Távolléti díj szabadság idejére

A felperes az elbocsátása után az elbocsátás előtti időszakra vonatkozó távolléti díjak megfizetésére kérte volt munkáltatóját. A Kúria jogesete a munkajog.hu oldalán.

  A felperes 2003. október 20-ától ingatlankezelési és üzemeltetési igazgató munkakörben állt az alperes alkalmazásában havi 500.000 forint személyi alapbérrel. Az alperes 2006. szeptember 7-én felmondással 2007. január 13-ával megszüntette a munkaviszonyát. A megismételt eljárásban a felperes 2006. május 3-a és július 10-e közötti szabadság idejére 126.678 forint távolléti díj- különbözet és késedelmi kamata, 2006. július 11. és augusztus 9. között munkabaleset miatti betegállományban töltött időszakra 433.271 forint munkabér-különbözet és késedelmi kamata, 2006. augusztus 10. és augusztus 31. között a rendes szabadság idejére távolléti díjkülönbözet címén 39.813 forint és kamata, valamint a rendes felmondással összefüggésben kifizetett juttatások különbözete címén összesen 794.350 forint és kamata megfizetését kérte.
 
 Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 126.678 forint távolléti díjkülönbözet, és ennek 2006. szeptember 7-étől, 433.271 forint bérkülönbözet és ennek 2006. szeptember 2-ától, 39.813 forint távolléti díjkülönbözet és ennek 2006. szeptember 1-jétől, 794.350 forint munkabér különbözet és ennek 2007. szeptember 7-étől a kifizetésig járó törvényes késedelmei kamata, valamint 120.000 forint és 27 % áfa perköltség megfizetésére.
  Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
 
  A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
 
  A felperes már a keresetlevelében kérte a 2006. május 3.– július 10. között kiadott szabadság idejére kifizetett távolléti díj bérfejlesztéssel történt korrekcióját. A felperes az alapügyben 48. sorszám alatti keresetpontosításában 6. sorszám alatt ezen követelését fenntartotta, az egyes naptári hónapokra kiadott szabadság ellenértékeként a bérfejlesztéssel számított távolléti díjkülönbözeteknek az esedékességét a bérfizetési napokhoz igazítva kérte. Téves a törvényszék álláspontja, mert a felperes nem a munkaviszony megszűnésekor a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadság pénzbeli megváltását kérte [Mt. 136. § (1) bekezdés], hanem az Mt. 134. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pontja szerint kiadott és ténylegesen 2006. május 3-ától július 15-éig igénybe vett szabadságra járó díjazása jogellenességét állítva távolléti díjkülönbözet megfizetését kérte.
 
  A 2006. május 3. és július 10. között kiadott szabadságra eső munkabért az Mt. 157. § (2) bekezdés b) pontja alapján legkésőbb a szabadság megkezdése előtti munkanapon kell a munkáltatónak kifizetnie, amely a jelen esetben 2006. május 2. A kereseti kérelemhez kötöttség miatt (Pp. 225. §) a Kúria a felperes által az egyes hónapokban kivett szabadságok után az azt követő bérfizetési napoktól számíthatta csak az Mt. 159. §-a alapján az 1959. évi IV. törvény 301. §-ban foglalt késedelmi kamat kezdő időpontját.

Forrás: munkajog.hu