Startlaphoz Csatlakozz!

A külföldi munka az egyedüli kiút számukra

Gyászjelentés: az ápolók helyzete Magyarországon

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2015. máj. 22. péntek, 15:40

Havi 200 óra munka 140 ezerért, túlórák, időnként agresszív betegek, omladozó falak. A nővéreknél betelt a pohár, hovatovább a külföldi munka az egyedüli kiút számukra. Pedig ma ez az egyik hiányszakma Magyarországon – írja a Magyar Nemzet.

Hetek óta „gyászol” az egészségügy: országos szintű tiltakozási hullámmá nőtte ki magát a Péterfy Sándor Utcai Kórház csecsemőosztályának ápolója által elindított fekete ruhás akció. Sándor Mária februárban az RTL Klub Házon kívül című műsorában beszélt az egészségügyi dolgozók áldatlan helyzetéről, a kifizetetlen túlórákról, és arról, hogy „a magyar egészségügyet már csak a benne dolgozók lelkesedése tartja életben”. Miután a kórház higiéniai okokra hivatkozva megtiltotta a fekete ruha viseletét, a nővér felmondott; legutóbb azonban azt nyilatkozta, visszavették, mert a nővérhiány akkora, hogy „ha egy ember mozdul, az már veszélyezteti az osztály működését”.
 
Nem csak bérharc
 
  Akciójához rengetegen csatlakoztak, a közösségi oldalakon özönlenek a fekete ruhás fotók, az elégedetlenek nyílt levelei. Április utolsó hétvégéjén a Normafáról indítottak menetet a köztársasági elnök házához – végre hallja meg valaki a hangjukat, hogy nem bírják tovább. De a tiltakozás alapját adó túlórabérek kifizetése mellett számos más probléma is felmerül.
 
  „Megrázó ez a szín, az egészségügyben sokszor találkozunk vele mi magunk is, éppen ezért akarjuk ezzel felrázni a társadalmat és a szakmát is, hogy mindenki lássa, az egészségügy milyen válságos helyzetben van. Nemcsak a benne dolgozók szempontjából, hanem azokéból is, akik rászorulnak e szolgáltatásra. Ez nem egy egyszerű bérharc” – mondta lapunknak Kiss László, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke, aki szerint a mostani akció legfőbb célja, hogy az egészségügy visszanyerje a méltóságát, a dolgozók a megbecsülést, a betegek pedig a biztonságot. „Sok probléma az alulfinanszírozásból adódik, például az alacsony bérek, a rossz munkakörülmények. Azzal, hogy az intézmények a gazdasági megszorítások miatt a működésre költötték a forrásaikat, a renoválásra, fenntartásra már nem maradt pénz, a nővérszállókat bezárták, nincsenek rendszeres cafeteriajuttatások. Vannak azonban olyan gondok is, melynek anyagi vonatkozása nem, vagy csak minimális lenne, mint a kifáradt munkahelyi közösség rekreációs támogatása, vagy az egészségügyi dolgozó normális és rendszeres egészségügyi ellátása.”
 
  Az általunk megkérdezett nővérek válaszai híven tük­rözik a helyzet tarthatatlan­ságát. „Négy éve dolgozom ápolóként, sürgősségi osztályon. Havi huszonöt műszakkal átlagban 214 ezer forintot viszek haza úgy, hogy két kórházban dolgozom, a főállás mellett mellékállásban is, és állandóan túlórázom, de legalább hiánytalanul kifizetik” – mondja egy fiatal nővér, aki évekig egy vidéki nagyváros, jelenleg pedig egy budapesti kórház sürgősségijének a munkatársa. Egy másik forrásunk hat éve ápoló, ebből két éve Budapesten; kötelezően 133 órát dolgozna, a túlórákkal azonban közel 200 órája van egy átlagos hónapban. „Így kapok kézhez 140 ezer forintot, a túlórák és az éjszakás pótlék nélkül nagyjából 110 ezret keresnék felsőfokú végzettséggel és hat év tapasztalattal. Ebből rögtön elmegy 80 ezer a rezsire és a hitelre” – mondja, majd hozzáteszi, hogy 50 túlórát két hónap múlva, a többit 3-4 hónappal később fizetnek ki, de tapasztalatai szerint ez mindenütt így működik. „36 év munka-, ebből 31 év közalkalmazotti viszony után nettó 120 ezer forintot keresek úgy, hogy gazdasági, nővéri és főnővér-helyettesi munkaköröm van. Egy műszakban, 8 órában dolgozom, túlóra akkor adódik, ha például háromnapos ünnep van, akkor egy napra biztosan be kell mennem” – sorolja, megjegyezve, hogy ha nincs bent a főnővér, ő látja el a feladatait, de a fizetésén ez nem látszik meg. Pótlék ugyanis csak akkor jár, ha valaki osztályvezető – ő pedig helyettes.
 
