Az önkormányzat két közmunkás béréhez tudná kigazdálkodni a hozzájárulást

 – A napokban telefonáltak a gönci munkaügyi központból, azt mondták, diktáljuk be, mennyi közmunkást tudunk alkalmazni minimum és maximum. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy minimum és maximum is összesen kettőt, mert ennyinek a bérhozzájárulását talán még ki tudja gazdálkodni a több sebből vérző önkormányzat – ezt mondja Bihi Miklós, Vizsoly polgármestere, akinek saját közösségi oldalára feltett, kétségbeesett levele alapján a Népszabadság elsőként írta meg: a választások után drasztikusan csökkentette a kormány a közmunkások létszámát.

   Vizsolyban a polgármesteri hivatal melletti kertben tizenöten dolgoznak, kapálják és egyengetik a frissen ültetett paradicsompalántákat. Ők a kiválasztottak: még egy márciusban elindított pályázat révén vehetnek részt mezőgazdasági közfoglalkoztatásban.
 
   A faluban százhuszonöt munkanélküli van. Közülük jelenleg huszonöten dolgoznak közmunkaprogramban. Százan, akik kiestek a közmunkaprogramból, kénytelenek beérni havi huszonkétezer forintos szociális segéllyel. Pedig lenne köztük több jóravaló, munkára termett is – mondja Béres Béla csoportvezető.
 
– Néhányan idénymunkásként is el tudnak majd helyezkedni, de csak akkor, ha érik a gönci barack, és szedni kell. Addig marad a mindennapi harc a túlélésért.
 
   Bihi Miklós polgármester azt mondja: nem hiszi, hogy az ő jajkiáltása és lapunk cikke nyomán jutott a kormány jobb meggyőződésre, s jelentette be maga a kormányfő néhány nappal ezelőtt, hogy kétszázezer ember közfoglalkoztatását garantálják, mindenesetre ez a hír még csak az újságokból jutott el hozzájuk, hivatalosan nem.
 
   Tény, hogy a térség fideszes vagy jobboldali kötődésű polgármesterei is fellázadtak, amiért közmunkásokat kellett elküldeni – senki sem örül ennek, hisz előttünk még az önkormányzati választás, vigyázni kell, nehogy elégedetlenek legyenek az emberek. Errefelé most az a hír járja, hogy az új közmunkaprogramokat már nem száz, csak kilencven százalékban finanszírozza az állam, tíz százalékot helyben kell előteremteni. Ez nem tűnik sok pénznek – legalábbis a Dunántúlon nem. De a nagyon szegény abaúji kistérségben szinte megoldhatatlan a pluszforrások előteremtése.
 
– Szeptember végéig ez nagyjából másfél millió forintos kiadást jelentene a falunak, a maximális, negyvenfős létszámra – mondja Bihi Miklós.
 
– Van ennyi tartalékuk?
 
– Miért, hozott magával? Mert nekünk nincs. Tudja, hol van tartalék? Felcsúton. Nálunk a kistérségben harminckét település van, ebből három-négy faluban nem okozna problémát az önrész, a többiben igen. De majd Matolcsy György vesz még egy-két hegedűt meg bankot, aztán majd abból előteremtik a pluszforrást.
 
   Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere arra panaszkodik, hogy a közmunkarendszer átláthatatlan és tervezhetetlen. A vidéket nem ismerő hivatalnokok találják ki, mire adnak pénzt és mire nem, ráadásul még ezen belül is folyton kapkodnak, változtatnak. – Ha csak ötször kell módosítani egy közmunkapályázatot, mert mindig újabb és újabb feltételeket szabnak, már boldogok vagyunk – mondja a politológus végzettségű polgármester, aki faluját egy bioprogrammal próbálja kirántani a kátyúból.
 
   Úgy tűnik, az idő az ő elképzeléseit igazolja: a jelenleg közmunkában dolgozók közül jövőre akár ötöt-hatot is „piacosítani” tudnak, vagyis a nonprofit kft.-jük alkalmazza majd őket. A falunak a nehézségek ellenére szerencséje van a közmunkaprogrammal: több mint két hektáron termelik a biozöldségeket, biogyümölcsöket, amelyek egy részét helyben fel is dolgozzák, lekvárokat, szörpöket készítenek – vagyis folyamatosan értelmes és értékteremtő munkát biztosítanak a helybélieknek.
 
   A hagymát kapáló kertészbrigádban több asszonnyal is beszélgettünk. Valamennyien azt mondták: örülnek a közmunkának, hisz így legalább ötvenezer forintot vihetnek haza havonta, s ha a férjük is keres, akkor a kettejük fizetése már elérheti a százezer forintot is. De a bizonytalanság senkinek sem tetszik, hisz határozott idejű szerződéseket kötnek velük, s általában decembertől februárig ezt szüneteltetik.
 
  Azt mondják, hogy jó lenne egyszer úgy munkába jönniük, mint más embernek: alkalmazottként.
 
Forrás: Népszabadság