Nyelvvizsga vs. valódi nyelvtudás: nem a papír számít

 Az ipari parkban pályázott egy állásra – a gyerekekkel töltött két év után – egy logisztikai szakember. A szakmában jónak számít, a munka is tetszett volna neki, ám feltétel volt az angol nyelv társalgási szintű ismerete. Ennek híján nyolchónapos tanfolyamra iratkozott be a munkaügyi központnál. Mire sikeresen, napi nyolc-tíz órányi igen intenzív tanulás után levizsgázott, az állást természetesen már betöltötték. Az angolnak köszönhetően viszont nemsokáig kellett várni az újabb lehetőségre – írja a kemma.hu.

 Az ipari parkok – jobbára külföldi tulajdonú és kiterjedt külhoni kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező – cégeinél a diplomás munkahelyek betöltésénél alapfeltétel legalább egy idegen nyelv ismerete. Az esetek többségében ez az angol, de speciális esetekben a német, francia vagy más nyelv ismeretét is elvárhatja a munkaadó. Már a felvételi elbeszélgetéseknél kiderül: a hangsúly nem a nyelvvizsgát igazoló papíron, hanem a gyakorlati tudáson van.
 
  Kérdés, hogy a nyelvoktatásban mennyire ezt a szempontot veszik figyelembe? A diploma megszerzése miatt a legtöbben inkább a nyelvvizsgára „gyúrnak”. Az viszont kérdés, mennyire hasznosítható, „eladható” nyelvtudás áll a papír mögött.
 
  A kettősséget kiválóan értékeli Veress Márta némettanár. Tanít középiskolában, és személyes sikerének könyveli el, hogy a tanévben alig volt lemorzsolódás az osztályából. Más évfolyamokról ugyanis sokan átcsábulnak az angol szakra. Szerinte a németet is érdemes jól tudni és érdekes módszerekkel meg is lehet szerettetni a diákokkal a nyelvet, nemcsak a gazdasági kapcsolatok, hanem a kulturális hagyományok miatt is. Ennek ellenére a legtöbben a családi vonatkozások miatt is választják a németet, vagy azért, hogy majd német nyelvterületen keresnek munkát. A tanárnő ugyanakkor tanít egy nyelviskolában is minden nap délután: ott teljesen más módserrel tanítanak, a hangsúly a beszéden, a szövegértésen és a kommunikáción van. A cégeknél a felvételi elbeszélgetéseken épp ezek állnak a középpontban.
 
  A tatabányai AGC Glass Hungary Kft. HR-igazgatója, Gíber Mihály szerint a diplomához kötött állásokban kötelező az angol nyelv jó szintű ismerete, viszont vannak olyan beosztások, amikor a németet vagy a francia nyelvtudást is elvárják a jelentkezőtől. A fuvarszervezőknél előnyben vannak azok, akik jól beszélnek szlovákul vagy csehül. A cégnél a műszaki végzettségű szakemberektől elvárják, hogy tudjanak angolul, hiszen az új technológiák, az informatika ezen a nyelven elérhető. A HR-igazgató szerint azonban arra is volt már példa, hogy mivel feltétlenül szükség volt a mérnökre, gazdasági szakemberre a speciális végzettsége miatt, hiányos nyelvtudását kiegészítő nyelvtanfolyamon bővíthette tovább. A technikusoknál csupán egy-két munkakörben elvárás az angol.
 
  A Becton, Dickinson and Company (BD) globális orvostechnológiai vállalatnál hasonlóképpen elsősorban a nyelvtudást nézik: itt a francia élvez előnyt a cég háttere és kereskedelmi kapcsolatai miatt, de az angol sem nélkülözhető – összegez Havasi Tímea, a cég munkatársa. De teljesen sajátos helyzetek is előfordulhatnak: egy másik, a  megyében tevékenykedő cégnél elsősorban kínai tolmácsokat keresnek, ezt a ritka és jól hasznosítható tudást még diplomához sem kötik. Emellett természetesen a munkanyelv az angol, sőt, speciális esetekben a németre is szükség van. A cégnél már középvezetői szinten elvárás az angol: de ezt az ismeretet itt sem papíron kérik, még az önéletrajzban is úgy szerepel ez a pont, hogy pályázó minősítheti a saját nyelvtudását írás, olvasás, szövegértés, társalgás szintjei alapján. Azt pedig természetes folyamatnak tartják, hogy a szakmára jellemző speciális terminus technikusokat a munkavállaló előbb-utóbb olyan szinten elsajátítja, hogy a napi munkában az előnyére válik.

Mibe kerül a nyelvhasználat?

  A kettősség tehát fellelhető: nem a papír számít, hanem a tudás, és az állásinterjúkon ezt konkrét beszédszituációkban tesztelik is. A diplomához kötött beosztásokban az angol nyelvtudás már nem számít kivételnek: sokszor nagy előnyre tesz szert a versenyben az, aki több nyelven képes kommunikálni.
Számtalan nemzetközi szervezet végzett már számításokat arról, hogy mibe kerül a tolmácsolás, a „hivatalos” munkanyelvekre való fordítás, nyomtatás költsége. Milliárd eurókról van szó. A Vatikán már komoly projekteket dolgozott ki – kommunikációs csatornái fejlesztésével párhuzamosan – arra, hogy a latin helyett az eszperantót vezeti be. Az Európai Unióban is számos tanulmány született a huszonegynéhány munkanyelvre való lefordítás nehézségeiről, 40 milliárd eurós költségeiről, ráadásul az angol, a német és a francia közötti rivalizálás is egy semleges nyelv – a nemzetközi kommunikációra tökéletesen alkalmas eszperantó – irányába tolná a gondolkodást.
Tolná, bár most a keresztény gyökereiben is megrendült, menekültválsággal küszködő Európának aligha ez lesz a legfontosabb gondja.

Forrás: kemma.hu