  Tavaly év végén Rétvári Bence közigazgatási minisztériumi államtitkár kijelentette, hogy a 2015-ös költségvetésben több forrás lesz az egészségügyre (elsősorban a háziorvosi rendszerre, a kórházak adósságállományának csökkentésére és a rezidensek ösztöndíjprogramjára), ebből tehát futja majd a korábbi években elkezdett egészségügyi bérfejlesztés folytatására. Ennek alapját továbbra is főként az egészségügyi termékdíjból (chipsadó) befolyt pénz biztosítja. S bár a tavalyi 19 milliárd után 2015-ben 25 milliárd forint bevételt tervez ebből az adóból a kormány, sem az ápolók, sem a szakmai szervezetek nem érzik egyelőre a változást. „Egy ápoló átlagos kezdő fizetése 118 ezer forint, 45 éves munkatapasztalattal pedig 140–160 ezer forint” – mondta Kiss László. „Addig nem lehet vonzóvá tenni az egészségügyi ágazatot a fiatal pályaválasztók számára, amíg a mai bértábla azt vetíti előre, hogy 40 szolgálati év során nagyjából 40 ezer forinttal növekedik a munkavállaló besorolási illetménye” – ezt már Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke állítja. Ehhez jön a túlóra-kifizetések problémája, amiben a Péterfyben kirobbant botrány után az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) vizsgálatot indított, amelynek végén a tárca megállapította, hogy a dolgozók megkapják a pénzüket. Aztán három hét múlva Balog Zoltán emberminiszter elismerte, több kórházban nem fizették ki a túlórákat. A vizsgálatról és a kifizetésről megkérdeztük az Emmit is; a miniszté­rium türelmünket kérte (válaszaik lapzártánkig nem érkeztek meg).
 
 „A bérrendezés egyik legfontosabb eleme az egészségügyben dolgozók számára kialakítandó ágazati bértáblarendszer lenne, amely megteremtené az életpálya alapját. Felülvizsgálatra és módosításra szorul továbbá a kezdő illetmények rendszere is” – vázolta Balogh Zoltán MESZK-elnök a legsürgetőbb teendőket. A kamara által javasolt ágazati bértábla egyszeri nagyobb arányú (30–35 százalékos, legalább 50 ezer forintos) besorolásiilletmény-rendezést ajánl. 2016-tól a bértábla már nem forintösszegeket, hanem olyan szorzókat tartalmazna, mely automatikussá tenné az egészségügyi munkavállalók számára a fizetésbeli előmenetel rendszerét, hiszen a szorzókat a mindenkori szakképzett és diplomás minimálbérhez igazítva alakítanák ki. „Ezzel elérhetővé válna, hogy a nemzetgazdasági átlaghoz közeledjen az egészségügyi dolgozók bére is, amely jelenleg az utolsó helyen található, több mint 100 ezer forint lemaradással. Továbbá a változó illetmények (például műszakpótlék) számításának és kifizetésének technikáját is módosítani kellene” – magyarázta Balogh Zoltán. Kiss László szerint még egy fontos problémára kell megoldást találni: az egészségügyben dolgozó, nem egészségügyi szaktevékenységet végzők bérének rendezésére. „Ahhoz, hogy az ellátó és gyógyító munka jól működjön, szükség van a mosodákban, a konyhákon, a gazdasági, műszaki és más területeken, ágazatokban dolgozók munkájára is. Ezek a területek teljes mértékben kimaradtak a béremelésből, holott ugyanúgy egészségügyi munkáról beszélünk.”
 
