A háztartások bő 35 százaléka él a létminimum alatt

Tavaly havi 253 ezer forint volt a két felnőttből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke, nem egészen 80 ezer forint pedig egy „egytagú nyugdíjas” háztartásé – derült ki a KSH Létminimum 2014 kiadványából. Az ebben alkalmazott számítás alapján a háztartások bő 35 százaléka él a létminimum alatt – írja a Népszabadság.

 Németh Zsolt, a KSH elnökhelyettese ugyanakkor az MTI tudósítása szerint arról beszélt, hogy a mutató valójában nem létminimumot mér, hanem a tisztes, szerény megélhetés szintjét. Ilyet az Európai Unióban sehol nem számítanak. Mivel szakmai szempontból ez a számítás kevésbé alkalmas a szegénység mérésére, a kiadvány ebben a formájában utoljára jelenik meg. Túl heterogén az a kör, amely a „létminimum” alá tartozik, ezért ez a kiadvány alkalmatlan arra, hogy szociálpolitikai döntések alapjául szolgáljon –mondta Németh. A KSH ezért bevezet egy új mutatót, amellyel azokat szeretné mérni, akiknek a legnehezebb a sorsuk a társadalomban.
 
 Mindig tudtuk, hogy a KSH létminimum-számítása nem szegénységet, hanem egy társadalmilag eléggé elfogadható minimális szintet mér, amit szociális minimumnak lehetne nevezni – nyilatkozta lapunknak Ferge Zsuzsa szociológus. Minthogy az ország relatíve szegény, ez a mutató természetesen elég közel van az átlaghoz, ami nemcsak európai mércével, hanem saját mércénkkel mérve is alacsony.
 
  Ugyanakkor az egyenlőtlenségek igen nagyok – folytatta Ferge Zsuzsa. A legrosszabb helyzetű másfél millió ember helyzete évek óta rohamosan romlik, a léthatáron tengődik, ami egyre több hiányt és bizonytalanságot, sokféle kirekesztést jelent. A felső kétmillió ugyanezen években –válság és szűkösség ellenére – folyamatosan nyert, jövedelmei az átlagnál jobban emelkedtek. Biztos, hogy szükséges a szegénység és a szegénységküszöbök társadalmi értelmezésének újbóli meghatározása.
 
  A KSH hónapokon át sok szakértő bevonásával vitatta a lehetőségeket. Ferge Zsuzsa nem tudott jelen lenni, de amennyire lehetett, követte az eseményeket.
 
   Számára úgy tűnik, a KSH nem fogadta meg számos résztvevő igényét, hogy az összehasonlíthatóság kedvéért a hivatal legalább egy ideig folytassa a jelenlegi számításokat, illetve dolgozza ki a szociális minimumok tartalmát, mérési lehetőségét.
 
  A szociális minimumokat szerették volna összekapcsolni a minimális bérekkel is. A szociális minimum tisztes megélhetési minimumként értelmezése az európai jóléti modell alapelve, az emberi méltóság alkotmányos követelményének biztosítéka – hívta fel a figyelmet a szociológus.
 
  A mostani terv láthatólag csak a mélyszegénységgel kíván foglalkozni. Hisz a KSH az új mutató bevezetésével azokat szeretné mérni, akiknek a legnehezebb a sorsuk a társadalomban. „Kételyeim nagyok” – állapította meg Ferge Zsuzsa. Hogyan lehet ezt a kört meghatározni? Ki fogja a legminimálisabb szükségleteket meghatározni? Honnan lehet tudni, hogy kiknek a sorsa a legnehezebb, ha nem tudjuk, hogy a többieké milyen, mihez hasonlítunk? – sorolta kérdéseit.
 
   A nemzetközi gyakorlatban a probléma ismert. Általában az EU meghatározása szerint elfogadott szegénységi küszöb fele alatt élőket tekintik végképp ellehetetlenülőknek. A küszöbök meghatározása többnyire nem íróasztalnál történik – hangsúlyozta Ferge Zsuzsa. Kisebb vagy nagyobb minták, személyes interjúk és nyilvános viták alapján mérik fel, hogy a többség mit tekint az élet alapvető szükségleteinek, amihez mindenkinek hozzá kell jutnia. (Cz. G.)

Forrás: Népszabadság