Azok előtt is bezárjuk a kaput, akik tényleg dolgozni jönnének hozzánk

A „megélhetési bevándorlók” elleni boxmeccs újabb menetét indította el a kormány. Másképp aligha értelmezhető, hogy a jelek szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium drasztikusan csökkentette az unión kívülről érkező munkások kvótáját, és a magyarokhoz (illetve az uniós állampolgárokhoz) viszonyított arányát nem engedné a magyarok kárára változni. Miközben évente több tízezren vándorolnak ki az országból, ez az intézkedés gátat szabhat annak, hogy a helyükre nagyobb számban érkezzenek munkások hozzánk – írja a HVG.

 Az albán pék, az ukrán bejárónő, a szerb gyümölcsszedő, a vietnámi papucsárus és a kínai büfés – csupa olyan sztereotípia, amellyel végtelenül egyszerűen riogatható a magyar álláskereső, vagy az állását féltő munkás. Aki úgy érzi, hogy az említett bevándorlók, vagy hozzánk dolgozni érkező külföldiek elveszik a lehetőséget a magyarok elől, az könnyen beugratható a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) tervezett rendeletével, amely jelentősen csökkentené az unión kívülről érkező dolgozók létszámának kvótáját.
 
Hol lesz a határ?
 
  Az NGM az új rendelettel egy huszárvágással, mindössze négy paragrafusban szabályozná a külföldiek munkavállalását, amit 2014-ig egy másik rendelet hatszor ekkora terjedelemben és jóval részletesebben szabályozott.
 
  Az új szabály legfontosabb újítása, hogy változna a Magyarországon egyidejűleg foglalkoztatható EU-n kívüliek (hivatalos elnevezéssel: a harmadik országból érkezők) legmagasabb létszámának a kiszámítása, és ezzel az eddigihez képest nagyjából negyedére csökkenne az eddigi kvóta:
 

  A rendelettervezet szerint az NGM megnézné, hogy az adott év előtti esztendőben a munkaügyi központokhoz a cégek összesen hány munkahelyre jelentettek be igényt, azaz hány munkást kerestek összesen. Ebből levonná a közfoglalkoztatottak egyre népesebb seregét, és a maradékot elosztaná 12-vel.
 
  Az így kapott érték lenne az a kvóta, amelyet az adott évben (tehát a számolás alapját képező év után) az unión kívüliek száma nem léphet át. Nem átlagban, hanem az év során, bármely időpillanatban.
 
  A rendelettervezet szerint az NGM megnézné, hogy az adott év előtti esztendőben a munkaügyi központokhoz a cégek összesen hány munkahelyre jelentettek be igényt, azaz hány munkást kerestek összesen. Ebből levonná a közfoglalkoztatottak egyre népesebb seregét, és a maradékot elosztaná 12-vel.
 
  Az így kapott érték lenne az a kvóta, amelyet az adott évben (tehát a számolás alapját képező év után) az unión kívüliek száma nem léphet át. Nem átlagban, hanem az év során, bármely időpillanatban.
 
  A most tervezett rendeletre már régóta megvan a törvényi felhatalmazása Varga Mihálynak: 2014 elejétől élesedett az a jogszabály, hogy a miniszter meghatározhatja a Magyarországon egyidejűleg összesen foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok legmagasabb számát. Eszerint akár már tavaly is előírhatott volna ilyen kvótát, de nem találtuk sehol, ezért megkérdeztük az NGM-et, hogy az mennyi volt, de nem kaptunk választ. Kézenfekvő feltételezés, hogy tavaly nem volt kvóta, talán mert megfeledkeztek róla.
 
  A kvótáról 2014-ig egy a Bajnai-kormánytól örökölt rendelet rendelkezett, amely szintén korlátozta az itt dolgozó harmadik országbeliek számát, és szintén a megelőző év bejelentett munkaerőigényeinek havi átlagán alapult. Az új, mostani rendelethez képest azonban a régi szerint az előző évi munkaerőigényekbe bele kellett számítani a közfoglalkoztatottakra és az unión kívülről érkező munkavállalókra vonatkozó munkaerőigényt. Emiatt értelmezésünk szerint jelentősen csökken az új szabály szerint számított kvóta.
 
  Az NGM azonban a hvg.hu kérdéseire küldött válaszában azt állította, hogy az új rendelet ténylegesen nem vezet be új felső korlátot („létszámstopot”) a Magyarországon foglalkoztatható külföldiek legmagasabb számát illetően.
 
Miért kell ezt?
 