Hiány, pótlás
 
  „Tavaly még nem volt gond az eszközök vagy a gyógyszerek beszerzésével, de most már előfordul, hogy nem kapunk gyógyszert vagy papírvattát” – meséli egyik fővárosi forrásunk, pedig, mint mondta, az ő munkahelye még a jobb körülményeket és feltételeket biztosító kórházak közé sorolható. Az egyszerre két kórházban dolgozó fiatal ápoló szerint náluk sok esetben a hónap közepétől olyan eszközök sem állnak rendelkezésre, mint a gumikesztyű, míg a szegényebb, elavultabb másik kórházban már a hónap elejétől gondok vannak, például az egyszer használatos eszközöket is többször kénytelenek használni. A legrosszabb helyzetről egy régóta a szakmában dolgozó budapesti nővér számolt be lapunknak: náluk az épületek pusztulnak, felújításra szorulnak, a vécé, a fürdő és a konyha renoválása volna a legégetőbb. „Hiába festenek ki és raknak le járólapokat, ha a falakon belül semmit sem csinálnak. A szitaként eresztő csövek pillanatok alatt eláztatják a falakat.” Eszköz- és gyógyszerellátottság szempontjából sincsenek eleresztve; a kórház tartozik a beszállítóknak, és ők is csak addig hiteleznek, amíg tudnak. És hogy mi történik, ha nincs gyógyszer vagy kötszer? „Szólunk a hozzátartozónak, hogy ha megengedheti magának, vegye meg és hozza be. A kör ott zárul be, hogy a kórházban fekvő betegnek az orvos nem írhat fel gyógyszert; ilyenkor halott ügyről beszélünk, a beteg nem jut gyógyszerhez. Nálunk ráadásul sok olyan beteg fekszik, akik a pszichiátriai osztályok bezárása miatt az osztályunkon kötnek ki, mi viszont nem rendelhetjük meg a nekik járó drága pszichiátriai gyógyszereket. Így ők sem kapják meg, ami nekik járna.”
 
  Természetesen a nővérhiány is determinálja a mindennapos munkavégzést. „A feladatok és a hatáskörök egyszerűen nincsenek elválasztva, egy diplomás ápoló például szakfeladatot, segédápolói, takarítói és adminisztrációs feladatokat is ellát. Az orvos és a hozzátartozó/beteg között pedig még egy kvázi szűrő funkciót is betöltünk, nekünk kell megoldani a szociális problémákat is” – nyilatkozott a helyzetéről egy vidéki nagyváros kórházi ápolója. Ráadásul a szakma megbecsültsége is „a béka feneke alatt van”. „A sürgősségi osztályon dolgozni nem egy hálás munkakör. Lassan nincs olyan hét, amikor ne kellene a bíróságra menni feljelentések miatt, vagy éppen egy agresszív beteg ellen vallani. Én mégis szeretem a munkám, csodálatos dolog embereken segíteni. Talán ez az, ami még a pályán tart” – állítja forrásunk, aki csupán négy éve dolgozik ápolóként. Egy másik ­fiatal nővér ugyancsak elkeserítőnek látja a helyzetet. „Az orvosnak mindent megköszönnek, nekünk semmit. Pedig egy-egy műtét után mi robotolunk, adjuk a fájdalomcsillapítót és látjuk el a beteget. Ennek ellenére a betegek lekezelően beszélnek velünk, a hozzátartozók pedig vagy levegőnek néznek és nem is köszönnek, vagy igyekeznek kicsit kedvesebbek lenni. Miért kell nekem ezt eltűrni? Mi is emberek vagyunk, nekünk is fáj, ha megrúg a beteg vagy a felmenőinket szidja.” „Aki nem égett ki, az már nincs itt” – mondja az egészségügyben eltöltött 36 év után forrásunk, aki szerint egy nővérnek sok időt kell ­eltöltenie adminisztrációval is, amit a hozzátartozók többnyire szintén nem képesek értelmezni. „Mit látnak? Hogy a nővérke ül és ír. Miért nem jön az esethez, ha hívom? Igen ám, de ha az adminisztrációt a munkaidőnk végére hagyjuk, simán ráhúzunk pár órát. Azt meg nem könnyű helyretenni magában az embernek, hogy három órája lejárt a munkaidőm, még mindig bent vagyok, kilóg a belem, és mégis én vagyok a szar alak.”
 
