Kisgyerekes anyák nehézségei a munkarőpiacon

Minden anya életében eljön a pillanat, amikor a gyerek születése után bizonyos idővel (legkésőbb három évvel később) vissza kell térnie a munkaerőpiacra, hacsak nem dönt úgy, hogy főállású anya lesz. Hány év után érdemes visszamenni dolgozni? Milyen esélyekkel indul az a nő, aki az iskolapadból kiszakadva egyből az anyaságot választotta, illetve vissza tud-e kapaszkodni az a nő, aki felívelőben lévő karrierjét megszakítva lett édesanya? A hazai munkáltatók és a társadalom mennyire toleráns ezekkel a kisgyerekes anyákkal? A HVG cikke.

  Az adatok, a vélemények, az érvek és az ellenérvek között kevés szó esik a munkába való visszatérés lelki oldaláról. Nem kell nagy statisztikákat készíteni: valószínűleg minden munkaerőpiacra először vagy újból belépő anyában dolgozik a bűntudat, reggelente sírva néznek a gyerekeik szemébe, mert úgy érzik, lemaradnak gyermekük életének fontos eseményeiről.
 
  Az ekkor támadó lelkifurdalás kérdését nem szabad elbagatellizálni – állítja Gotthardt Zsóka, klinikai szakpszichológus. Praxisában azt tapasztalja, hogy komoly lelki krízist okoz, amikor az anyák az otthon töltött évek után újból munkába állnak, és a nonstop gyerekkel töltött idő a délután 4 és este 8-9 közti sávra korlátozódik.
 
 A szakember szerint a belülről fakadó bűntudat mellett a kívülről jövő szorongás- és a bűntudatkeltés is nyomasztja a nőket. „A gyeddel és a gyessel együtt járó hároméves otthonmaradási lehetőség Magyarországon azt jelenti, hogy a gyerekkel illik is három évig otthon maradni.” Ez a felfogás a rendszerváltással valamelyest javult, „a családokra nehezedő egzisztenciális nyomás miatt ma leginkább azt várjuk a nőktől, hogy maradjanak otthon a gyerekkel, majd menjenek dolgozni”.
 
Anya nevel, apa dolgozik
 
 Peer Krisztina klinikai gyermek-szakpszichológus a nemi szerepek felől közelítve hasonlóan látja a helyzetet: „A társadalom hihetetlen energiával sulykolja a nőkbe, hogy a gyereknek az anyja mellett van a legjobb helye, keltve ezzel még nagyobb bűntudatot azokban a nőkben, akiknek megfordult a fejében a gyermek 3 éves kora előtti munkába állás.
 
  A magyarországi gyed- és gyes-rendszer is arról szól, hogy az anya minél tovább otthon tudjon maradni a gyerekkel. Vagy az apa. De erre meg egyenesen prüszkölünk, annyira szokatlan, hiszen még ma is uralkodik az az általános felfogás a társadalomban, hogy a nő gyereket nevel, a férfi pedig dolgozik.”
 
  Szél Dávid pszichológus, az Apapara című könyv szerzője is sűrűn találkozik a bűntudatkeltéssel. „Legyen-e bűntudata az anyának, ha a gyereke születését követő három éven belül visszamegy dolgozni? Felteszi ezt a kérdést bárki is az apának, amikor a gyereke születését követő öt munkanapot követően visszamegy dolgozni? Szóval ne, a dolgozó anyának ne legyen bűntudata!” – állítja a szakember.
 
Legyen közös döntés
 
  Bármi is az oka az anya visszatérésének a munkába (ha az anya azért megy vissza, mert szereti a munkáját, ha a családnak szüksége van a fizetésére, vagy ha már elege van az otthon töltött napokból, és szeretne egy kicsit szocializálódni, ideje nagyobb részét újból felnőttek társaságában tölteni, stb.) a gyerek hároméves kora előtt, a társadalom megbélyegez – gondolja a szakember.
 
