Startlaphoz Csatlakozz!

Kiiktatnák a mérőszámot

A Munkástanácsok a létminimumszámításról

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2015. augusztus 11. kedd, 10:49

Ha  a KSH nem teszi, a szakszervezetek kényszerülnek arra, hogy megoldják a tisztes bér nagyságának megállapításához szükséges megélhetési költségek kiszámítását és a nyilvánossággal történő megismertetését.

Előzmények:
Idézet a KSH Létminimum 2014 kiadványból


A szakszervezetek érzékenysége a létminimum mutatójának sorsával kapcsolatbanabból ered, hogy a minimálbérek mértékére vonatkozó érdekvédelmi célok és a létminimum számítás között szoros a kapcsolat.

Mit mutatnak a tények?
– a létminimum szintjén való megélhetés havi jövedelemigénye egy aktív (dolgozó) felnőtt esetében 2014-ben a KSH kiadvány szerint: 87 350 Ft,
– 2015. évi bruttó 105 000 Ft –os  minimálbér nettó összege       68 780 Ft, a kettő közötti különbség, mondhatnánk a jövedelemhiány  21 000 Ft., másképpen kifejezve a 2015. évi  minimálbér nettó összege a 2014. évi létminimum  76%-ár éri csak el,
– egy 2 felnőtt-2 gyermekes család havi létminimuma 253 300 Ft, két minimálbéres kereső esetén a nettó bérhiány a családi pótlék+családi adókedvezmény figyelembe vételével is  közel 70 000 Ft.
– a szakszervezetek közösen képviselt stratégiai célja ma az, hogy a két érték közötti különbséget a minimálbérek fokozatos felemelése  belátható időn belüli felszámolja.
A feladat jelentőségét jelzi, hogy a létminimum alatt élők háztartások száma jelenleg 1,5 millió, az összes háztartás 35%-a  körül ingadozik és hosszabb távon jelentősen nőtt az arány.  2000-2005 között még 25% volt, azóta a növekmény 10%-os, csaknem 500 000 háztartással több került  a létminimum alatti jövedelemből élő kategóriába.


A KSH szakemberei éppen erre hivatkozva állítják, hogy úgymond „elavult” a mutató, mert  mostanra túl sok, illetve túl sokféle család került  a létminimum szintjére, vagy az alá. Erre hivatkozva javasolják a mutató számításának beszüntetését, és helyette mások kidolgozását. Mi, és az általunk a véleményezésbe bevont szakértők  viszont nem vagyunk meggyőzve a létminimum mutató használhatatlanságáról, vagy félrevezető tartalmáról.

Indokaink:
–  a létminimum szintje alá került háztartások számának felduzzadása, illetve annak időbeli alakulása meglehetős pontossággal tükrözi vissza a családok életkörülményeinek tényleges romlását, ezt igazolja a létminimum alatt élők arányának grafikonja: a folyamat  2006-ban kezdődik   az un. Gyurcsány csomag intézkedéseivel, pl. a 10%-os ÁFA emeléssel,  majd 2008-ban tovább gyorsul az életkörülmények romlása  (a gazdasági válság miatt megugró munkanélküliség, a nyugdíjak csökkentése, a 13. havi nyugdíj megszüntetése, az állami közalkalmazotti-köztisztviselői bérek befagyasztása miatt), 2010 után az új személyi jövedelem  adórendszer bevezetése, a további ÁFA emelés, az alanyi jogon járó  szociális támogatások befagyasztása csökkentette a családok jelentős részének vásárlóerejét,
– de a  nemzetközi statisztikák is jelzik az életkörülmények  széles körű relatív romlását idehaza:
– a háztartások élelmiszerfogyasztása Magyarországon, Bulgária után a legkisebb az unióban (2010-es adat),
– a teljes háztartási fogyasztás  az  EU-ban  a legalacsonyabb 4-be került  ( Litvánia, Románia, Bulgária társaságában),   2005-ben   a V4 országok között a második legjobb volt a magyar adat, 2010-re az utolsó helyre került  és ez ma is így van.


