kiváltására csak akkor alkalmas, ha az a megtételére irányadó szabályoknak megfelelő módon született meg. Így a jognyilatkozatok érvényességének minden esetben feltétele, hogy azt az arra jogosult személy tegye meg. Vannak olyan jognyilatkozatok, amelyek csak személyesen tehetők meg, míg mások képviselő útján is.
 
  A munkavállalói jognyilatkozatok főszabály szerint személyesen tehetők, de meghatalmazott képviselő is eljárhat a munkavállaló nevében. A munkáltatói jognyilatkozatok tekintetében figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkáltatói minőség tulajdonképpen egy jogalanyiságot fejez ki, amelynek képviselete a munkáltatói jogkör gyakorlásában jelenik meg.
 
 2012. július 1-jétől a Munka Törvénykönyve jóval egyszerűbbé tette a munkáltatói jogkörgyakorlás meghatározását, és ezzel párhuzamosan hatályát vesztette a gazdasági jogban fellelhető, a gazdasági társaságok munkavállalói feletti munkáltatói jogkörgyakorlásra vonatkozó rendelkezés. Utóbbi ugyanis előírta, hogy a társaság legfőbb szerve a munkáltatói jogkört a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló személyre ruházhatta át, a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személyre tehát nem. Ezt a szabályt a bírói gyakorlat is megerősítette, és egy eset kapcsán kifejtette, hogy a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló ügyvéd a felmondásról szóló döntés érdemi meghozatalára nem kaphat megbízást, legfeljebb a munkáltató felmondását közölheti a munkavállalóval.
 
  A korábbi gyakorlattal ellentétben a Munka Törvénykönyve azonban úgy rendelkezik, miszerint a munkáltatói joggyakorlás rendjét - a jogszabályok keretei között - a munkáltató határozza meg. Ebből tehát az is következik, hogy munkáltatói jogkör gyakorlójaként a munkáltató meghatalmazása alapján immár eljárhat olyan személy is, aki nem áll a munkáltatóval munkaviszonyban. Például az ügyvezetést megbízási jogviszonyban ellátó vezető tisztségviselő, de akár a munkáltatóval semmilyen összefüggésben nem álló személy.
 
  A munkáltatói jognyilatkozat jogalapja törvényi felhatalmazás, a munkáltatói joggyakorlás rendjét azonban a munkáltató, és nem a jogszabály határozza meg részletesen. Utóbbi legfeljebb kereteket adhat. Ilyen például az a polgári jogi előírás, miszerint cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy is képviselhet.
 
  A munkáltatói jogkör gyakorlás rendjének meghatározása alapvetően függhet a munkáltató szervezetétől. A munkáltató vezetését elláthatja például egyetlen természetes személy, aki valamennyi munkáltatói jogkört gyakorol. Ha a munkáltató élén egy általános vezetést ellátó testületi szerv működik, a testület eloszthatja tagjai között az egyes munkáltatói feladatokat.
 
  Ha a munkáltató szervezetén belül több kisebb szervezeti egység található, a munkáltató ezen szervezeti egységek vezetőire is delegálhat bizonyos munkáltatói jogokat, vagy akár a teljes munkáltatói jogkör gyakorlását is átadhatja. Mivel ez a meghatározás a munkáltatói jogkörgyakorlás állandó jellegére vonatkozik, célszerű ezt munkáltatói szabályzatban rögzíteni. A meghatalmazás azonban lehet ideiglenes, meghatározott időre szóló is. Például, ha a munkáltatói jogokat a gazdasági társaság egyetlen ügyvezetője gyakorolja, aki elmegy nyaralni 2 hétre, akkor azért, hogy távolléte alatt se álljon meg az élet a munkáltatónál, a munkáltatói jogok gyakorlására feljogosítható más személy is. Fontos azonban, hogy az átruházás során a meghatalmazásból minden esetben pontosan kiderüljön, hogy milyen munkáltatói jogok, kire és mennyi időre kerülnek átruházásra, valamint annak gyakorlásának van-e valamilyen korlátja, például meghatározott személy jóváhagyása.
 
  A munkáltató tehát gyakorlatilag szabad belátása szerint dönthet a munkáltatói jogkör gyakorlásának módjáról, annak esetleges megosztásáról, azonban ennek megfelelően a munkavállalót is tájékoztatni kell. A munkáltatói jogkörgyakorlásról való munkavállalói tudomásnak különös jelentősége van abban az esetben is, ha a munkáltatói jognyilatkozatot nem az arra jogosult személy, szerv, testület tette meg. Ilyen esetben a jognyilatkozat érvénytelen, kivéve, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot jóváhagyta.
 
  Jóváhagyás hiányában is érvényes a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára (például hosszabb időn keresztül, rendszeresen, a tájékoztatóban közölttől eltérő személy gyakorolta a munkáltatói jogokat).
 
  Ha a munkavállaló a körülményekből nem következtethetett alappal az eljáró jogosultságára, a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el. A jóváhagyásra, mint az érvénytelenség orvoslásának módjára, a Munka Törvénykönyve semmilyen határidőt, illetve alaki feltételt nem határoz meg, viszont annak a munkáltatói jogkör gyakorlására feljogosított személytől kell származnia. Feltehetően a bírói gyakorlat fogja értelmezni és kialakítani a jóváhagyás szabályait. Ezért nyitott kérdés még, hogy kialakítanak-e a bíróságok valamilyen időkeretet - például elévülési idő - a jóváhagyás megtételére. Vagy lehetséges olyan korlát is, miszerint munkaügyi perben az érdemi védekezés előadását követően jóváhagyást már nem lehet előterjeszteni, figyelemmel a jóhiszeműség és tisztesség, valamint a joggal való visszaélés tilalmának elvére.

Forrás: munkajog.hu