  „Az ápolási eszközök témakörében nem folynak rendszerszintű egyeztetések, sőt, úgy érezzük, hogy az ápolás ügye is háttérbe került a kórházi ellátói rendszer átalakítása során” – mondta Balogh Zoltán. A MESZK elnöke szerint hiába épülnek kórházak, ha az ápolást segítő berendezéseket nem szerzik be a szükséges számban. Bugarszki Miklós, a Magyar Ápolási Egyesület (MÁE) elnöke is így látja, és bár az elmúlt időszakban az uniós beruházásoknak köszönhetően sok helyen javult az épített környezet, nemegyszer előfordul, hogy a dolgozói komfortot szolgáló helyiségek (például az öltözők) áldoza­tául esnek az alultervezett beruházási költségeknek.Az ápolási eszközöknél hasonló a helyezet, mivel ezeket a beruházás végén szerzik be, így mindig kétséges, jut-e rájuk pénz. A fogyóeszközöknél (gumikesztyű, nadrágpelenka, fecskendő, infúziós szerelék) szintén az ár dominál, a minőség másodlagos. „A védőruha-ellátottsággal szintén problémák vannak, a szakdolgozók nagy része a német és angol ápolók által már levetett, de még használható ruhákat hordja, amelyeket turkálókban szereznek be” – mondta a MÁE elnöke, hozzátéve, hogy 2014-ben megbeszélést kezdeményeztek e témában az egészségügyi államtitkársággal, de tárgyalásra máig nem került sor.
 
Menni vagy nem menni?
 
  Ilyen feltételek mellett nem csoda, ha a nővérek nagy számban vándorolnak ki külföldre. Az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK) adatai alapján 2014-ben 493 fő kérelmezett hatósági bizonyítványt (amely a külföldi egészségügyi szektorban való munkavállaláshoz szükséges), és 909-et állítottak ki (egy személy többet is igényelhet). A legnépszerűbb célországok Németország (163 fő), Ausztria (151 fő) és az Egyesült Királyság (98 fő), őket követi Svédország, Norvégia és Svájc. A MÁE és a MESZK elnökei szerint a külföldön munkavállalók száma évről évre nő, számuk jelenleg éves szinten eléri az 550-600 főt. A pályaelhagyókról (legyen az belföldön vagy külföldön) ugyanakkor semmilyen statisztika nem készül; a MESZK becslései szerint „akár 15-20 ezer munkavállaló is dolgozhat egészségügyi végzettség birtokában állandó vagy időszakos munkavállalóként határon túli országokban”. A kinti fizetések nyolc-tizenkétszer is magasabbak lehetnek az itthoninál, ráadásul mindazt nem havi 200-220 órával keresik meg, a munkakörülmények pedig jóval rendezettebbek, a megbecsültség magasabb, sok esetben a nyelvtanulást és a gyerekek óvodai, iskolai elhelyezését is megoldja a külföldi intézmény vagy szolgáltató. A megkérdezett ápolók közül kivétel nélkül mindenkiben felmerült a külföldi munkavállalás, illetve a pályamódosítás; van, akinél folyamatosan napirenden van a kérdés, de kit a család, az idős szülők ápolása, a gyerekek gondozása, kit a hivatástudat tart itthon és a szakmában. Egyik forrásunk már lépett, májusban felmondott jelenlegi munkahelyén és Németországban folytatja ápolói karrierjét – természetesen nyelvtanulás után. „De ha mindenki elmegy, ki ápolja itthon a betegeket?” – kérdezi egy másik beszélgetőpartnerünk.
 