– Mi tehát nem látjuk annak a bizonyítékát, hogy a létminimum számítás az általa érintett kör megnövekedése miatt elavult volna, szerintünk a  családok érintett részében éppen hogy reálisan tükrözi az életkörülmények romlását.

  Módszertanilag különösen hasznosnak találjuk, hogy a mostani létminimum számítás az élelmiszer fogyasztásból kiindulva a teljes fogyasztásra ad elvárható minimális jövedelem kalkulációt: így figyelembe veszi pl. a lakhatás, a közlekedés, a mobil kommunikáció, a képzés, az egészség megőrzés, a  pihenés-relaxáció költségeit is.

   Az igaz, hogy a létminimum mutatója nagyobb megélhetési költséget mutat ki, mint ami a fizikai  létminimum (élelmezés, lakás, öltözködés), de a szakszervezetek ezt a mutatót nem is így, tehát nem a mélyszegénység jelzőszámaként értelmezik, hanem  az aktív  dolgozók, a munkavállalók létminimumaként, amely ahhoz kell, hogy a dolgozó a munkaképességét és a munkaerő piaci versenyképességét megőrizze. Ez pedig többe kerül, mint az étkezés, a lakhatás  és a ruházkodás költsége, ebben ténylegesen benne kell lennie akár a személyautó használat költségeinek (lásd a tömegközlekedéssel kellő napi gyakorisággal nem elérhető  településeket), a mobiltelefon használat mindennapos szükségletté válását, a rendszeres képzésnek és önképzésnek az állás megőrzésben-állás szerzésben betöltött szerepét,  az egészségmegőrzés költségét, stb. Mindezekre a költségekre a munkavállalók esetében nagyrészt a bérnek  kell fedezetet nyújtania, és nemcsak az átlag bérnek, hanem a legalsó bérszintnek, a minimálbérnek is. Ma azonban ez a követelmény nem érvényesül, mert  adataink szerint a nemzetgazdaságban  foglalkoztatottak közel 20%-ának, kb. 750 ezer főnek a havi keresete, nevezetesen a  minimálbéresek, illetve a minimálbért csak kevéssel meghaladóan keresők bérének a nettó értéke nem éri el létminimum összegét.
Úgy gondoljuk,  ez a sokaság megérdemli azt, hogy továbbra is létezzen olyan statisztikai mérés, amely összeveti a legkisebb bérek nagyságát a megélhetési költségek által indokolt nagysággal, az elvárható jövedelemmel és amely figyelmeztetésül szolgál valamennyi munkaadó, köztük az állami munkaadó számára is, hogy tegyen erőfeszítéseket  az elvárható és a tényleges bér közötti eltérés felszámolására. Ha erre az igényre,   mondhatnánk a tisztes bér elvárható mértékének megállapítására van jobb módszer, mint a mostani létminimum számítás, azt szívesen megismernénk.
 
   Ugyanakkor nem kívánjuk elfogadni, hogy módszertani nehézségekre hivatkozva egyszerűen folytatás nélkül kiiktassák az e célra ma legjobban felhasználható mérőszámot, azt pedig még kevésbé  tartjuk elfogadhatónak, hogy a  jövőben a fizikai létminimum, a mélyszegénység mérésére szűkítsék le a megélhetési költségek számítását
és csak ez a hazai mutató álljon  rendelkezésre  a minimál bér nagyságának, színvonalának megítéléséhez (amelynek persze az a jó tulajdonsága valóban meg lesz, hogy kisebb népesség számot fog érinteni).

   Szeretnénk, ha a KSH, a maga megkérdőjelezhetetlen szakmai tekintélyével, a jövőben is  végezne olyan méréseket, amelyek  minimálbér méltányos nagyságának megítéléséhez felhasználhatók. Ha ezt nem sikerülne biztosítani, akkor a szakszervezetek kényszerülnek arra, hogy a civil szférával összefogva, maguk oldják meg a tisztes bér nagyságának megállapításához szükséges megélhetési költségek kiszámítását és a nyilvánossággal történő megismertetését.

2015/08/07
Lajtai György
Munkástanácsok

Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - A Munkástanácsok a létminimumszámításról.
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector