Startlaphoz Csatlakozz!

Kúria:

Hátrányos csoport tagja is leépíthető

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2015. máj. 26. kedd, 09:09

 Alaptalan a roma származású munkavállaló  közvetett hátrányos megkülönböztetésre történő hivatkozása azon az alapon, hogy a létszámcsökkentés miatti felmondás folytán a származására tekintettel a munkaerőpiacon való elhelyezkedése nehezebb mint másoknak. A Kúria döntése a munkajog.hu.

A tényállás
 
  A felperes 2007. november 22-étől az alperes szerkesztőségén szerkesztő-riporter munkakörben fennálló munkaviszonyát csoportos létszámleépítésre hivatkozással 2011. augusztus 30-án közölt rendes felmondással megszüntették.
 
  A felperes keresete a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítására és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult. Módosított keresetében közvetett diszkriminációra hivatkozott, mert álláspontja szerint képzettségét és rátermettségét tekintve alkalmas volt a munkaköre ellátására, amely nem szűnt meg az átszervezést követően. A hátrány őt a többséghez képest érte, mivel egy hátrányos helyzetű társadalmi csoport tagja, és köztudomású tény az, hogy a romák elhelyezkedési esélyei rosszabbak a nem roma származású munkavállalókhoz képest.


Első és másodfok
 
  A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
 
  A bizonyítás eredményeként megállapította, hogy az alperesnél több mint 500 főt érintő csoportos létszámleépítés történt 2011-ben, és ez az intézkedés a felperes munkaviszonyát is érintette. A felmondás célja a létszámcsökkentés és az alperes szervezetét érintő átszervezés végrehajtása volt. D. M. tanúvallomásával alátámasztotta, hogy a kiválasztási szempontok között nem szerepelt a származás, a munkáltató a teljesítményt és a munkaerő használhatóságát vizsgálta. Az alperes nem szüntette meg minden roma származású munkavállalója munkaviszonyát, többen továbbra is alkalmazásban maradtak. Azok a műsorok, amelyekben a felperes közreműködött, megszűntek. Arra vonatkozóan pedig a felperes nem ajánlott fel bizonyítást, hogy az alperes által készített műsorok tartalmukban a korábbiakkal azonosak.
 
  Az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 5. § (1) bekezdése alapján vizsgálta, hogy az egyenlő bánásmód követelményét, ennek keretében a 2000/43/EK. irányelvben, és a 2000/78/EK irányelvben foglaltak szerint a közvetett hátrányos megkülönböztetés tilalmát az alperes betartotta-e. Az ellenérdekű felek közötti bizonyítási feladatmegosztásra tekintettel megállapította, hogy a perben nem volt vitatott, miszerint a felperes roma származású. Köztudomású tényként fogadta el azt is, hogy a roma származásúak elhelyezkedése a munkaerőpiacon általában nehezített. Ezért vizsgálta, hogy ez a hátrány okozati összefüggésben áll-e az alperes magatartásával.
 
  A lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy az alperes magatartása nem irányult a felperes jogainak csorbítására, illetőleg hátrányos megkülönböztetésére. Az alperesnek a csoportos létszámleépítés végrehajtásakor nem kellett azt vizsgálnia és mérlegelnie, hogy milyenek az érintett munkavállalók elhelyezkedési lehetőségei, ilyen szempontot a törvény nem ír elő.
 
  Nem találta megalapozottnak a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét, amelyet az egészségéhez, jó hírnevéhez és a munkához való jogának megsértése miatt terjesztett elő, ugyanis ezzel kapcsolatban a felperes bizonyítási indítvánnyal nem élt, ezt a bíróság ezért nem is vizsgálhatta.
 
  A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék  ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
 
  A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által lefolytatott széleskörű bizonyítás eredményeként megállapított tényállással és levont jogkövetkeztetésével, annak indokaival egyetértett.
 
  A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy csoportos létszámleépítés esetén a munkáltató az eljárás szabályainak megtartása mellett nem köteles indokolni a munkavállaló munkaviszonyának a felmondását. A perben azonban bizonyított volt, hogy a munkavállaló kiválasztása a jogszabálynak megfelelően történt. A perben a felperes a kiválasztás szempontjait sérelmezte, illetve azt, hogy a munkáltató nem alkalmazott a személyét érintő pozitív diszkriminációt a származása miatt. A csoportos létszámleépítés mint munkáltatói intézkedés alapjaként nincs jelentősége annak, hogy azok a műsorok megszűntek-e vagy sem, amelyekben a felperes dolgozott, továbbá a felperes képzettsége megfelelőségének sem, de ezen körülmények vonatkozásában a felperes bizonyítási indítvánnyal nem élt.
 
