A feltétel nélküli alapjövedelem javítja a munkához való viszonyt

A LÉT-munkacsoport vezetője bízik benne, hogy gyerekei már egy olyan Európában fognak élni, ahol lesz feltétel nélküli alapjövedelem. Az erről szóló javaslatot másfél éve kidolgozták, azóta - gyakran éles - viták folynak róla. Bánfalvi István szociálpolitikus Népszavában is megfogalmazott meggyőződése, hogy az ilyen ellátás javítja és nem rontja a munkához való viszonyt. Szerinte a szociálisan elkötelezett, a szegénységet és a kiszolgáltatottságot tűrhetetlennek tartó sokaság egyre inkább arra hajlik, ha megoldható és finanszírozható, akkor legyen.

- Finnországban lenne jó élni?
- Ott hagyományosan remek a szociálpolitika, nem meglepő tehát, hogy az új balközép kormány programjának része lett az alapjövedelem kísérleti bevezetése. Én azonban Magyarországon szeretnék biztonságosabb életet, annak ellenére is, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem nyilván sokkal kisebb, mint a finneknél. A mi javaslatunk ezért - Veres Péter író szavaival - „sültrealista” ajánlat a magyar társadalomnak, hiszen a hazai gazdasági és társadalmi viszonyok között működőképes lenne.

- Akkor lássuk is, mi a létpénz lényege.
- Havi 25 ezer forintot kapna minden 18 éven aluli gyerek, 50 ezret a felnőttek (ha legalább 8 éve Magyarországon laknak, és nem külföldön adóznak), a várandós édesanyáknak pedig 75 ezer forint jutna. Ez a „LÉT-pénz”, ami mindenkit feltétel nélkül megillet, mert az életéhez, a létéhez és egyben a személyéhez fűződő, elidegeníthetetlen, alkotmányos alapjoga. Az 50 ezer forint a mai létminimum mintegy kétharmada, ami nem elegendő, hogy egy ember megéljen belőle, de sokat segíthet, mert rendszeres és kiszámítható készpénz. Ha bevezetik, megszűnik a nincstelenség Magyarországon! Ugyanakkor praktikusan megfelezi a mélyszegénységet. Számításaink szerint e javaslat megvalósításával 16,4-ről 8,6 százalékra csökkenne a szegénységi küszöb alatt élők aránya, és 40,7 százalékról 29,1-re a létminimum alattiaké. A hihetetlenül nyíló egyenlőtlenségi ollót alulról felfelé zárná úgy, hogy a legszegényebb, a sokgyerekes, az inaktív háztartásfős családok járnának a legjobban, és a leggazdagabb 4-5 százaléknak csökkenne valamennyit a jövedelme. Nem mellékes, hogy a létpénzért cserébe az állam nem követelhet viselkedést, hálát, azt mindenki szabadon költheti el. Egy kivétellel: napjainkban hozzávetőleg hat-hétszázezer ember kívül van az egészségbiztosítás rendszerén, mert nincs járulékköteles jövedelme és nem tudja fizetni a járulékot. Az ő létpénzükből a Kincstár közvetlenül utalná át a pénzt az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak. Így mindenki újra az egészségbiztosítás alanyává válna. Példátlanul pozitív hatása lenne a népegészségügyre.

- Csupa jó dolog. Mivel magyarázza mégis a rengeteg ellenvéleményt?
- Először is: kezdettől nagyságrendekkel több a támogató, mint az ellenző. Az utóbbiak fenntartásainak fő oka a sematikus gondolkodás, a megszokás; nehezen képzeljük el, hogy valami lehetséges, ami eddig nem volt. Gyerekkoromban, amikor bevezették az önkiszolgáló boltokat, azt mondták, ez hülyeség, el fogják lopni az egész üzletet. Vagy lehetetlennek tartották a kalauz nélküli villamost. 1968-ban, amikor jött az úgynevezett új gazdasági mechanizmus, nagyon sokan azt kérdezték: ha nincs tervutasítás, akkor miért fognak dolgozni az emberek?