 Bármi is legyen az oka az anya újbóli munkába állásának, ezt a döntést ne az anya egyedül, hanem a családdal közösen hozza meg, javasolja Szél Dávid. Ez a döntés minden esetben legyen kimunkált, végiggondolt, és főként akart, vágyott legyen. „Legalább ennyire fontos, hogy a család bízzon abban a rendszerben, amelyben a gyerek napközben van, legyen szó bébiszitterről, rokonról, bölcsődéről, családi napköziről.”
 
  Peer Krisztina két kisgyermek anyukájaként szerencsésnek tartja magát, mert a szakmája és családja is segíti abban, hogy végezhesse a munkáját. Bevallása szerint mindig is szüksége volt arra, hogy a gyerek mellett szakmai dolgokkal is foglalkozzon. A pszichológus szerint teljesen mindegy, hogy kisgyerekesként dolgozunk-e a gyerek mellett, vagy sem, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez pedig visszahat a gyerekre, aki ettől is jól fogja érezni magát.
 
Részmunkaidő
 
  A támogató család mellett az is segíthet, ha a visszatérésben a fokozatosság elvét követjük – teszi hozzá Gotthardt Zsóka. Komoly bűntudattal küzdő pácienseivel a terápia során igyekszenek működőképes „átzsilipelési technikákat” kidolgozni. Ennek például kiváló eszköze lehet, ha az anya eleinte csak részmunkaidős állást vállal a gyerek mellett.
 
 „A részmunkaidő pszichológiai értelemben támogatja a rugalmas leválást, a rugalmas elszakadást, ami oldja a szorongást és a bűntudatot. A nő így könnyebben visszatalál a dolgozó női, és általában vett női identitásához, ami a gyerek születésével háttérbe szorult az anyai identitás kialakulása miatt. Arról nem is beszélve, hogy így a gyereket is könnyebb lesz beszoktatni a bölcsibe.”
 
 Komoly veszélyeket rejthet magában, ha az anya képtelen a rugalmas leválásra, és nem tudja elengedni a bűntudatot. Az egyik legelismertebb brit gyereknevelési szakértő, a Szuperdada című műsorból ismerős Jo Frost gyakran tapasztalja, hogy a bűntudattal küzdő szülők kompenzálásképp elkényeztetik a gyerekeiket. Számos szülő anyagi javakkal próbálja pótolni a közösen eltöltött idő hiányát, és a bűntudat gyakran a fegyelmezés kárára megy.
 
Minőségi idő
 
  Ha a hétköznapokon csak két óránk van a gyerekeinkre, az is bőven elég, feltéve, ha abban a két órában csak a kicsikre figyelünk, mondja a Szuperdada. Kapcsoljuk ki a mobiltelefont, ne nézegessük a munkahelyi e-maileket, és ne törődjünk a házimunkával. „Gyakran mondom az anyukáknak, hogy ha csak fél órán át képesek teljes figyelmüket a gyermeküknek szentelni, az jobb, mintha kiszámíthatatlanul szánnánk rá időnként egy-egy percet két órán keresztül.
 
  Ezt nevezzük minőségi időnek. A „minőségi” itt azt jelenti, hogy örömöt ad. Ez az, amikor mindketten élvezzük az együtt töltött időt. Nem kell túlságosan nagy dolgokra gondolni. Az is lehet minőségi idő, ha nem csinálunk semmit, csak együtt vagyunk. Az a lényeg, hogy kizárólag rá figyeljünk” – írja Jo Frost A kisgyerekkor nagy kérdései című könyvében.
 
   A brit szakember szerint fontos azt is tudatosítani, amikor problémák adódnak a gyerekünkkel, például megjelenik a szeparációs szorongás vagy a hiszti, ez nem a szülő hiányának szól. Jellegzetes életkori sajátosságokról van szó, amelyekkel a gyermeküket otthon nevelő szülők is ugyanúgy megküzdenek.
 
A dackorszak bedurvulása
 
  Gotthardt Zsóka azt tapasztalja, hogy a gyermek kétéves kora körül tetőző dackorszak vízválasztó kríziskorszak a gyermek-szülő kapcsolatban: a gyerek eleinte ragaszkodik a szüleihez és kapaszkodik az édesanyjába, majd kétéves korában elkezdődik én tudatának kialakulása. A gyerek egyre több dolgot szeretne egyedül csinálni. A pszichológiai jelszó ebben a korszakban függetlenül attól, hogy van-e munkánk, vagy sem: nem fogni, hanem tartani a gyereket.
 
 A hvg.hu által megkérdezett szakemberek mindegyike egyet értett abban, hogy az anya-gyerek kötődés nem sérül sem a dackorszak alatt, sem attól, ha az anya három évnél korábban kezd dolgozni. Szél Dávid úgy látja, rengeteg tévhit övezi a szülő-gyerek kötődést a magyar közfelfogásban. A pszichológus úgy véli, ideje lenne elfogadni és megérteni, hogy a kötődés nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.
 
  Peer Krisztina lapunknak elmondta, semmi esetre se legyen lelkifurdalásunk, ha a gyermek egyéves korában visszamegyünk dolgozni, esetleg még hamarabb, mert a korai kötődés az első hat hónapban, kicsit tágabban értelmezve az első életévben stabilizálódik, de maga a kötődés még sokáig, hosszú éveken át alakul.
 
  „A gyermeknek fejlődés-lélektani szempontból érzelmi biztonságra van szüksége, és ezt majdnem mindegy, kitől kapja meg. Lehet ez az anya, az apa, vagy akár a nagymama, nagypapa, de egyes esetekben az intézmények dolgozói. Amíg a gyerekre felügyelő személy alkalmazkodó, rugalmas, és képes kielégíteni a gyerek igényeit, addig a gyereket nem éri károsodás. Én alapvetően annak vagyok a híve, hogy amennyiben az anya vagy az apa megteheti, a gyermeke első életévében maradjon vele otthon.”
 
  Ugyanakkor a klinikai szakpszichológus azt is hozzátette, hogy ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor az anyát a kirúgás veszélye fenyegeti, vagy éppen az őrület szélén áll az otthonléttől. Akkor is jobb a gyereknek az intézményben, ha elhanyagolás következtében nem foglalkoznak vele eleget, esetleg nem táplálják megfelelően. Ha az anya munkába állása a pszichés jóllétét nagymértékben javítja (például a szülés utáni depresszió ellenszere), akkor inkább menjen vissza dolgozni korábban, mintsem labilis érzelmi állapotban kapja meg őt a gyereke.

Anyasági és családtámogatások dióhéjban

Csed:csecsemőgondozási díj, leánykori nevén thgys vagy tgyás, terhességi gyermekágyi segély. A napi átlagkereset 70%-át teszi ki. Ez azoknak jár, akik a szülést megelőző két évben legalább 356 napnyi munkaviszonnyal rendelkeznek. A csed a szülési szabadság 168 napjára jár, és a szülés előtt 28 nappal már megkezdhető a folyósítása.

Gyed:gyermekgondozási díj. A gyermek 2. életévének betöltéséig jogosult rá a szülő, a gondozó vagy a gyám. A gyed extra lényege, hogy a gyes és a gyed folyósítása mellett az anya újra munkát vállalhat a gyermek 1 éves kora után. Ha második gyermek születik, akkor megduplázódik a gyes vagy a gyed. A diplomás gyed azok jogosultak, akik igazolni tudják, hogy a terhesség előtt két félévet elvégeztek felsőfokú oktatási intézményben. Ők gyes folyósítása mellett folytathatják a tanulmányaikat a szülést követen.

Gyes:gyermekgondozási segély. A gyermek 3. életévének betöltéséig jogosult rá a szülő, a gondozó vagy a gyám. Ennek összege 28.500 forint. A GYES alanyi jogon jár annak 3 éven át, akik a szülést megelőző két évben nem rendelkeztek legalább 356 napnyi munkaviszonnyal.
 
Forrás: HVG