  A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a felperes roma származása nehézséget jelent a további elhelyezkedésében. Ennek ellenére a munkáltatói intézkedés jogszerű volt, nem sérültek a2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 9. §-ában és a régi Mt. 5. §-ában foglalt rendelkezések. Az alperes helyesen utalt arra, hogy a jogszabályok a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról tartalmaznak rendelkezéseket, azonban ezekből nem következik, hogy a valamely védett tulajdonsággal rendelkező munkavállaló személyét érintően a munkáltatónak pozitív diszkriminációt kell alkalmaznia. Csoportos létszámleépítés végrehajtásakor nem minősül vizsgálandó szempontnak a további elhelyezkedés nehezítettsége. Amennyiben a bíróság osztotta volna a felperes álláspontját, abból az következne, hogy védett tulajdonsággal rendelkező munkavállalót a munkáltató nem bocsáthatna el, ez nyilvánvalóan jogsérelmet jelentene.
 
  A nem vagyoni kártérítéssel kapcsolatban kiemelte, hogy a károsodás megtörténtét, annak a munkáltatói magatartással összefüggését a régi Mt. 174. § (4) bekezdése szerint a munkavállalónak kell bizonyítania. Téves a felperes álláspontja, miszerint önmagában a munkaviszony megszűnése kellő alapja a nem vagyoni kártérítésnek.
 
  A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet „megváltoztatásával” az alperes keresete szerinti marasztalását, másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára utasítását kérte.
 
  A felülvizsgálati kérelmét a Pp. 275. § (4) bekezdésére, a régi Mt. 5. §-ára, a 2000/43/EK, illetve 2000/78/EK irányelvekre, a Pp. 163. §-ára, és 206 §-ára alapította.
 
  Álláspontja szerint az alperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. A jogellenesség abban nyilvánul meg, hogy a munkaviszony létszámleépítés jogcímén került megszüntetésre, és e – látszólag semleges intézkedés – roma származására tekintettel reá lényegesen hátrányosabb, mint másokra. Ezzel az alperes közvetett diszkriminációt valósított meg, vagyis az Ebktv. 9. §-ába, és a 2000/43/EK irányelv I. fejezet 1. cikkének (2) bekezdés b) pontjába ütközően járt el. Álláspontja szerint a rendelkezések alapján közvetett diszkrimináció valósul meg, ha egy látszólag semleges intézkedés, kritérium vagy gyakorlat a valóságban egy adott kisebbséghez tartozó személyt vagy személyeket a többséghez képest hoz hátrányos helyzetbe.
 
  A bíróságok által levont jogkövetkeztetés téves. Az alperes ugyanis nem vitatta a felperes roma származását, továbbá hogy elhelyezkedése a nem romákhoz képest nehezített. Mégis arra a téves következtetésre jutottak, hogy ez a hátrány a jelen esetben nem áll összefüggésben az alperes magatartásával, mert az alperes nem volt köteles vizsgálni az intézkedése során, hogy nehezített-e az elhelyezkedése, hanem csak azt, hogy a feladatait kivel tudja jobban ellátni.
 
  A 2000/43/EK irányelv bizonyítási teherre vonatkozó szabályai alapján amikor valószínűsíthető megkülönböztetés áll fenn, a bizonyítási tehernek az alperesre kell szállnia. Az irányelv 3. cikk (1) bekezdés c) pontja szerint pedig az irányelv vonatkozik a foglalkozási és munkakörülményekre, beleértve az elbocsátási feltételeket és a munkabért is.
 
  Az alperes megsértette a régi Mt. 5. § (2) bekezdésében foglaltakat, mert nem bizonyította, hogy az eljárása nem ütközött a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. A munkaviszony megszüntetésének indokát nem közölte. A bíróságok által értékelt D. M. tanú előadása ellentétes a közvetlen munkahelyi vezetője, F. P. írásbeli nyilatkozatával.
 
  Téves a törvényszék álláspontja, miszerint csoportos létszámleépítésnél nem kell figyelembe venni a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó szabályokat.
 
