Közmunkások rabszolgasorsban: abszurd kormányzati ötlet

Napszámosnak is kirendelhetik a közmunkásokat a polgármesterek, ha pedig egy állástalannak nem tetszik a vállalkozótól kapott megbízás, kizárják a segélyezésből – írja a HVG.

  Nettó feudalizmus – így értékelték a szakértők Pintér Sándor belügyminiszter legújabb ötletét, amellyel a kormány tovább keseríti az amúgy is kiszolgáltatott közfoglalkoztatottak életét. A napokban benyújtott, július elején már életbe is lépő módosítás szerint ugyanis a közmunkásokat szabadon kirendelhetik szezonális munkákra, ha a helyi vállalkozók arra kérik a polgármestert, hogy segítse ki őket néhány napszámossal. Így a közfoglalkoztatotti státusból papíron visszakerülnek ugyan az elsődleges munkaerőpiacra, lényegében azonban semmivel sem javultak a kilátásaik.
 
  A botrányos javaslat mögött az a belátás húzódhat meg, hogy a túlpörgetett közfoglalkoztatás torzítja a munkaerőpiacot. Ezt az EU már hosszabb ideje pedzegeti, és a májusban közzétett országspecifikus ajánlásban ismét azt tanácsolta, hogy a közmunkára fordított költségvetési forrásokat irányítsa át a kormány aktív munkaerő-piaci intézkedésekre. Ezért mondhatta a közelmúltban Czomba Sándor, a nemzetgazdasági tárca munkaerőpiacért és képzésekért felelős államtitkára, hogy nem cél a közfoglalkoztatási forma hosszú ideig történő fenntartása. Azt azonban épeszű ember nem gondolhatta, hogy a zsellérsorsot idéző elképzeléssel terelik majd vissza az állástalanokat az úgynevezett elsődleges munkaerőpiacra. Főképp, hogy a törvényjavaslat szezonális munkákról szól, vagyis legfeljebb pár hónapra jutna nekik „rendes” állás. Szinte kizárt, hogy ezzel a nóvummal bármilyen mértékben javulna a közmunkások ma jellemző, átlagosan 13 százalékos elhelyezkedési aránya. Nem romlik viszont a munkaügyi statisztika, hiszen azok, akik korábban közmunkások voltak, a vállalkozásoknál elhelyezve már a versenyszektorban számítanak foglalkoztatottnak. Márpedig a közfoglalkoztatás felturbózásának fő kormányzati célja a számok szépítése. Ez sikerült is: a 2010-es 11,2 százalékról az idei év elejére 7,6 százalékra csökkent a munkanélküliségi ráta.
 
  „Teljes lehetetlenség, amit most kitaláltak, jogellenes és működésképtelen” – szögezi le Kulinyi Márton, a hátrányos helyzetű csoportok érdekében tevékenykedő Esély Labor Egyesület elnöke. A polgármestereknek nincs rá kapacitásuk, hogy állásközvetítővé váljanak, vagy legalábbis összegyűjtsék és a járási munkaügyi szervnek továbbítsák az igényeket. A vállalkozó sem biztos, hogy boldog lesz a neki szánt munkással; még ha napi 500 forintból megússza is a közterheket – mivel egyszerűsített foglalkoztatás keretében dolgoztathatja a napszámosokat –, könnyen előfordulhat, hogy inkább elhallgatja munkaerőigényét a polgármester előtt, és feketén alkalmazza azt, aki neki jobban tetszik. A napszámosbéreket viszont leveri a konstrukció: az 500 forintos közteherhez 2300 forintos közmunkásnapibér társul, holott eddig 4-5 ezer forintot kereshettek a szezonális mezőgazdasági munkások.
 
  De leginkább a közmunkást bünteti az új rendszer. „Ha a helyi vállalkozó azt találja ki, hogy egy napszámossal egész nap pöcegödröket ásat, akkor ezt a feladatot mindenáron el kell vállalnia a közmunkásnak, akkor is, ha sánta, és akkor is, ha diplomás?” – fakadt ki egy szakértő. A válasz pedig igen, hiszen Pintér rendkívül kreatív módon azt is kitalálta, hogyan lehet büntetni, ha valaki válogat a neki felajánlott munkák között. A pártállami időket idéző javaslat szerint aki nem fogadja el az egyszerűsített foglalkoztatás keretében felajánlott munkát, az három hónapig nem kaphat segélyt (mai nevén foglalkoztatást helyettesítő támogatást). Sőt közmunkás sem maradhat. A legabszurdabb motívum pedig az, hogy azt is kizárják a támogatási rendszerből, aki valamiért felmond a munkahelyén, avagy egyszerűen közös megegyezéssel távozik onnan. Nem számít, hogy ez miért történt, netán azért, mert fizikailag alkalmatlan volt a feladatra. Márpedig könnyen lehet, hogy a mezőgazdasági szezonmunkákat sokan nem bírják napestig végezni.
 
