Napi 30 ezret is hazavihet egy felszolgáló a Balatonnál

Pincérek, szakácsok garmadáját keresik a Balatonnál. A vendéglátósok lasszóval fogják a szakembereket, pedig napi 30 ezret is hazavihet egy felszolgáló. Az Origo munkatársai Siófokon jártak.

 
 „Munkaerőhiány, itt? Hülye vagy? Nézz körül, hány helyen látsz hirdetést a vendéglátóhelyek előtt?!” - mondja Gábor, a siófoki Strongbow Partysétány (leánykori nevén Petőfi sétány) egyik éttermének tulajdonosa. Jó néhány helyen azért láttunk hirdetőtáblát.
 
  SMS-ben mondott fel egy egész csapat„Nézd meg, tele vagyok jelentkezőkkel” – teszi hozzá, majd megmutatja a telefonja levelezését. Szemlátomást temérdek a jelentkező, fényképezni azonban nem szabad a készülék kijelzőjét: tudod, a személyiségi jogok, és hát már nehogy miattatok vágjon meg a NAV!”
 
   Egy másik balatoni vendéglátós nettó százezer forintért sem kap takarítót régóta – miközben sok az álláskereső most is a siófoki, boglári régióban. Egy másik éttermes pedig azt mesélte, hogy eddig a szakképzett konyhai dolgozókat „vadászták”, lassan azonban bármilyen képzettségűnek örülnének. A Sonline.hu azt írta, az egyik éttermest a napokban a teljes személyzete hagyta faképnél,  bepácoltak este ötven kiló húst, azután reggel már csak egy SMS-üzenet fogadta: „Ausztriába mentünk”.
 
  Azért hatalmas munkaerőhiányról nem beszélhetünk a Balatonnál, és a probléma sem új keletű Antalffy Gábor a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének elnöke szerint. A szakácsok, pincérek, pultosok a vendéglátásban folyamatosan külföldön keresik a boldogulást a magasabb bérezés miatt.
 
  A szakképzett munkaerő hiánya valóban létezik, a vendéglátásban nagyon nagy a fluktuáció is, hiszen pénzkezeléssel bízzuk meg az alkalmazottakat – meséli a vendéglátósok szövetségének elnöke.

Összefogtak a vendéglátósok

  Úgy tudjuk, a vendéglátósok összefogtak. Aki nyáron a Balatonnál szolgál fel, annak megpróbálnak télre egy osztrák síparadicsomban munkát szerezni. És abban bíznak, hogy nyárra ismét visszatér a pincér és a szakács a Balatonhoz, de a többség inkább Ausztriában keres magának nyárra is munkát. A vendéglátósok segítő szándékával 40-50 pincér ingázhat Ausztria és a Balaton között – árulta el Antalffy Gábor.
 
  Épphogy csak továbbsétálunk a Balaton-parton, máris belebotlunk egy eredetileg sört reklámozó, most viszont felvételt hirdető táblába. Tetovált ajtónálló állja el az ajtót, szerinte valóban nagy a munkaerőhiány a Balaton partján. Már ami a szakképzett munkaerőt illeti. Mi ügyelünk a minőségre, egy autószerelőt mégsem állíthatunk be a pultba” – mondja. „Ha valakinek csak az a gondja, hogy feltöltse a létszámot, az nem okoz gondot, ezrével jelentkeznek a diákok, de ha tényleg szakképzett munkaerőre vágyik, akkor nagy bajban van.

Egy pincér napi 30 ezret is kereshet

  Pedig itt a parton naponta 6000–8000 forintot meg lehet keresni (bejelentve), ha az ember a konyhán dolgozik. Ha pedig pincér, akkor a jatt simán eléri a 30 ezer forintot is, szintén naponta – teszi hozzá. Antalffy Gábor nem tudta megbecsülni, hogy hány ember hiányzik a balatoni éttermekből, büfékből. Viszont azt megemlítette, hogy most szabadulnak fel a diákok a főiskolákból, szakiskolákból, ezért várhatóan a következő hetekben megoldódhat a balatoni munkaerőhiány.
 
Ahogy körülnéztünk, az üzlet személyzete szemre a beleegyezési korhatárt felülről súroló lányokból és egy húszéves forma férfiemberből áll, akit egy emberként irigylünk a munkaköréért. Később azonban kiderül, hogy például Zsanett, az egyik pincérlány most végez a főiskolán, ahogyan a többiek is legalább tavaly betöltötték a 18-at. Zsanett öt éve jár vissza, mint mondja, az átlagbér kétszeresét biztosan megkeresi egy hónapban.

Nem kapkodnak a munka után

  Egymást követik a munkát hirdető táblák. A tulajdonos szerint az emberek nem akarnak dolgozni. „Vagy ha igen, akkor azok a kevesek inkább elmennek 60 ezer forinttal többért Ausztriába, mint hogy itthon melózzanak. Jó esetben akár az itteni átlagnál 30 ezer forinttal kevesebbért is el kéne vállalni a munkát, hiszen itthon közel a család, olcsóbb a megélhetés, és nem nézik le őket, mint koszos bevándorlókat” – sorolja az érveit egy büfés.
 
  Hozzáteszi, nincsen ideje szakképzetlen dolgozókat betanítani, ezért ő sem alkalmaz tanulókat. Ezért aztán hirdet, de hiába, megfelelő jelentkező nincsen. 
 
  „Tavaly volt két mixerem, ahhoz a szakmához három év gyakorlat kell. No, és mit csináltak ezek a csúnya fiúk? Én iskoláztattam be őket, amikor végeztek, a szezont még lehúzták, majd elmentek egy óceánjáró hajóra dolgozni” – meséli. Furcsa a kiejtése, rákérdezünk. Hamadi Glassan a neve, Szíriából jött, 1981-ben. Azért, mert itt béke volt. Meg szép az ország. És a nők. Őt sem kerülte el a végzet, jött a szerelem, 1984-ben megnősült, magyar nőt vett el, harminc éve vállalkozó. A kerítésről, a menekültügyről nem szeretne beszélni. 

Forrás: Origo