  Ha helytálló az értelmezésünk, az NGM a jelenlegi unión kívüli dolgozók számának közelébe csökkentette a kvtótát, de a tényleges szám valószínűleg még mindig nem ütközik az új engedélyezett számba. A hvg.hu által megismert (egyébként nem publikus) hivatalos felmérés szerint 2013-ban az első negyedévben 8800, a másodikban 9 ezer, a harmadikban 6 ezer, a negyedikben pedig csak 5800 unión kívüli dolgozott az országban. A fenti számok átlaga mindössze 7400 körül volt 2013-ban, és 7100 körül 2014-ben, ami a foglalkoztatott magyar állampolgárok számának csupán 0,17 százaléka. Ahogy az alábbi grafikonról is leolvasható, a külföldiek munkavállalása miatti „nemzeti kiszorulás” listáján Magyarország a sereghajtók között van.
 

  A létszámkorlát értelme (a magyar munkahelyek védelmének kommunikálhatósága mellett) mindössze az lehet, hogy ha a hazai cégek munkaerőigénye a jövőben megugrik, akkor a foglalkoztatottakon belül ne lehessen egy bizonyos mértéknél nagyobb a harmadik országból érkezők aránya. Ez azért is furcsa, mert eközben évente 10 ezrek hagyják el az országot, és mennek el főleg Nyugat-Európába.
 
   Az új kvótát előíró rendelettervezettel van még egy bökkenő. A minisztériumtól napokig nem kaptunk választ arra a kérésre, hogy segítsenek értelmezni, egyáltalán mit jelent a rendelet. A két oldalas szöveg értelmezése ugyanis a hvg.hu által megkeresett munkaerőpiaci szakértőknek is komoly gondot okozott. Az egyikük nagyjából csak annyit írt megkeresésünkre, hogy amellett, hogy az egész homályos, értelmetlen is.
 
  Az NGM kérdéseinkre küldtött válasza szerint a változás pusztán annyi, hogy a létszám korábban miniszteri közleményben és nem miniszteri rendeletben jelent meg, azonban a munkaügyi központok által a munkavállalási engedélyek, illetve az összevont tartózkodási engedély kiadására irányuló eljárásban a szakhatósági állásfoglalás kiadása során erre a kvótaszámra figyelni kellett. Ugyanezen kötelezettség fennáll 2015. április 1-jétől a kormányhivatalok számára is.
 
  Az elmúlt években kiadott munkavállalási engedélyeket elnézve, az NGM most éppen azoktól próbálja látványosan megvédeni a magyar munkaerőpiacot, akik felől évek óta egyáltalán nem nehezedik rá nyomás (a korábbi évek magas számai az ábrán főleg a Romániából érkező munkavállalókat mutatta, de ők már nem EU-n kívüliek).
 

  Az elmúlt évekre számított kvóták eszerint nagyjából közelítenek az elmúlt években kiadott munkavállalási engedélyek számához is.
 
Más országok is kvótáznak
 
  2013-ban az Európai Unió országaiban összesen 15,3 millióan éltek „idegen” állampolgárként. Ezen belül 6,9 millióan uniós állampolgárok voltak, 8,4 millióan pedig kívülről érkeztek. A nem uniós állampolgárok foglalkoztatását tekintve Csehország, Ciprus és Lettország járt az élen, ezekben az országokban 70 százaléknál magasabb volt azoknak az aránya, akik alkalmazottak voltak.
 
  Svájc idén összesen 2 ezer fővel csökkentette a nem uniós országokból érkező munkavállalók kvótáját. Az alpesi országban idén legfeljebb 2500-an kaphatnak öt évre szóló tartózkodási engedélyt azok közül, akik határozatlan idejű munkaszerződést tudnak kötni a munkaadójukkal, vagy már legalább egy éve az országban dolgoznak. Ezen kívül összesen 6500 unión kívüli szakembert engednek be a munkaerőpiacra, többet azonban nem.
   Az unió a 2004-es keleti bővítés kapcsán nem nyitotta meg a keleti tagállamok előtt automatikusan a munkaerőpiacát, csak Svédország, Írország és az Egyesült Királyság engedte be azonnal és korlátozás nélkül az új uniós állampolgárokat. A magyarok szempontjából fontos Ausztria csak korlátozásokkal, Németország pedig kezdetben egyáltalán nem nyílt meg, a sorompót csak 2011 májusától engedték fel a kelet-európaiak előtt.
 
  Olaszország 1998-ban, a bevándorlási szabályok bevezetésekor hozta létre a saját kvótarendszerét. A munkaügyi hivatal minden évben tájékoztatja a kormányt az országban dolgozó külföldiek (és unión kívüliek) számáról, a kabinet pedig ezt mérlegelve évente határozza meg a foglalkoztatási kvótát.

Forrás: HVG