  Félreértések sora származhat abból, ha a törvényjavaslatban felvázolt módon osztják ki a munkákat. A menetrend a következő: a vállalkozó bejelenti a polgármesternek, hogy négy napszámosra lenne szüksége, erre a polgármester értesíti az igényről a járási foglalkoztatási szervet, az szól a közfoglalkoztatónak, hogy engedje el a közmunkásokat, ők pedig megkeresik a lánc elején felbukkant vállalkozót. „Három hivatalt iktattak közbe – ez tipikus példája annak, amikor rendőrtisztek akarnak rendszert üzemeltetni” – fakadt ki egy foglalkoztatáspolitikai szakértő.
 
  Pintérék fantazmagóriája emberi jogokat is sért, amennyiben a közmunkásnak egyáltalán nincs lehetősége eldönteni, milyen munkát hajlandó elvégezni. Vagyis egyfajta új jobbágyrendszer lesz a következménye, ha szervezetten vezénylik a vállalkozók telkeire a közmunkásokat. Így a hatalomközeli vállalkozások nyomott bérért biztos munkaerőhöz juthatnak. Nem lehet véletlen, hogy a törvényjavaslat benyújtását nem előzte meg konzultáció. Nincs háttértanulmány sem, holott ezúttal nem képviselői indítvány került az Országgyűlés elé, hanem a kormány jegyzi a javaslatot. Az alapvető jogok biztosa a sajtóból értesült a tervezetről. Ahogyan az érdekvédők is, akik először azt gondolták, valaki meghekkelte a parlament honlapját, annyira szürreálisnak látták a rabszolgaságot idéző elképzelést.
Nemes cél
 
  Teljesen eltörli a munkanélküli-segélyeket 2018-ig a kormány – dobta be a minap a miniszterelnök egy szakiskola átadásán. Orbán Viktor tavaly ősszel már előhozakodott azzal, hogy mindenféle jövedelempótló támogatást beszüntet, mert addigra mindenki talál magának olyan munkát, amiből meg tud élni. Az első pillantásra merész felvetést a közfoglalkoztatást felügyelő Belügyminisztérium legfrissebb javaslata teszi érthetővé, amelyből kiviláglik, hogy ezt az állapotot az állam kényszeríti ki. „Ma még csak a mezőgazdasági vállalkozásokhoz rendelnek ki közmunkásokat, holnap már a stadionépítésekhez is igénybe vehetnek a cégek állástalanból napszámossá avanzsáló munkaerőt” – jegyezte meg egy szakértő. Ami pedig a közszférát illeti, jó példát mutathat az intézményeknek a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amelynél az elmúlt négy hónapban 86 százalékkal nőtt a közmunkásként alkalmazott munkavállalók száma. Apró szépséghiba, hogy nem újabb állástalanok kaptak munkalehetőséget az oktatási intézményekben, hanem a korábban elbocsátott közalkalmazottakat vették fel; jellemzően a pedagógusmunkát segítő, nem pedagógus végzettségű dolgozókkal űznek gusztustalan és etikátlan játékot – mutatott rá a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete.
 
  A munkanélküliség eltörlésére irányuló kormányzati törekvést az adatok is tükrözik: miközben az állástalanok ellátására szánt összeg 2010 óta drasztikusan csökkent, a közmunkások száma látványosan nőtt. Az idei költségvetésben a tavalyinál 40 milliárd forinttal többet, 270 milliárd forintot irányoztak elő közfoglalkoztatási programokra, csaknem négyszer annyit, mint a kormányváltás előtt. És nincs megállás: 2019-re a közmunka támogatása 464 milliárdra, a GDP 0,8 százalékáról több mint 1,1 százalékára duzzad. Mindeközben munkanélküli-ellátásokra csupán 237 milliárd forint jut az idén.
 
  Ekkora összegekből máshol ezerszer hatékonyabb rendszereket működtetnek – állapította meg a minap a Budapest Intézet, rámutatva, hogy a közmunkaprogram egyáltalán nem képes a munkanélküliség érdemi csökkentésére. A közmunkásoknak mindössze 13 százaléka kerül vissza rendes állásba, 80 százalékuk újra regisztrált munkanélküli lesz. „A közmunkások felének van valamilyen szakképesítése, és hatból egy közmunkásnak érettségije is. Nehéz elhinni, hogy nekik is a közmunka a legjobb megoldás, miközben az érettségizett munkavállalók foglalkoztatási aránya majdnem háromszor akkora, mint a nyolc általánost végzetteké” – írják a kutatók. A statisztikák szerint minden hatodik közmunkás 25 év alatti, őket biztosan megérné képzésre küldeni, mert sok idejük van még a nyugdíjig.
 
Forrás: HVG