  A felperes álláspontja szerint létszámleépítésnél is figyelemmel kell lenni a romák elhelyezkedése nehezítettségére. A hátrány, mint objektív körülmény felmerülése a roma származásúak esetében munkaviszonyuk létszámleépítéssel történő megszüntetésekor már önmagában megvalósítja a közvetett diszkrimináció felmerülését, azaz a látszólag semleges alperesi intézkedés jogellenességét.
 
  Jelen ügyben jogsérelmet szenvedett személyként valószínűsítette, hogy hátrány érte, és a jogsértéskor védett tulajdonsággal rendelkezett, tehát a munkaviszonya „indokolás nélküli” megszüntetése jogsértő.
 
A Kúria ítélete


   A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
 
  A felperes a felülvizsgálat eredményeként a jogerős ítélet  hatályon kívül helyezésével az alperes keresete szerinti marasztalását kérte, következésképp nemcsak a munkaviszony megszüntetése jogellenességének jogkövetkezményei alkalmazását, hanem a nem vagyoni kártérítés megfizetését is. Ez utóbbi körben azonban a felülvizsgálati kérelme a Pp. 272. § (2) bekezdésében foglaltaknak nem felelt meg. Nem tartalmaz ugyanis jogi érvelést, továbbá a megsértett jogszabályhely pontos megjelölését sem. Ezért a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján csak a törvénynek megfelelő felülvizsgálati kérelem tükrében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszerűségét, vagyis csak azt vonhatta vizsgálódási körébe, hogy az alperes felmondása a közvetett diszkrimináció tilalmába ütközött-e.
 
   A jogvita elbírálásakor az Ebktv. rendelkezései voltak az irányadóak figyelemmel arra, hogy e törvény – többek között – a 2000/43/EK irányelv, és a 2000/78/EK irányelv rendelkezéseinek való megfelelést szolgálja [Ebktv. 65. § f) és g) pontja].
 
   A felperes munkaviszonyának megszüntetésére – nem vitatottan – csoportos létszámcsökkentés indokával került sor. A munkáltató az MK. 95. számú állásfoglalás nyomán kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően ezen összefoglaló módon megjelölhette a felmondás okát. Ezt a másodfokú bíróság jogszerűen állapította meg, továbbá azt is, hogy a felperes a keresetében a közvetett diszkriminációra hivatkozással a kiválasztás szempontjait sérelmezte. Mindezek alapján a munkáltatót a megszüntető intézkedésben e vonatkozásban indokolási kötelezettség nem terhelte. A kiválasztás szempontjairól a perben a felperes keresete és az alperes érdemi ellenkérelme keretei között lefolytatott bizonyítás során az Ebktv. 19. § (2) bekezdésben foglaltak szerint volt köteles a munkáltató számot adni.
 
   Az Ebktv. 9. § szerint közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van, vagy lenne.
 
  A felperes az Ebktv. 8. §-ban foglalt védendő tulajdonságként roma származására hivatkozott, melynek fennállta a perben nem volt vitatott. Hátrányként a munkaviszonya megszűnését követő elhelyezkedési nehézségeket jelölte meg. E hátrány azonban az Ebktv. 21. § c) pontjában foglalt rendelkezés, vagyis a foglalkoztatási jogviszony megszüntetéséről hozott intézkedés következménye, amelyre a munkáltatónak nincs ráhatása. Ezért jogszerű az eljáró bíróságok által levont jogkövetkeztetés, hogy a felperes által megjelölt hátrány nem áll okozati összefüggésben az alperes intézkedésével, azaz a felmondással. Az Ebktv. 9. § alapján [figyelemmel a 21. § c) pontjára] a 19. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes által jelen perben bizonyítandó hátrányként a munkáltató rendelkezését, azaz a felmondást kell érteni. A felperesnek az alperesnél fennállt munkaviszonyán belül kell a hátránynak felmerülnie, mert a munkáltató a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a munkaviszonyon belül köteles megtartani.
 
   Miután a felperes a módosított keresetében már csak a közvetett diszkriminációra hivatkozott, hátrányként pedig a munkaerőpiacon való elhelyezkedése nehezítettségét jelölte meg, a hátrány pedig nem a munkáltató intézkedése (felmondása) következménye, ezért az alperesnek az Ebktv. 19. § (2) bekezdésben foglalt bizonyítási kötelezettsége nem állt fenn. A felperes ugyanis a 19. § (1) bekezdés a) pontja szerint fennálló valószínűsítési kötelezettségének nem tett eleget.
 
  A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.

Forrás: munkajog.hu
 

Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Hátrányos csoport tagja is leépíthető.
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector