Dübörög a nyugdíjcsata

Tisztázzunk valamit: legalább fél évet vártunk, hogy a munkáltatók vagy a kormány letegyen egy épkézláb javaslatot arról, miként enyhíthető a korkedvezményes nyugdíj hatásának eltörlése, fakad ki Kordás László MASZSZ-elnök.

  A decemberi bérmegállapodást ugyanis a munkavállalói oldal úgy írta alá, hogy egyes kérdéseket – például az említett nyugdíjügyet – tovább tárgyalja a három fél. Ám csak az érdekvédőknek volt konkrét javaslatuk, a munkáltatókat képviselő VOSZ úgy állt fel az asztaltól május 29én, hogy a tervezet elfogadására/elutasítására nincs felhatalmazása, ám a munkaadók azóta sem tértek vissza, emlékeztet Kordás. A kormány pedig azzal söpri le a kérdést az asztalról, hogy a munkavállalói-munkáltatói oldal megegyezése után tud bármit lépni.
 
  A magukra hagyott szakszervezetek pedig belecsaptak a lecsóba, és meghirdették a „Férfi40” akciót, miszerint aki az erősebb nem tagjai közül 40 éves folyamatos munkaviszonyt tud felmutatni, az (akárcsak a nők) vonulhasson nyugdíjba. A kérdést népszavazással fogadtatná el a MASZSZ és a Liga – a két szakszervezet úgy véli, 300 ezres tagsága garancia arra, hogy összejöjjön a referendum kiírásához szükséges 200 ezer támogatói aláírás. És a jelek szerint a kormány is komolyan vette a kezdeményezést, ugyanis az Alkotmánybíróság állásfoglalását kéri, hogy a kérdésben – mivel a kabinet szerint érinti a költségvetést, márpedig ilyen ügyben nem dönthet a köz – lehet-e népszavazást kiírni (a nemzeti választási bizottság szerint igen).
 
  És hogy aládúcolja, miért is nem szeretné a kormány a „Férfi40-et”, Varga Mihály bejelentette: ha a nép rábólint a kezdeményezésre, csökkenteni kell a nyugdíjakat, mert ezt a pluszterhet nem bírja el a kassza. Szakértők óvatosan becsülnek: azt mondják, 150 ezer embert érintene a változás, illetve 100-200 milliárd többletköltséget jelentene a büdzsének. Így a munkáltatói oldal szerint értelmetlen. Más közgazdászok szerint viszont nem helytálló a 150 ezres nyugdíjba vonulási hullám – ez a szám ugyanis a 2011-ben hirtelen nyugdíjba menő asszonyok számának felel meg (négy éve a nők kapták meg azt a lehetőséget, amiért most a férfiak küzdenek.) Csakhogy akkor az 1951–1955 között született asszonyokról volt szó, ők voltak a Ratkó-gyerekek. Viszont az 1961–1965 között született férfiak száma több tízezerrel kevesebb. Tovább szűkíti a kört, hogy a munkaviszonynak folyamatosnak kell lennie, így nem szakíthatják meg munkanélküli időszakok stb. Azaz más becslések szerint pár tízmilliárd forint lehet a valós kiadás.

Forrás: Vasárnapi Hírek