- Rendben, ma már el tudjuk képzelni a kalauz nélküli villamost, de azért nagyon sokan bliccelnek.
- Igaz, de emiatt senki se akar megint kalauzokat alkalmazni. Nem csak a fantázia hiányából erednek a viták. Vannak előítéletes kritikusok is, akik azt gondolják, ha valaki létpénzt kap, nem is akar majd dolgozni. Csakhogy az eddigi kísérletek azt mutatják, hogy mindenütt, ahol különböző konstrukcióban elindítottak alapjövedelemszerű, vagy garantált minimumjövedelemszerű ellátásokat, javította és nem rontotta a munkához való viszonyt.

- Ennek mi az oka?
- Ahhoz is kell egy kis pénz, hogy az ember egy kis pénzt keressen. A helyszínen kutattunk egy kis borsodi faluban, ahonnan mindössze két felnőtt férfi járt Miskolcra nyolcórás munkára minimálbérért. Akkor a minimálbér nettója olyan 51-52 ezer forint volt, a buszbérletük meg 26 ezer forint havonta. Aztán ha az ember szeretne egy állást, de az elülső fogai közül egy-kettő hiányzik, emiatt nem veszik föl, megcsináltatni viszont nem tudja. Egy olyan társadalomban, ahol több mint 20 regisztrált munkanélküli vár minden egyes nyilvánosan meghirdetett munkahelyre, a munkátlanság fő oka nem az, hogy az emberek nem akarnak dolgozni, hanem az, hogy nincs megfelelő munka.

- Ha ezek az emberek alapjövedelmet kapnak, akkor több lesz a munkahely?
- Először is tudomásul kell venni, hogy belátható távlatban soha többet nem lesz teljes foglalkoztatás se Magyarországon, se a világ fejlett részein. A miniszterelnök áltatja a magyar népet, amikor folyton elmondja, hogy célja a teljes foglalkoztatás és azt el is fogjuk érni. A világ fejlett országait tömörítő szervezet, az OECD 2060-ig terjedő előrejelzése szerint a legmagasabb foglalkoztatottsági szint egy országban éri el a 70 százalékot, és az óriási többség 60-65 százalék körül lesz. Magyarország e 34 ország közül hátulról a 3. helyen van, hiszen 2060-ig a foglalkoztatottság nem éri el a 50 százalékot se. Tudomásul kell vennünk, hogy a technológiai fejlődés, a robotizáció, a határokon átnyúló munkavállalás miatt az emberek sokaságának a mai értelemben nem lesz fizetett munkája a munkaerőpiacon. Erre kell felkészülni. Az emberek már ma is rengeteg munkát végeznek, fizetés nélkül. A létpénz ahhoz is kell, hogy képessé váljanak a hozzáférhető munkákra.

- Feltehetően a nemzetközi példák is ezt támasztják alá.
- Guy Standing, egy nemzetközi hírű brit szociálpolitikus vizsgálta a nálunk is szegényebb országokban - Indiában, Namíbiában - folyó alapjövedelem kísérleteket. Az ilyen társadalmakban, ahol évszázados az éhezés és a nyomor, az azonos súllyal született gyerekek közül a lánycsecsemők súlya fokozatosan lemarad a fiúké mögött. Nem kapnak ugyanannyit enni. Az alapjövedelem kísérleti bevezetése után viszont - orvosilag ellenőrzött mérések szerint - a tendencia megváltozott. Standing a változást ahhoz a katarzishoz hasonlította, amit Mozart zenéje vált ki. Aztán Indiában csak köpenyben lehet bemenni az elemi iskolába. Földszegény indiai asszonyok vásároltak az alapjövedelmükből iskolaköpenyt és felváltva elkezdték küldözgetni a mezítlábas gyerekeiket az iskolába. Egy faluban az alapjövedelem hatására az asszonyok összeálltak és vásároltak egy lábbal hajtható régi Singer varrógépet, mert így vállalkozni kezdhettek. Sokan - olykor még kollégák is - arról beszélnek, hogy meg kéne tanítani a szegényeket, mire költsék azt a „hatalmas” pénzt, amit alapjövedelemként kaphatnak. Nem kell őket tanítani, nem igaz, hogy nem tudnak racionálisan fogyasztani. Az sem igaz, hogy a szegények elisszák a pénzt. Egy európai felmérésből kiderült, a szegények fajlagosan sokkal kevesebbet isznak, mint a középosztálybeliek, vagy a gazdagok.