  Az utánpótlás hiánya aggasztó, az ápolói szakma ugyanis jelenleg – érthető módon – nem vonzó a fiatalok számára. Pedig a MÁE, a MESZK és a Magyar Ápolási Igazgatók Egyesülete a 2011-ben tartott egyeztetések után ­benyújtott egy dokumentumot, amely az életpályamodell főbb elemeit tartalmazta. Bugarszki Miklós elmondta, hogy erről 2013 óta az államtitkárság nem tárgyalt. Véleménye szerint az akkori javaslatok továbbra is megállják a helyüket, az irányvonalak helyesek, legfeljebb bizonyos arányokon lehet változtatni. A MESZK szintén kiáll az akkor kidolgozott és benyújtott koncepció mellett, mely szerint már 2010-ben probléma volt az ápolók létszámának csökkenése, az elvándorlás; az ellátás biztonsága veszélybe került, a szakdolgozói pályát választók szakmai és egzisztenciális előmenetele pedig nem volt biztosított. A szervezetek konkrét javaslatokat tettek a pályakezdők támogatására, a családbarát munkahelyek kialakítására, az egészségvédelemre, a kiszámítható jövedelmi viszonyokra, a szakmai fejlődésre és a biztos időskor megalapozására. Az életpályamodellben kiemelt szerepet kapott az egészségügyi szakképzések újragondolása is. Ehhez képest idén áprilisban az utolsó bástya, a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola szétveréséről röppentek föl hírek. A MESZK ezért állásfoglalásában szakmai egyeztetést sürget; a MÁE nyílt levelében köve­teli, hogy „az egészségügyi szakképzés haladéktalanul kerüljön vissza az egészségügyi ágazati irányítás felügyelete alá, ahol érdekelt, hozzáértő és számon kérhető szakemberek alakíthatják a jövő betegeit ápolni képes szakdolgozók képzését, annak intézményrendszerét és képzési struktúráját”; a FESZ elnöke pedig elmondta, hogy a megfelelő elmé­leti keretek biztosítása mellett a gyakorlati háttér is fontos, a rendszerbe jelenleg beérkező fiatal ápolóknál ugyanis érzékelhető a képesítés és a szakmához szükséges gyakorlat hiánya. A szakképzések mellett a már aktív dolgozók továbbképzési rendszerét is át kellene gondolni, ahhoz ugyanis, hogy valaki az egészségügyben maradhasson, ötévente meg kell újítania működési kártyáját, amihez pontokat kell gyűjtenie. „Ez szakmailag stimmel is, a gond az, hogy bár kötelező, nekem kell kifizetnem. A csoportos továbbképzések közül mindössze egyet finanszíroz az állam, a szabadon választhatók esetében pedig csak azt nem kell fizetni, amit a saját kórházad szervez. Tehát bármi is az, érdekel-e vagy sem, hasznos-e vagy sem, arra mész el, az van ingyen” – mondta az egyik ápoló.
 
  A FESZ elnökétől megtudtuk, hogy május 5-én érdekegyeztető értekezleten vesznek részt azzal az akciószövetségi körrel, amelyikkel a demonstrációkat tartják. A találkozás az egészségügyi államtitkárral nem befolyásolja a tiltakozás folytatását: legközelebb május 12-én, az ápolók nemzet­közi napján szerveznek megademonstrációt Budapestre, szerte az országban pedig flashmobokkal próbálják felhívni a társadalom és a döntéshozók figyelmét arra, hogy „megfelelő időben a megfelelő gombot nyomják meg, ha az egészségügy finanszírozásáról, az egészségügyben dolgozók munkakörülményeiről vagy béreiről van szó”.

Forrás: Magyar Narancs

 


Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Gyászjelentés: az ápolók helyzete Magyarországon.
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector