Harmincmilliárdot vettek el a magyar családoktól

 A vizsgált települések csaknem hatodán egyszerűen eltörölték a lakhatási támogatást, s ahol maradt ilyen, ott is kevesebbet adnak. Más segélyezési formák esetében is ­hasonló a helyzet: vagy megszűntek, vagy csökkentették a juttatást. A feladatok egy részét nyögő önkormányzatok szerint az állam harmincmilliárd forintot vont ki a rendszerből – olvasható a Népszabadságban.

  A korábban az állam által folyósított lakhatási támogatásban csaknem ötszázezer család részesült, és az a havi három-négyezer forint sokak számára azt jelentette, hogy legalább a villanyszámlát rendezni tudták.
 
  A segélyezési rendszer átalakítása miatt azonban kétharmadával kevesebben kapnak támogatást, amelynek folyósítását több esetben vitatható feltételekhez köti az önkormányzat – állítja Korózs Lajos, az MSZP politikusa. Ha nem is ilyen mértékű csökkenést, de hasonló tendenciát tapasztalt a Habitat for Humanity Magyarország: 31 önkormányzat gyakorlatát elemezve megállapította, hogy a vizsgált települések 15 százalékában megszűnt a lakhatási támogatás. Ugyanakkor kiderült, hogy a rászorultsághoz szinte mindenütt alacsonyabb jövedelemhatárt állapítottak meg, mint amit a jogszabály már­ciusig tartalmazott, tehát a jogosultak száma emiatt nyilván kevesebb.
 
  A civilek jelentése szerint minél kisebb egy település, annál kevésbé tartalmaz normatív szabályokat a támogatásokról szóló helyi rendelet, és sok helyütt a polgármester vagy a jegyző egymaga dönti el, ki kapjon segélyt.
 
  A lakhatási támogatás, az adósságkezelési szolgáltatás, a méltányossági ápolási díj és a méltányossági közgyógyellátás idén februárig a törvény erejénél fogva járt a rászorulóknak. Az ezekkel kapcsolatos kiadásokat nagyrészt a központi büdzséből finanszírozták, de már­ciustól a települések döntésén múlik, ilyen címeken folyósítanak-e segélyt, az állam ugyanis csak a foglalkoztatást helyettesítő támogatást, az időskorúak járadékát, a tartósan beteg hozzátartozót gondozó személyek ápolási díját, illetve a közgyógyellátást fizeti közvetlenül.
 
  A civilek jelentése szerint minél kisebb egy település, annál kevésbé tartalmaz normatív szabályokat a támogatásokról szóló helyi rendelet, és sok helyütt a polgármester vagy a jegyző egymaga dönti el, ki kapjon segélyt.
 
  A lakhatási támogatás, az adósságkezelési szolgáltatás, a méltányossági ápolási díj és a méltányossági közgyógyellátás idén februárig a törvény erejénél fogva járt a rászorulóknak. Az ezekkel kapcsolatos kiadásokat nagyrészt a központi büdzséből finanszírozták, de már­ciustól a települések döntésén múlik, ilyen címeken folyósítanak-e segélyt, az állam ugyanis csak a foglalkoztatást helyettesítő támogatást, az időskorúak járadékát, a tartósan beteg hozzátartozót gondozó személyek ápolási díját, illetve a közgyógyellátást fizeti közvetlenül.
 
  A költségvetés a helyi önkormányzatok által folyósított támogatásokkal kapcsolatos kiadásokat az idén már csak részlegesen fedezi, s ahol egy főre vetítve 32 ezer forintnál több adóbevétel folyik be, oda egy fillér sem jut. A pénzügyileg támogatott csaknem 2900 település – nagyobb városok is, mint Szeged vagy Kaposvár – összességében harmincmilliárdot kap. Nagyjából ezeknek okoz gondot a rászorulók támogatása – jelentette ki pár napja a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke, ­Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere, aki törvénymódosítást kezdeményezne. Szerinte ha egy önkormányzat nem alakította át saját szociális rendeletét, vagyis nem csökkentette a szétosztható pénzeket, maga is rászorulóvá vált.
 
  Hasonlóan látja Gémesi György gödöllői polgármester, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke. Hangsúlyozta: a korábbihoz képest legalább harmincmilliárd forintot vontak ki a rendszerből, és ezt mindenütt megérzik. A képviselő-testületek így fájdalmas döntésekre kényszerülnek, mert választa­niuk kell: járdát építenek vagy segélyt nyújtanak – állítja a településvezető.
 
  További lehetőség, hogy bizonyos támogatásokat egyáltalán nem biztosítanak, illetve csökkentik azok összegét, esetleg lejjebb viszik a jogosultsági jövedelemhatárt. Gödöllőn az idén harminc-negyvenmillió forint esik ki, így itt is lépni kellett: minden korábbi támogatási forma megmaradt ugyan, de kevesebb segélyt adnak. A helyzetüket ráadásul nehezíti, hogy az ingyenes óvodai és iskolai étkeztetés költségeit is az önkormányzatok nyakába varrta az állam, ez jelentős többletkiadással jár.
 
  Korózs ehhez hozzátette: tavaly a költségvetésben csaknem százmilliárdot, míg idén mindössze 25,4 milliárdot irányoztak elő szociális támogatásokra. Ehhez jön a harmincmilliárd, így a politikus szerint is hiányzik majdnem 35 milliárd. Kormányzati körök viszont állítják, hogy a helyhatóságok felelősségi körébe került ellátásokra a KSH adatai szerint 2013-ban 33 milliárd forintot fordítottak, míg a 2015. évi költségve­tési törvényben ugyanerre harmincmilliárdot irányoztak elő. Vagyis: alig jut erre a célra kevesebb pénz, és csak a gazdagabb településeknek kell a központi forrást saját zsebből kiegészíteniük.
 
  Korózs Lajos szerint viszont felesleges számháborúzni, mert az egész rendszert úgy kavarták meg, hogy senki ne lássa át, mi történt, s ne is legyen képes összehasonlítani a korábbi és a jelenlegi szisztémát. A szocialista politikus ennél sokkal fontosabbnak tartja, hogy mi történik azzal a félmillió családdal, amely kevesebb lakhatási támogatást kap. S mondott még néhány számot: tavaly 870 ezren részesültek önkormányzati segélyben, ötvenezren méltányossági közgyógyellátásban, míg tízezren méltányossági ápolási díjat kaptak. Az eddiginél jóval kisebb összegből nyilván kevesebb embernek segíthetnek, aminek az lehet a vége – fűzte hozzá –, hogy közműhátralékos családok sora ellen indulhat végrehajtási eljárás.

  – Egyetértek a TÖOSZ elnökével, változtatásra van szükség. A korábbi segélyezési rendszer ugyanis átláthatóbb, kiszámíthatóbb és kezelhetőbb volt – mondta Sértő-Radics István, az ukrán határszélhez közeli, négyszázhatvan lakosú Uszka polgármestere. Szavai szerint a települési segélyezésre fordítható összeg nagyjából most is ugyanannyi, mint korábban – esetükben évi hat-hétmillió forint –, ám ezt sokkal rendszertelenebbül tudják kiosztani.
 
  Korábban egy elkülönített számlára jött a pénz, most viszont a község költségvetéséhez csapják, s az államkincstár például ebből veszi le a közfoglalkoztatottak bérjárulékait.

  Ha adott időszakban sok a közmunkás, és Uszka esetében ez igen gyakori, hiszen rendes munkahely nem nagyon akad, akkor egy-egy hónapban nullára is kifuthat a számla, s nem tudnak lakhatási támogatást fizetni. Később, amikor van pénz, adnak, de két-három hónap is eltelik közben. Emiatt nem tudták bevezetni a rendszeres szociális segélyezést, hanem csak alkalmi támogatásokat nyújtanak.
 
  – Most még nincs probléma, majd ha nyár végén megvonjuk a féléves mérleget, kiderül, hogy bírjuk-e továbbra is fizetni a lakhatási támogatásokat – mondta Szűcs Kálmán nagyecsedi aljegyző. Hátrányos helyzetben lévő településként magasabb állami normatívát kaptak, mint a jobban „eleresztett” önkormányzatok, így továbbra is fenn tudták tartani a korábbi segélyezési formákat. A lakás méretétől, komfortfokozatától és a benne lakók számától függően általában három-hatezer forintos havi támogatást adnak. Szociális kiadásokra évente kilencvenmillió forintot fordít a csaknem hétezres szabolcsi város, ebben azonban az idősek ellátásától kezdve az egyéb települési segélyekig minden benne van. Ez az összeg nagyjából megegyezik a korábban kapott kerettel, így ők nem jártak rosszabbul az új szabályozással.

 Nem panaszkodik a kazincbarcikai polgármester, Szitka Péter sem, bár azt megjegyzi: azok vannak most bajban, akik korábban ­elengedték a gyeplőt, és anyagi lehetőségeiket túllépve adták a segélyeket, gondolván, hogy az állam később úgyis kisegíti őket. Megmaradtak a korábbi segélyezési formák, viszont szűkítették a kedvezményezettek körét. Mivel a város hátrányos helyzetű, a segélyezésre fordítható állami forrás alig észrevehetően csökkent.
 
Forrás: Népszabadság