- Nemrég egy előadásában azt mondta, amikor tavaly januárban felmerült a létpénz terve, kormánykörökben atombombának tekintették.
- Van hitelt érdemlő információnk róla. Azt hallottam, hogy valóban elemezték a javaslatot és úgy találták, hogy ez szemben áll a szociálpolitika jelenlegi kurzusával. Attól tartottak, hogy az alapjövedelem megragadja az emberek fantáziáját és sokkal vonzóbbnak tartják a választási célból előhozott rezsicsökkentésnél. Emiatt nagyon sokan támadtak jobb- és szélsőjobboldali fórumokon. Amikor kiderült, hogy az áprilisi parlamenti választásokon, illetve utána a progresszív ellenzéki pártok nem vették be programjukba, akkor leálltak vele.

- Azt mivel magyarázza, hogy a demokratikus ellenzék nem állt önök mellé?
- Idő kell az új gondolatok megemésztéséhez. Minden újdonságot, ami jelentősen változtat a megszokott eljárásokon, meg kell érteni. Nekünk magunknak is háromnegyed évi műhelymunkánkba került a felelősen vállalható javaslat elkészítése. Az alapjövedelem nemcsak egy segély, nem is csak egy szociális intézkedés. Nagyon sok dimenziója van. Érinti az államháztartást, a szociális rendszert, a munkaerőpiacot, sőt erkölcsi és világnézeti hatása is van. Az elmúlt másfél évben a társadalom legkülönbözőbb részeivel vitáztunk. Sikerült közérthetővé tennünk ezt a modellt, és most már sokkal több híve van. Makroközgazdász barátaink többsége is korrektnek tartja az államháztartási számításokat. Igazat adnak abban, hogy a megvalósításhoz a költségvetés kiadási oldalának 2 százaléka szükséges, a többi átrendezéssel elintézhető. Sok roma vezető szerint döntően járulna hozzá az elismerésükhöz, szociális helyzetük stabilizálásához. Az első parlamenti párt a Párbeszéd Magyarországért, amely támogatja az alapjövedelem gondolatát.

A zuglói modelljük arra épült, hogy ha nem nyúlhatunk hozzá se az alkotmányhoz, se az önkormányzati vagy a szociális törvényhez, se a költségvetéshez, akkor ilyen viszonyok között meg kell próbálni adni egy garantált minimum-jövedelmet. Ez nem pontosan az, amire mi gondoltunk, úgy mondanám, ez a gúzsba kötve táncolás konstrukciója, de tiszteletre méltó. Hosszabb távon, ha a magyar progresszió kormányzati tényező lesz, akkor feltétel nélküli alapjövedelmet javasolnak, ami lényegében a mi modellünk, de kiegészítik a minimálbér nettó 100 ezer forintra emelésével. Ez utóbbival mi is egyetértünk, és ugyanezt javasolták már korábban szocialista párti vezető szakértők is. Az MSZP különböző fórumain is javában folyik az érdemi vita az alapjövedelemről. Különböző, olykor a miénktől eltérő konstrukciókban, de megjelentek a program elemei a liberális pártok és az LMP köreiben, és kritikus vitákat keltett már a DK-ban és az Együtt-ben is. Tekintélyes keresztény humanista barátaimtól is sokat hallottam, hogy a javaslat igazán közel áll Ferenc pápa szellemiségéhez is. Tehát úgy látom, ez a folyamat inkább biztató gyorsasággal halad előre, és a humanista, demokratikus gondolkodók körében értő fogadtatásra talál.

- Vagyis az a jó, ha minél többet beszélnek róla.
- Igen. Még az is jó, ha éles vitákban tisztázzuk az álláspontokat. Találkoztam olyan véleménnyel, hogy ez felemésztené az egész GDP-t. Holott mi nem azt javasoljuk, hogy a létező jövedelmekre ráhelyezve adjunk alapjövedelmet. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy ahol az alapjövedelem kivált más jövedelemtípusokat, azokat meg lehet takarítani. Voltak olyan helyi politikusok, még egy-két baloldali is, akik mintha uradalmi tiszttartókként léptek volna elő Illyés Gyula Puszták népéből. Azt mondta egyikük, ha lenne LÉT-pénz, az emberek „elszemtelenednének”, és nem lehetne bírni velük a faluban. Neki azt feleltem, bárcsak annyira elszemtelenednének, hogy végre elmennének szavazni. Egy másik vitában valaki azt mondta, hogy ő ugyan egyetért az alapjövedelemmel, de megérti azokat, akik a lecsúszástól való félelmükben abba kapaszkodnak, hogy lenézhetik a náluk is nyomorultabbakat. Neki Heltai Jenő híres Szabadság versének záró sorait ajánlottam: „Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, / te sem vagy még szabad, te is csak gyáva rab vagy.” Ám tanúsíthatom, hogy az érdeklődő, a szociálisan elkötelezett, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a nyomort tűrhetetlennek tartó sokaság, amely keresi a megoldásokat, a kiutakat, egyre inkább arra hajlik, hogy ha ez megoldható és finanszírozható, akkor csináljuk.

- De miután nem a lakosság dönti el, hogy bevezessék-e az alapjövedelmet, ön szerint megvalósulhat?
- A LÉT-csoport független szakértőkből áll. Soha senki nem bízott meg a munkával, soha egy fillért nem kaptunk érte. Egy olyan modellt dolgoztunk ki, amely akár fél év alatt bevezethető lenne. A pénzt a személyi azonosítói jel alapján a Magyar Államkincstár utalná mindenkinek a bankszámlájára, amit, mint a csiga a hátán a házát, mindenki vihetne magával, akkor is, ha változik a családi állapota, lakhelye, munkahelye, bármi más. A konstrukció több tízmilliárd forintot megtakarítana a magyar államnak, hiszen feleslegessé válna a rászorultságot ma nem kevesebb, mint 9-féle teszttel vizsgáló, ellenőrző jelenlegi bürokrácia.

- Ám a politika nem nagyon látszik elfogadni a javaslatot.
- Kétféle megközelítés van, ahogy Petőfi írta Levél egy színész barátomhoz című versében: „S haladni nincsen semmi ösztönünk. /Pártolj, közönség, és majd haladunk, /Mond a színész: és az meg így felel:/ Haladjatok, majd aztán pártolunk”. Olyan vonzó, reális, humánus és demokratikus, a modern Magyarország felé mutató programokat kell az embereknek bemutatni, amelyek alapján azokra szavaznak, akik nem az erő nyelvén beszélnek, és akik nem akarják tudomásul venni, hogy volnának feláldozható nemzedékek is. Csengey Dénes költő, az MDF egyik alapítója adta ki a rendszerváltás idején a híres jelszót: „Európába, de mindannyian!” Korunk egyik legnagyobb filozófusa, Jürgen Habermas közelmúltbeli, budapesti előadásának egyik tézise volt, hogy az az egyenlőtlenség és az a nyomor, ami Európa perifériáin és Magyarországon is kialakulóban van, gyilkosa a demokráciának. A túlélésért folyó küzdelem végtelenül megnöveli az agresszivitást a társadalomban és utat nyit a radikális, szélsőjobboldali, fajvédő etnikai nacionalista politikai erők előtt. Erre mindenképpen a humánus gondolkodás, a mások tisztelete, a teljes társadalmi tagság gyakorlati megvalósítása lehet a válasz. Bízom benne, hogy az én gyerekeim már egy olyan Európában fognak élni, ahol lesz európai szintű feltétel nélküli alapjövedelem.

Forrás: Népszava